Honvédorvos, 1961 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1961-01-01 / 1. szám
A technika, illetve a haditechnika fejlődésével a járványvédelmi-bakteriológiai diagnosztika fejlődése nem tart lépést. Nemcsak gyakorlati methodikai kérdésekben, de elméleti meggondolások alapján sem, mert az egzakt diagnózis alapját képező tenyésztés lényeges meggyorsítására egyelőre lehetőségünk nincs. A baktérium-fegyver kimutatását végző laboratóriumok, mindezeken felül rossz ellátási és települési viszonyok mellett, gyakori mozgásban vannak, ami még jobban megnehezíti a sokféle vizsgálati anyaggal és sokféle irányban végzett amúgy is lassú munkát. A baktérium-fegyver kimutatásának módszerei természetesen megegyeznek a bakteriológia vizsgáló módszereivel, vagyis a morphológiai, tenyésztéses, biokémiai és immunbiológiai vizsgáló módszerekkel. E vizsgáló módszerek egyikének, vagy másikának elhagyásával lehet ugyan a baktériumokat, vagy tulajdonságaikat „nagy fokban valószínűsíteni”, de biztonsággal meghatározni nem. A bakteriológiai diagnosztikában volt egy irányzat, amely megelégedett csupán 1—2 vizsgálat elvégzésével a baktériumok nagyfokú valószínűsítésére. Ez különösen az enterális baktériumok szerológiai reakcióira vonatkozott, tekintve a szerológiai reakció rendkívül specifikus voltát. Az entero-baktériumok szerológiai diagnosztikájának elismert tekintélye, Kauffmann (2) már 1955-ben megállapította, hogy az enterobaktériumok diagnosztikájában még a legspecifikusabb szerológiai reakciók is csupán tenyésztéses és biokémiai reakciókkal együtt nyújtanak kielégítő eredményt. A klasszikus és más methodikák fő törekvése a diagnózis hibaforrásainak csökkentése. Ez megfelel a háborús járványokkal, illetve a baktérium-fegyverrel kapcsolatos vizsgálatok fontosságának, szakmai, mikrobiológiai követelményeinek, de a vizsgálatok nem felelnek meg a katonai járványvédelem két követelményének, a gyorsaságnak és a mozgékonyságnak. A baktérium-fegyver kimutatására elsősorban olyan eljárások alkalmazhatók, melyek ennek a két követelménynek megfelelnek. Ezek alapján a baktérium-fegyvert kimutató eljárások négy csoportra oszthatók: 1. a klasszikus, 2. a gyorsított, 3. a gyors diagnosztikus és 4. az express-diagnosztikus eljárásokra. A klasszikus, illetve a szabványvizsgáló eljárások adják a legbiztosabb eredményt, azonban laboratóriumhoz kötöttek, munka-, anyag- és időigényesek, emiatt a baktérium-fegyver kimutatására csak bizonyos feltételek mellett alkalmasak, illetve a gyorsított, a gyors és express diagnózisok megerősítésére használhatók. A stabil és mozgó tábori bakteriológiai laboratóriumok táptalaj ellátására, mintegy 20 szárított táptalaj hazai gyártásának methodikáját, valamint minden táptalaj szárításának elvét kidolgoztuk (3). A gyorsított vizsgáló eljárások ugyancsak a klasszikus vizsgálatok elvén alapulnak, ugyancsak laboratóriumhoz kötöttek, munka és anyagigényesek, de 10—12 órával rövidebb idő alatt adnak eredményt. Ilyenek a külnféle polytrop táptalajok, mint a Nógrády-féle (4), Rodier-féle (5) és Thiry-féle (6) ,.H—Poly—T" polytrop táptalajok. Ez utóbbi egyik legszélesebb skálájú polytrop táptalajunk, minthogy az ismertebb baktériumok hétféle tulajdonságát mutatja ki egyidejűleg egy kémcsőben és egy oltással. ’ A gyors diagnosztikus eljárások is igényelnek laboratóriumi felszerelést, a klaszszikus vizsgálatoktól azonban nemcsak technikai kivitelezésükben, de elvben is különböznek. A diagnózis ideje lényegesen megrövidülne, mivel azonban a vizsgálati anyag vétele, szállítása és feldolgozása változatlan, az időnyereség csupán 1—1,5 nap. A baktérium-fegyver kimutatására mégis sokkal alkalmasabbak, mint a klasszikus eljárások. Ide tartozik a különböző biokémiai és tenyésztéses mikromethodikus eljárás, az infravörös és a fluorescens mikroskopos eljárás stb. Kidolgoztunk egy általános érvényű mikromethodikus eljárást, mellyel a baktériumok mintegy 25-féle fontosabb biokémiai reakciói az eddigi átlagos 4—5 nap helyett 10—18 óra alatt kimutathatók (7). Az expressz-diagnosztikus eljárások elvben és technikai kivitelezésükben is eltérnek a klasszikus vizsgáló eljárásoktól. Laboratóriumi felszerelést nem igényelnek, az eljárások egyszerűek, így a fertőző forrásnál, a betegágynál végezhető el, s ezzel az anyag vételével és szállításával járó időveszteség elesik. Az időnyereség ezért az 1*3