Honvédségi Szemle 1968/2
1968 / 7. szám - Polónyi Béla alezredes: A jövő tisztjei
A MAGYAR NÉPHADSEREG KÖZPONTI FOLYÓIRATA XXII. ÉVFOLYAM — 7. SZÁM — 1968. JÚLIUSHonvédségi SZEMLE POLONYI BÉLA alezredes А *«« и ‹• . • • jovő tisztjei Gondolatok a tartalékos tiszti konferenciáról A magyar néphadseregben folyó tartalékos tisztképzéssel foglalkozó tanácskozás két napig tartott. Tábornokok, tisztek, tiszthelyettesek vitatták őszintén, nyíltan, lényegre törően a leendő tartalékos parancsnoki állományunk legfiatalabb rétegének helyzetét, kiképzésük eredményeit és problémáit. A tartalékos tiszti növendékekről volt szó, akik 18—19 éves korukban vonulnak be katonai szolgálatra, s ennek letöltése után tartalékos tisztként térnek vissza a polgári életbe. Katonai pályafutásuk sajátosan eltér a hasonló korú katonatársaikétól. A bázison folyó kiképzés után csapatgyakorlatra mennek, majd ezt követően tiszti vizsgát tesznek. Ezáltal a legalacsonyabb tiszti beosztás ellátására válnak alkalmassá. Mennyi akarat, önfeláldozó munka kell ahhoz, hogy viszonylag rövid idő alatt a tiszti beosztáshoz szükséges ismereteket és jártasságokat megszerezzék? Úgy tűnik, hogy a középiskolát végzett fiatalságunk előtt egyrészt e komoly erőpróba teszi rokonszenvessé a tartalékos tiszti pályát. Példák bizonyítják, hogy ez a rokonszenv egyidejűleg párosul a szocialista haza, az emberi haladás védelmének, illetve az erre való felkészülés szükségességének felismerésével. Nem egy olyan növendékünk van, aki felavatása előtt, a csapatgyakorlat idején elnyerte az „élenjáró szakaszparancsnok” címet. A csapatoknál eredményes parancsnoki tevékenységükkel mind többen vívják ki elöljáróik elismerését. Büszkék vagyunk arra is, hogy például a „Vitává” hadgyakorlaton önálló szakaszparancsnoki beosztásban sokan dicséretre méltón helyt álltak, s eredményesen hajtották végre a rájuk bízott harcfeladatokat. Nyilvánvaló tehát, hogy a tartalékos parancsnoki állományunk e fiatal, számottevő rétegének felkészültsége, hazaszeretete, áldozatkészsége nagymértékben hozzájárul már békében is néphadseregünk erejéhez, felkészültségéhez, hadrafoghatóságához. A tanácskozás jelmondata — a tartalékos tisztképzés színvonalának növelésével erősítsük hazánk védelmi képességét — méltóképpen fejezte ki ezt a felismerést. A beszámoló, hozzászólások, következtetések arról győztek meg, hogy vezető beosztású parancsnokaink szakavatott kézzel nyúlnak e sajátos kiképzés széles körű problematikájához. A konferencia mérlegét még korai lenne megvonni. Hiszen itt nem szó