Honvédelem, 1982. július-december (33. évfolyam, 7-12. szám)

1982 / 7. szám

Dr. Pataki István alezredes a történettudományok kandidátusa A Varsói Szerződés Szervezete az 1970 -es évtizedben Az enyhülési politika a szövetség törekvéseiben A szocialista szövetségi rendszer fejlődésében, mindenekelőtt európai politikájában, védelmi erőinek fejlesztésében az 1970-es évtized nem tekinthető önálló periódusnak. Ebből kiindulva is indokolt visszautalni a szövetség stratégiai fordulatot eredményező tevékenységére, az enyhülési politika eredőire és főbb eredményeire. A Varsói Szerződés külpolitikai koncepciójában az 1960-as évtized második felé­től — pontosabban — a Politikai Tanácskozó Testület (PTT) 1966-os bukaresti ta­nácskozásával kezdődően, több új lényeges elem és vonás ismerhető fel. Az ülésszak a szocialista és a tőkés országok közötti rendezetlen viszonyok új alapokra történő helyezését és az összeurópai tanácskozás összehívását szorgalmazta. E vonások és törekvések nem tekinthetők teljesen újnak, hiszen a békés egymás mellett élés hangsúlyozása, a szövetség tagállamainak együttműködési készsége a tőkés államokkal — a szerződés létrehozásától kezdve — minden ülésszakon fel­merült. A programszerű állásfoglalások újszerűségét más körülmények adták, s néhány alapmomentum ma is figyelemre méltó. Mindenekelőtt arra utalunk, hogy a szövetség a korábbiaktól eltérően nem a kollektív európai biztonsági rendszer — szövetségi rendszerek nélküli Európa — megteremtése érdekében, hanem az összeurópai együttműködés követelményeiből kiindulva szorgalmazta a bilaterális kapcsolat építését az eltérő társadalmi, illetve szövetségi rendszerhez tartozó, valamint a semleges és el nem kötelezett országokkal. A sokoldalú együttműködés folyamatába, ha nem is közvetlenül 1966-ban, lehetséges­nek tekintették az Egyesült Államok és Kanada bekapcsolódását is. Az új periódusban viszonylagos önállósággal és újszerűen merült fel a német problémakör rendezése is. Korábban — és ez is közismert — a két német állam egyesítése és Nyugat- Berlin státusának ennek megfelelő rendezése kapott elsőbbséget a szocialista elgon­dolásokban. Felmerült a német békeszerződés megkötése is. Az 1960-as évek második felétől e három tényező helyébe a két különböző társadalmi rendszerhez, a két ellen­tétes szövetségi rendszerhez tartozó német állam közötti kapcsolat normalizálása, Nyugat-Berlin státusának négyhatalmi rögzítése és szavatolása lépett, s a békeszer­ződés megkötése is lekerült a napirendről. 3 KATONAPOLITIKA

Next