Katonai Szemle 1959/2

1959 / 9. szám - Tízéves a Kínai Népköztársaság

kommunistákat." Az imperialisták a kollektivizálástól egyenesen a népi Kína bukását remélték. De ismét csúfosan elszámították magukat. Kétségkívül óriási feladat volt a körülbelül 120 millió kisparaszti gazdaság szo­cialista útra vitele. A kommunista párt bölcs politikája, felvilágosító munkája nyo­mán azonban a parasztok tíz- és százmilliói ébredtek tudatára annak, hogy a nyomor­ból való kijutás, a bőség és jólét egyedüli útja csak a szövetkezeti út lehet. Ennek következtében példátlan gyorsasággal aratott győzelmet a kollektivizálás. 1951-ben 300, 1953-ban 14 000, 1954-ben 100 000, 1955 decemberében 1 900 000 szövetkezet volt. Miután a kis szövetkezeteket összevonták, 1956 decemberében 760 000 volt a szövet­kezetek száma, tehát a kollektivizálás, amelynek befejezését eredetileg 1960-ra ter­vezték — lényegében 1955—56-ban már befejeződött. 1958-ban, a második ötéves terv első évében — a világtörténelemben és Kína tör­ténelmében addig soha nem látott gazdasági ugrás ment végbe. Ezt is a kommunista párt kezdeményezte és készítette elő. A párt kidolgozta az általános irányvonalat: „Minden erőnk megfeszítésével előretörve, termeljünk többet, gyorsabban, jobban és gazdaságosabban, a szocializmus felépítése érdekében”. „Érjük utol és szárnyaljuk túl Angliát.” Ezek a célkitűzések óriási visszhagra találtak a szé­les tömegek körében. A „ta jao-csin” — magyarul az ugrásszerű fejlődés — megvaló­sítása került több száz millió ember érdeklődésének a középpontjába. Az ugrásszerű fejlődés jelképévé vált, arra buzdít a házak falaira ragasztott plakátokon, képeken és mindenütt látható száguldó sárkány. Az üzemekben, gyárakban, falvakban millió­­számra tett felajánlások — az ugrásszerű fejlődésre — szinte fantasztikusnak tűnő eredményekben testesültek meg az 1958-as esztendő végére. Ugrásszerű fejlődés ment végbe az iparban, amelynek kulcsa, az acélgyártás óriási növelése volt. Az acélgyártás egy év alatt megkétszereződött, az 1957. évi 5 350 000 tonnáról 1958-ban 11 080 000 tonnára emelkedett. Ilyen ütemű fejlődést kapi­talista ország soha nem ért és nem is érhet el. Például Anglia évi acélgyártása már 1880-ban elérte az 1,31 millió tonnát, de 1935-ig csak 10,02 millió tonnára fejlődött. Kína acéltermelése 1,35 millió tonna volt 1952-ben, de 1958-ra már 11,08 millió ton­nára emelkedett. Tehát Kínának 6 évbe került, hogy az acélgyártás terén elérje azt, ami Angliában több mint 50 évet igényelt. Hogyan lehetett egy esztendő alatt meg­kétszerezni az acéltermelést? Csak az acélgyártás nemzeti üggyé tételével, a népi kohómozgalom kibontakozásával. 1958 novemberében, a népi kohómozgalom tető­pontján országszerte kb. egymillió volt az egész országban létesített vas- és acélol­vasztók száma, s mintegy 60 milió ember, a munkások mellett főként parasztok indultak harcba az acélcsata megnyeréséért. Az életben megvalósult az a népi szó­lás, „mindenki hordja a fát, hogy a tűz nagy lángra gyűljön”. A népi kohók a több mint 11 millió tonna acélból mintegy hárommilliót termeltek, nyersvasból pedig még ennél is nagyobb mennyiséget állítottak elő. Hihetetlennek tűnő eredmények születtek a szén- és villamosenergia termelés, valamint a szerszámgépgyártás terén. A széntermelés az 1957. évi 130 millió tonnáról 1958-ra 270 millió tonnára nőtt, ugyanez idő alatt a villamosenergia termelés 19 milli­árd kWó-ról 27,5 milliárd kW-га nőtt. 1958-ban 94 224 szerszámgépet gyártottak. Ez több, mint az első ötéves tervben gyártott gépek együttvéve, háromszor annyi, mint az 1957-ben összesen termelt padok száma és mintegy 10 ezerrel múlja felül Anglia 1958. évi termelését. A mezőgazdaság „nagy ugrása” ugyancsak káprázatos eredményt hozott Természetesen a mezőgazdaságban a „nagy ugrás” alatt nem a „szputnyik parcel­lák” világraszóló sikereit kell érteni, hiszen ezek egyes jelenségek, kis területekre vonatkoznak. A „nagy ugrás” abban van, hogy az országos termésátlag gabonából azelőtt soha nem tapasztalt mértékben megnőtt, az 1957. évi 185 millió tonnáról 1958-ban 250 millió tonnára emelkedett. A gyapottermés ugyanez idő alatt 28 száza­lékkal nőtt. 4

Next