Honvédorvos, 1993 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1993-01-01 / 1. szám
Orvostovábbképző Egyetem, Katonai és Katasztrófa Orvostani Intézet (Igazgató Dr. Vámos László egyetemi tanár) Katasztrófa és katasztrófaorvostan prof. Dr. Vámos László A Magyar Katonai és Katasztrófaorvostani Társaság Tudományos ülésén elhangzott előadás, 1992. november 12 A katasztrófaorvostan filozófiája, az ellátás taktikája a számottevő különbségek ellenére közel áll a katonai orvostanéhoz. Eljárásaiban, módszereiben felhasználja a háborús sebészet és belgyógyászat egyes kipróbált és bevált módszereit. Gyakorlatában támaszkodik a rendkívüli körülmények közötti egészségügyi ellátásra felkészült honvéd egészségügyi szolgálat képzett, kellő mobilitással, felszereltséggel és tapasztalatokkal rendelkező szervezeteire. Ez indokolja a honvéd egészségügyi szolgálat katasztrófaorvostani felkészültségének szükségességén túl a katonai orvostan és a katasztrófaorvostan szoros együttműködését. A tudománytörténet és a tudománybölcselet egyik legismertebb jelenkori művelőjének Kuhn T. /12/ véleménye szerint, ahogy az idők folyamán a biológiai fajok szaporodtak és egyre specifikusabbá váltak, éppúgy szaporodnak és válnak specifikusabbá a tudományok is. Az orvostudomány XIX-XX. századi fejlődését azonban a láncreakciószerű és ütemű szakosodás mellett az egyes tudományágak elméletének és gyakorlatának mind erőteljesebb egymásra épülése és összefonódása is jellemzi. Ebből a szintézisből származtak az orvostudomány legjelentősebb eredményei is, így például a XIX. század második felében a villamosság, az optika és a műszeripar fejlődése nyitott utat a gyomor, a légcső, a húgyhólyag közvetlen vizsgálatára. A kellő nagyítóképességű mikroszkóp előállítása tette lehetővé a fertőző betegségek kórokozóinak felkutatását. A mikrobiológiában és az immunológiában elért eredmények alapozták meg a különféle gyógyszérumok, oltóanyagok, vakcinák előállítását. Mindezek révén nyílt lehetőség az emberiséget még a XIX. században is megtizedelő epidémiák megelőzésére, a korabeli hadviselésben az ellenség fegyvereinél gyakran nagyobb pusztítást végző járványos fertőző megbetegedések visszaszorítása. A klinikai orvostudomány másik nagy ága, a sebészet is több tudományág fejlődésével vált képessé a fájdalom és a sebfertőzés leküzdésére. Ezek révén a hasüreg, ahová korábban behatolni jóformán lehetetlen volt, mindinkább a mindennapos műtétek területévé lett. Lehetővé vált a sebészet viharos ütemű fejlődése. Megindult a sebészet szakosodása. A XIX. század végén, a XX. század elején a hadviselés jellemzői és a nagyméretű egészségügyi veszteségek elkerülhetetlenné tették a szervezetszerű katonai 1993. (45) 1. szám HONVÉDORVOS 5