Honvédorvos, 1951 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-01 / 1. szám
Mivel magyarázhatók ezek a nagyon lényeges hiányosságok a katonai gyógyintézetek tevékenységében? Mindenekelőtt a pártpolitikai munka gyengeségével. Számos pártszervezet nem törődik a tudományos és gyógykezelő munkával, nem képes kritikát és önkritikát kifejleszteni, nem tanúsít igaz gondoskodást a káderek marxi-leuiai nevelésére. Természetes, hogy ez a körülmény nem teszi lehetővé a tudományos gondolatok sikeres fejlődését. A katonai gyógyintézetek pártszervezetei magas bolsevik eszmeiséget hivatottak bevinni az összes tudományos és gyógymunkákat végzők körébe, forrón kell támogassanak mindent, ami haladó, merész és fejlődő, határozott harcot kell folytassanak a tudomány reakciós nézetei ellen, igaz gondoskodást kell tanúsítsanak a káderek marxi-lenini képzésére. Csakis a marxi-lenini elmélet tudásával felfegyverzett, a dialektikus materializmus módszereit ismerő szakember képes előrevisnni a tudományt, újabb sikereket elérni a tudományos kutatások terén és harcolni a reakciós nézetek és befolyások ellen. „A fiatal káderek fejlesztése és kiképzése nálunk — tanítja Sztálin elvtárs — a tudomány és technika egyes ágai szerint, szakok szerint történik. Ez szükséges és célszerű. Nem szükséges, hogy egy orvos egyúttal a fizika vagy a növénytan szerint is szakképzett legyen és ugyanígy fordítva. Azonban van egy tudományos ág, melynek ismerete kötelező az összes tudományos ágban dolgozó bolsevikok számára, — ez a marxi-leniai tudomány a társadalomról, a társadalom fejlődésének törvényszerűségéről, a proletárforradalom fejlődésének törvényszerűségéről, a szocialista építés, a kommunizmus győzelme fejlődésének törvényszerűségéről.“ A tudósok, orvosok és előadók marxi-leuiai tanítása nem szabad elvont legyen, hanem szoros kapcsolatban kell álljon az élettel, a mindennapos feladatok megoldásával. A katonai gyógyintézetekben minden eszmei nevelőmunka hivatott elősegíteni az alkotó gondolatok fejlődését, az embereket az új, a haladó iránti érzésre nevelni. Ez a sikerek hatalmas erőforrása a katonaorvosok kutató és gyakorlati tevékenységeiben. Ezek a sikerek kétségtelenül csak úgy érhetők el, ha a kommunisták példát mutatnak a marxileuiai tudásnak a gyakorlati munkában való hozzáértő alkalmazásában, ha ők a végsőkig következetesek és elvhűek lesznek a tétlenség, nagyképűség és a burzsoá tudomány előtti behódolás elleni harcban. „Általánosan elismert — mutat rá Sztálin elvtárs —, hogy egy tudomány sem tud fejlődni és sikert elérni véleményharc, szabad kritika nélkül.“ A szovjet társadalom fejlődését előmozdító kritika és önkritika kell hatalmas alapja legyen a katonai gyógyintézetek tevékenysége határozott megjavításának, és eszköze kell legyen, tudományos és gyógykezelő munka további felemelkedésének. íme, amiért szükséges, hogy a tudományos orvosi körökben helyet kapjon a tényleges szabad véleménynyilvánítás a kutató és gyakorlati tevékenységek aktuális kérdéseiben. Semmi sem károsabb annál, mint amikor az elviség átadja helyét a baráti viszonynak, mint amikor kísérleteket idéznek egyes szerzők kedvéért a kritika elfojtására. A katonai gyógyintézetek pártszervezetei, kötelesek határozottan fellépni az ehhez hasonló megnyilvánulások ellen és a tudományos beszélgetések lelkesítői kell legyenek, amely bolsevik eszmeiséggel és elviséggel hatja át őket. A valóságban megmutatkozik, hogy számos katonai gyógyintézetben a tudományos kutató tevékenység gyakran az élettől, a katonai orvostudomány lényeges, szükségletétől,elvontan , történik. A tudományos munkával foglalkozó orvosokegyáltalán nincsenek összeköttetésben a gyógyító gyakorlattal és ellenkezőleg számos gyógyító orvos nem foglalkozik kutatómunkával. 4