Honvédelem, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-6. szám)

1982 / 1. szám

­ Dr. Pirityi Sándor a hadtudományok kandidátusa Enyhülés vagy konfrontáció? Nyugtalan világunk nyugtalan évtől búcsúzik. Közelebb került-e az emberiség prob­lémáinak megoldásához vagy egy világméretű katasztrófához került közelebb ? Az enyhülés esélyei növekedtek vagy a konfrontáció veszélye ? Mit adott át az óesz­tendő az újnak Európában és a világ más részein ? Ezek a kérdések nem azért foglalkoztatnak, mintha az új év mindennek elölről kezdését jelentené, hanem éppen azért, mert az új évben mindent ott kell folytatni, ahol az elmúlt esztendőben abbamaradt — de az év tanulságaival felvértezve. Négy évenként vannak elnökválasztások az Egyesült Államokban, s az 1981-es év nem cáfolt rá arra az igazságra, hogy az amerikai elnökváltás „rossz idő a jó poli­tikához és jó idő a rossz politikához”. Ronald Reagan hivatalba lépése zűrzavart, vagdalkozást, önteltséget, hatalmi gőgöt és erőszakb­ónuszt hozott az amerikai politiká­ban, félrevetését mindannak, amit az enyhülés éveiben az amerikai vezetők ideiglenes és viszonylagos józansága lehetővé tett. A világpolitika másik pólusán 1981-et az SZKP XXVI. kongresszusa fémjelezte, amely viszont a stabilitást, a folyamatosságot, a tárgyalási törekvést, az enyhülés, a béke és a haladás melletti eltökéltséget testesítette meg, folytatva, időszerűsítve és napjaink­ra konkretizálva a XXIV. és XXV. pártkongresszusokon szentesített békeprog­ramot. Leonyid Brezsnyev mindjárt február 23-i előadói beszámolójában párbeszédet javasolt az új amerikai kormányzatnak, mégpedig akár legmagasabb szinten. A szovjet párt­kongresszus állást foglalt a SALT-tárgyalások haladéktalan foly­tatása mellett, „megőrizve minden pozitív elemet, amelyet eddig ezen a területen sikerült elérni”, szorgalmazta az „eurostratégiai” fegyverek mennyiségi és minőségi „befagyasztását” Európában, beleértve természetesen az előretolt amerikai nukleá­ris rendszereket is. A kongresszus új módon vetette fel az ún. bizalomerősítő intéz­kedések kérdését Európában és a Távol-Keleten, tárgyalásokat sürgetett a Perzsa­öböl térségének biztonságáról. Az SZKP XXVI. kongresszusa, amelyet február 23.—március 3. között tartot­tak a szovjet fővárosban, ma is érvényes értékelést adott a lengyelországi helyzetről. Rámutatott, hogy Lengyelországban a szocializmus ellenségei a külső erők támoga­tásával, anarchia létrehozásával igyekeznek ellenforradalmi mederbe terelni az ese­mények alakulását. Az imperializmus aknamunkájához hozzájárultak a belpolitiká­ban elkövetett hibák és melléfogások is, és így jött létre a talaj a szocializmusellenes erők aktivizálódásához. ,,A szocialista Lengyelországot, a testvéri Lengyelországot nem . KATONAPOLITIKA

Next