Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára, 1920 (47. évfolyam, 1-73. szám)
1920-02-21 / 7. szám
24 tott) bizonyítvány alapján a hadügyminiszérium engedélyezi, legénységi személyek pedig a budapesti 1., 16. és 17. számú magyar katonai (hova a vidékiek áthelyezendők) kórházak útján a H—14 szolgálati könyv I. R. 30. §-ban előírt módozatok mellett közvetlenül átutaltatnak. Utóbbi szerint a legénységi személyekről kiállítandó «Névjegyzék» 9-ik (megjegyzés) rovatába bevezetendő, hogy a köpetvizsgálat Koch-féle bacillusokra pozitív vagy negatív eredményű-e; továbbá az esetleges Röntgenlelet és végül, hogy 3 hó alatt előreláthatólag várható-e a sanatoriumi kezeléstől gyógyulás. A férőhelyek megüresedéséről és ennek alapján a felvétel napjáról a sanatorium parancsnoksága a folyamodókat illetve a katonakórházakat közvetlenül értesíti. A József sanatoriumban a gyógykezelés tartama általánosságban véve 3 hónap. Ezen időszak kivételes meghosszabbítására 14 napig az intézet parancsnoksága, azontúl pedig orvosi bizonyítvánnyal történendő indokolás és a sanatorium parancsnokságának javasoló felterjesztésére különleges esetekben csak a hadügyminiszer jogosult. A sanatoriumban az ápolás és ennek költségfelszámítása épúgy történik mint a katonakórházakban, az ezirányú összes szabályzatok érvényben tartása mellett. Az ápoltak teljes katonai fegyelem alatt állnak s úgy az intézeti házirendet, mint pedig az orvosi utasításokat pontosan betartani kötelesek. Ellen esetben a parancsnokság által azonnal fogyatékba veendők. Kelt Budapesten, 1920. évi február hó 13-án. 15020/eln. 15. 1920. számú Körrendelet. Tárgykivonat: A tartós szabadságolás kedvezményének kiterjedéséről. Az 1919. évi deczember hó 22-én 21424/el. 1. 1919. szám alatt kelt rendeletem I. részét, az állami és gazdasági élet szempontjából kimondhatatlanul fontos szénbányászat zavartalan fenntartása és fokozása érdekében akként módosítom, illetőleg egészítem ki, hogy az ebben a részben foglalt rendelkezések, azon szénbányamunkásokra, valamint a szénbányavállalatok bányafa kitermelésével foglalkozó telepeinek a 15004/el. 15. 1920. számú rendeletem szerint a szénbányamunkásokkal hasonló elbánásban részesítendő azon munkásaira is alkalmazandók, kik az első helyen hivatkozott rendeletemben 1919. évi deczember hó 1-ével megállapított határnap után bármely időpontban alkalmaztattak a szénbányászatnál, illetőleg a bányafa termelésénél. Félreértések elkerülése céljából egyúttal közlöm, hogy továbbra is a kivételes szabályok szerint kezelendők azok a szénbányamunkások is, akik az egyik szénbányavállalat, vagy evvel kapcsolatos bányafa kitermelő telep szolgálatából kiléptek ugyan, de azonnal egy másik hasonló telep szolgálatába állanak. Ezeknek a megszűnt alkalmaztatásuk alapján való mentességükről szóló igazolványai a 21424/eln. 1. 1919. számú rendeletem hátulról számított harmadik bekezdésében előírt módon ugyancsak bevonandó és — annak közlése mellett, hogy az érdekelt melyik más bányavállalat szolgálatába szándékozik átlépni, — az illetékes katonai körletparancsnokságnak küldendő meg, az újonnan alkalmazó vállalat részéről pedig az ily munkásoknak a vállalatokhoz való felvétele egyrészt az illetékes katonai körletparancsnokságnak az előző alkalmazási hely közlése mellett haladéktalanul bejelentendő, másrészt az említett rendeletem első fejezetében előírt módon hozzám is bejelentendő, amikor is az illetők részére új mentességi igazolvány fog kiállíttatni. A katonai körletparancsnokságoknak a régi és az új alkalmazó vállalat értesítései alapján az érdekelteknek tényleges katonai szolgálatra való behívását mellőzniök kell. Amennyiben azonban a legrövidebb időn belül értesítést nem kapnának arról, hogy az illetők egy másik szénbányavállalat szolgálatába állottak, — ha, születési évfolyamuknál fogva még behívásra tekintetbe jönnek, — behívásuk iránt haladéktalanul intézkedjenek. Az érvényét vesztett mentességi igazolvány a körletparancsnokságok által mind a két esetben, az ügy állásának bejelentése mellett, hozzám terjesztendő fel. 6. szám.