Honvédségi Szemle 1965/1

1965 / 1. szám

■ k­atonamúltjuk még­­ nincs, élményük is csupán néhány órás. — Mi történt eddig? — rendezgetik gondola­taikat. Ünnepélyesen fogad­ták őket. Beléptek a körlet kapuján, ahol az alkotmány szavai „a ha­za védelme a Magyar Népköztársaság minden polgárának szent köte­lessége” arany betűs fel­irati ötlött a szemükbe. Kissé tanácstalanok. Figyelték, hogy mit mondanak az „öregek”. Egyszercsak megjelent a politikai helyettes. Mosolygott. Egyszerű, természetes, közvetlen szavai feloldották a za­­vartságot, feszültséget. Egyszeriben melegebbé vált a légkör. S kérdést kérdés követett. Előjöt­tek az egyéni problé­mák, kikívánkoztak az otthonról hozott gon­dok is. Persze mindenre világos, kielégítő választ hirtelenében ő sem tu­dott adni. De amit mon­dott és ahogy mondta megnyugtatta, bizako­dással töltötte el a ka­tonákat. Jól mondják, hogy sokszor az első be­szélgetés a legmaradan­dóbb élmény és a leg­nagyobb útravaló a ka­tonaélethez. Cs. J. Az első beszélgetés

Next