Katonai Szemle 1955/1
1955 / 1-2. szám - Kovács László őrnagy: A katonai fegyelem megszilárdításának útja
A tudatos fegyelem meghonosítása feltételezi minden katona szigorú felelősségét az elvégzendő feladatért és saját magatartásáért. A fegyelmezett katona lelkiismeretesen végzi kötelességét akkor is, ha senki sem ellenőrzi. A tudatos fegyelem megköveteli a katonától, hogy habozás nélkül megtalálja minden helyzetben, hogyan cselekszik helyesen és meg tudja követelni a helyes magatartást. Érezzen felelősséget nemcsak a maga tetteiért, hanem beosztottjai és elvtársai cselekedeteiért is. A katonákban ezek a tulajdonságok nem maguktól jönnek létre, nem velük születnek, hanem úgy kell ránevelni őket. A fegyelem a mi társadalmunkban erkölcsi és politikai jelenség,, csak a közösség nevelő ráhatása, az egyénnel való rendszeres foglalkozás, s a különböző behatások következtében kialakult önkéntes belátás eredményeképpen jöhet létre. Ezeket a különféle ráhatásokat egséges rendszerbe foglalni, céltudatos és párhuzamos alkalmazásukkal fegyelmezett katonákat szilárd egységbe kovácsolt, fegyelmezett alegységeket és egységeket létrehozni — ez a parancsnokok és politikai munkások feladata. Ezen belül is döntő láncszemnek kell tekinteni a tisztek fegyelmi helyzetének és erkölcsi magatartásának állandó szilárdítását. A parancsnok tekintélye. A parancsnoki igényesség — a fegyelem előfeltétele A parancsnok a fegyelem kialakításának központi tényezője. Rajta keresztül érvényesül a dolgozó nép követelése a beosztott tisztekkel és a harcosokkal szemben. Az ő parancsa a katona számára a legfőbb törvény: a haza parancsa A katonák a parancsnokban saját államuk törvényes képviselőjét látják. Ez képezi tzkntélyének alapját, a fegyelem biztosítékát. Ez azonban csak abban az esetben juthat teljesen érvényre, ha a parancsnok személyes tulajdonságaival, magatartásával, példamutatásával igazolja, hogy méltó a dolgozó nép által reáruházott hatalomra és beosztottjai megbecsülésére. A parancsnok fegyelmezettsége megnyilvánul külső magatartásában, öltözködésében, pontosságában, rendszeretetében, egész viselkedésében. A katonák állandóan maguk előtt látják parancsnokukat és átveszik annak jellegzetes szokásait. Fontos tehát, hogy ilyen külső formákban is kitűnjön téggel, rá edzettségével. Bár kétségtelen, hogy a parancsnok elsősorban maga teremti meg tekintélyét, mégis itt nagyon fontos szerep jut a politikai apparátusnak. Még nem folyik minden egységünkben elég céltudatos harc a tiszti tekintély megszilárdításáért. A személyi állományt nem nevelik eléggé az eskü és a szabályzatok szellemében arra, hogy tisztelje, szeresse, védje és tűzönvízen át kövesse parancsnokait. A katonákat nem oktatják mindenhol megfelelően a katonai udvariasság szabályaira. Több esetben előfordult, hogy az elöljárók a parancsnokokat megszégyenítették beosztottjaik előtt. Ez nagyon komoly hiba. A parancsnok tekintélye — nem Csáky szalmája! Azt óvni, ápolni, fejleszteni kell. Aki a parancsnok tekintélyét rombolja, az a hadsereg alapját ássa alá. Ezért az előttünk álló feladatok közül ki kell emelni, hogy a hadsereg fegyelmi, erkölcsi helyzete megjavulásának fontos feltétele az elöljárók tekintélyének teljes megszilárdulása. Meg kell szilárdítani a parancsnokok minden rétegének a tekintélyét, kezdve a rajparancsnoktól felfed. A párt- és a DISZ-szervezetek nevelőmunkája jelentős mértékben arra törekedjék, hogy a harcosok és tiszthelyettesek elöljáróikat tiszteljék, parancsaikat példásan hajtsák végre és bármely helyzetben készek legyenek megvédeni őket. Nagyobb gondot kell fordítani a katonai udvariasság oktatására és szigorú betartására. Nem lehet megengedni, hogy tiszteket beosztottjaik előtt megszégyenítsenek. Minden ilyen jelenség ellen élesen fel kell lépni! Végül fel kell számolni a parancsnokok szabályzatban biztosított jogainak megsértését. A parancsnok leggyakrabban akkor érintkezik katonáival, amikor a kiképzés vagy szolgálat közben parancsot ad nekik. Nem elég azonban a paran