Honvédelem, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 1. szám
Dr. Pirityi Sándor a hadtudományok kandidátusa Enyhülés vagy konfrontáció? Nyugtalan világunk nyugtalan évtől búcsúzik. Közelebb került-e az emberiség problémáinak megoldásához vagy egy világméretű katasztrófához került közelebb ? Az enyhülés esélyei növekedtek vagy a konfrontáció veszélye ? Mit adott át az óesztendő az újnak Európában és a világ más részein ? Ezek a kérdések nem azért foglalkoztatnak, mintha az új év mindennek elölről kezdését jelentené, hanem éppen azért, mert az új évben mindent ott kell folytatni, ahol az elmúlt esztendőben abbamaradt — de az év tanulságaival felvértezve. Négy évenként vannak elnökválasztások az Egyesült Államokban, s az 1981-es év nem cáfolt rá arra az igazságra, hogy az amerikai elnökváltás „rossz idő a jó politikához és jó idő a rossz politikához”. Ronald Reagan hivatalba lépése zűrzavart, vagdalkozást, önteltséget, hatalmi gőgöt és erőszakbónuszt hozott az amerikai politikában, félrevetését mindannak, amit az enyhülés éveiben az amerikai vezetők ideiglenes és viszonylagos józansága lehetővé tett. A világpolitika másik pólusán 1981-et az SZKP XXVI. kongresszusa fémjelezte, amely viszont a stabilitást, a folyamatosságot, a tárgyalási törekvést, az enyhülés, a béke és a haladás melletti eltökéltséget testesítette meg, folytatva, időszerűsítve és napjainkra konkretizálva a XXIV. és XXV. pártkongresszusokon szentesített békeprogramot. Leonyid Brezsnyev mindjárt február 23-i előadói beszámolójában párbeszédet javasolt az új amerikai kormányzatnak, mégpedig akár legmagasabb szinten. A szovjet pártkongresszus állást foglalt a SALT-tárgyalások haladéktalan folytatása mellett, „megőrizve minden pozitív elemet, amelyet eddig ezen a területen sikerült elérni”, szorgalmazta az „eurostratégiai” fegyverek mennyiségi és minőségi „befagyasztását” Európában, beleértve természetesen az előretolt amerikai nukleáris rendszereket is. A kongresszus új módon vetette fel az ún. bizalomerősítő intézkedések kérdését Európában és a Távol-Keleten, tárgyalásokat sürgetett a Perzsaöböl térségének biztonságáról. Az SZKP XXVI. kongresszusa, amelyet február 23.—március 3. között tartottak a szovjet fővárosban, ma is érvényes értékelést adott a lengyelországi helyzetről. Rámutatott, hogy Lengyelországban a szocializmus ellenségei a külső erők támogatásával, anarchia létrehozásával igyekeznek ellenforradalmi mederbe terelni az események alakulását. Az imperializmus aknamunkájához hozzájárultak a belpolitikában elkövetett hibák és melléfogások is, és így jött létre a talaj a szocializmusellenes erők aktivizálódásához. ,,A szocialista Lengyelországot, a testvéri Lengyelországot nem . KATONAPOLITIKA