Honvédségi Szemle 1969/1
1969 / 1. szám - Oláh István vezérőrnagy, MN kiképzési főcsoportfőnök, miniszterhelyettes: Használjuk ki hatékonyabban a megnövekedett lehetőségeket
vesebb a tiszt- és a bázishiány), ott a személyi — főleg a sor, de részben a hivatásos állomány elfoglaltságában is a csökkenő tendencia erősödik. Az 1968-as évet számos terven kívüli vagy a kiképzéstől eltérő feladat tarkította. Emellett a bevezetett kiképzési szisztémán — éppen tapasztalataink alapján — nem egy ponton felismertük a javítás, a csiszolás szükségességét, mégis jogos büszkeséggel mondhatjuk: a katonai életnek szinte minden területén előreléptünk. Tervezett és terven kívüli feladatainkat nagyobb hozzáértéssel és tapinthatóbb eredményességgel hajtottuk végre, mint korábban. A sok tényező hozzájárult az eredmények létrejöttéhez és megállapíthatóságához. A hosszú évek során felhalmozódott tudásnak, tapasztalatnak, a hivatásos és a sorállomány javuló felkészültségi színvonalának, a fejlődő kiképzési bázisoknak és bővülő oktatási segédeszközöknek, a célratörőbb módszertani foglalkozásoknak, a nagyszámban megjelent és általánosan dicsért tankönyveknek csakúgy szerepe van benne, mint az új programoknak és az azokkal összehangolt ésszerű, reális időgazdálkodásnak, valamint a tervezésben alkalmazott új megoldásoknak — hogy többet ne említsünk. A legfontosabb tényező természetesen az az egészséges, bizakodó politikai légkör, amely pártunk politikájának egyértelműségéből, kipróbált elvi szilárdságából adódik. Személyi állományunk úgy ítéli meg, hogy ezért a politikáért fenntartások nélkül ki lehet állni, s meggyőződéssel lehet ezt a bizalmat napról-napra, feladatról-feladatra cselekvő készségre váltani. Parancsnokaink és katonáink, a katonai és a mozgalmi szervezetek egyaránt kemény és értelmes munkát végeztek 1968-ban. Eredményeink főforrása — ebből ered. Jó munkájukért dicséret illeti őket. Ez az alapja, a kiindulópontja annak, hogy joggal tűzzük ki magunk elé a feladatokat 1969-ben is, hogy még eredményesebben akarunk és tudunk dolgozni. Az elhatározás hitelét ez esetben is a lehetőségek határolják be. E téren pedig a kilátások kifejezetten szerencsések. Nem beszélek részletesen a már korábban említett, egyre növekvő tudás és tapasztalat szerepéről. E cikkben főleg az új kiképzési rendszer s az ahhoz szorosan kapcsolódó tényezők általánosságban érvényes momentumairól fogok szólni. Az eredményesebb munka fő tartalékát a kiképzési programok fegyelmezettebb és hatékonyabb végrehajtása képezi. Vannak tapasztalataink, amelyek arról tanúskodnak, hogy lehet és kell is e programokat tovább javítani abból a szempontból, hogy azok jobban szolgálják a várható fegyveres harcra való felkészülést, azaz még kevesebb vagy semmi felesleges ismeretanyagot ne tartalmazzanak, ugyanakkor adjanak helyt az összes szükségesnek. E jelzéseket sokoldalúan elemeznünk és hasznosítanunk kell. Mindez azonban semmit sem von le annak a megállapításnak az igazságából, hogy ezek a programok jók, és színvonalas végrehajtásuk a harckészültséget — a kiképzés oldaláról — magas szinten biztosítják. Pozitív és negatív példák sora tanúsítja, hogy a feladatok végrehajtásának szintje, vagyis a kiképzés minősége a programok ismereténél kezdődik. Az ismereteknek meglehetősen széles skálájával lehet találkozni. Nem ritkán akadtunk felületes vagy hiányos program ismeretre is. Az ilyen esetekben az illetékesek nem vettek fáradságot a program átfogó, részleteit és összefüggéseit egyaránt megérteni akaró tanulmányozására, hanem csak úgy, egyik napról a másikra élve „ismerték” a programot. Anélkül, hogy e felszínesség konkrét következményeinek, kihatásainak az ismertetésével fárasztanám az olvasót, biztos vagyok benne, hogy mindenki belátja, hogy a program ismeretének hiánya az értelmes tevékenységet gyökerében ássa alá, s a napi munkában óhatatlanul a felületesség és pontatlanság forrásává válik. Csak a programok mély, a részletek és az összefüggések alapos ismerete biztosítja ugyanis a mindennapos hatékony kiképző munkát, kü