Katonai Szemle 1953
1953 / 1-2. szám - VEZÉRCIKK - A parancsnok alárendeltjeinek elöljárója és nevelője
„Az elöljáró közvetlenül irányítsa az alárendelt csapat (alegység) harci és politikai kiképzést... állandóan gondoskodjék a személyi állomány neveléséről és szüntelenül tökéletesítse azok katonai ismereteit.” (Belsz. Ut. 49. pont.) A parancsnokok feladata mindenekelőtt az, hogy szervezzék, személyesen irányítsák és végezzék a személyi állomány harckiképzését. Ez megköveteli, hogy a harckiképzést gondosan tervezzék és végezzék mindenekelőtt úgy, hogy a kiképzésben a katonák azt tanulják meg, amire a háborúban leginkább szükségük van. A parancsnokok e feladatukat egyedül megoldani nem képesek — szükséges, hogy szorosan bevonják a kiképzés munkájába és neveljék, tanítsák alparancsnokaikat. Ezek alapvető feltételek ahhoz, hogy a csapatokban, alegységekben jól folyjék a kiképzés. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a parancsnok — bár jól képzett, gondosan tervezi a személyi állomány katonai kiképzését — ha nem támaszkodik a politikai munkásokra, ha nem ismeri a pártpolitikai munkát, ha ő maga nem vesz részt a személyi állomány nevelésében, egyszóval: ha nem érzi mit jelent, hogy személyesen felel a személyi állomány politikai kiképzéséért és neveléséért vagy nem ér el eredményeket a harci kiképzésben sem. Egyes parancsnokok még sok esetben nem látják a politikai nevelőmunka fontosságát és jelentőségét. Nem látják, hogy a politikai nevelőmunka nélkül a katonai kiképzés tartalom nélküli, meddő folyamat, nélküle a harcosok nem értik, miért kell katonai szolgálatot teljesíteniük, s a katonai ismereteket kiválóan elsajátítanak. A politikai nevelőmunka nélkül a személyi állomány nem látja, hogy ügyünk igazsága , a legnemesebb kötelesség: a haza védelmére való felkészülés feladata követeli meg a kiváló szolgálatteljesítést. Vasziljevszkij marsall, a Szovjetunió Fegyveres Erőinek minisztere, az SZKP XIX. kongresszusán mondott beszédében, melyben a parancsnokok és politikai munkások munkáját ismertette, meghatározta, hogyan kell végezni a politikai nevelőmunkát s egyúttal megmutatta, mi a politikai nevelés jelentősége. „Parancsnokaink és politikai szervezőink arra törekednek, hogy politikai és katonai nevelőmunkájukat konkrétan, céltudatosan, a csapatok által megoldandó feladatokhoz alkalmazva végezzék, hogy e munka emelje a katonák éberségét, a kitűzött feladatok megoldására mozgósítsa, a feltétlen katonai kötelességteljesítés szellemében nevelje őket. Parancsnokainknak világosan kell látniok, hogy a politikai nevelőmunka éppen a legfontosabbat: a fokozott éberséget segíti elő, mozgósít a kiképzési feladatok tökéletes végrehajtására, s megtanít a fegyelemnek — a hadsereg alapjának fontosságára isbetartására. Parancsnokainknak tehát személyesen kell politikai nevelőmunkát végezniük. A parancsnok politikai nevelőmunkája ne csak a fegyelmezés területére terjedjen ki, hanem ennél sokkal szélesebb körű kell, hogy legyen. A parancsnokoknak az eskü és a szabályzatok szellemében kell nevelniük az alárendelteket. Személyesen kell törődniök a személyi állomány hangulatával, ismerniük kell beosztottaikat, azok szükségleteit s gondoskodni kell azokról. Fjodorov: „Dovatov tábornok” című könyvében igen jól megmutatja, hogy azok az egységeik, ahol a parancsnokok valóban törődnek a személyi állománnyal. 2