Honvédségi Szemle 1970/1
1970 / 1. szám - Mándi Árpád ezredes: Múlt évi tapasztalatok, jövő évi tennivalók
aki értetlenkedve fogadta miért van szükség ilyen nagyelőkészítésre, ha a kommunisták pártjainak, össze kell jönniük. A régies gondolkodású, a mindig mindent egyszerűen értelmező, a dolgok természetétől, bonyolultságától távol élő ember számára nehéz megérteni, milyen nagyot változott a helyzet az elmúlt évtizedekben. Nem is egyszerű megérteni, miért vált világszerte ennyire bonyolulttá a kommunisták helyzete. Azzal járt ez együtt, hogy kiszélesedett a föld nagy térségeire a szocializmus, vagy valami más okai is vannak? Nem ritka kérdés ez manapság. A sablonok — amelyek annak idején a gondolkodást befolyásolták s amelyek egyesembereknél ma is terhet jelentenek — talán ez is sok probléma forrása. Vitanélküliség, mindenben és azonnal egyféle, egységes álláspont ma elképzelhetetlen s azelőtt sem volt mindig és valóban jó. Kétségtelen, megnehezíti a munkát, hogy vitatkozni, érvelni, bizonyítani, meggyőzni, megnyerni kell újból és újból a kommunistákat, a párttagokat is. Tagadhatatlan viszont, hogy nagyobb elevenségre, szívósságra készteti ez a pártokat és a kommunisták politikai vezető szerepének megtartásához, kiharcolásához felbecsülhetetlen értékű ösztönzést teremt. Néphadseregünkben is találkozhattunk s bizonyára ma is találhatnánk olyanokat, akiket foglalkoztatnak azok a kérdések, amelyek Moszkvában az értekező pártok elé kerültek. Türelmetlenség akülön nézeteket hangoztató pártok iránt, ami némelyeknél kishitűségre vezet, imittamott meg-megnyilvánult s talán ma is van. Olyan, is van, aki az imperialisták egység törekvéseivel hasonlítgatja össze a kommunisták közötti egységért folyó harcot. Ha nem is becsülik túl az imperialisták időnkénti sikereit, de bizonytalanságot, a jövő iránti reménytelenséget, sopánkodást tükrözik. Sajátos probléma ez. Sablonos, rutinszerű megnyugtatásra törekvés, a mi számunkra kedvező tények egyoldalú kiemelése, pláne a mindent jónak feltüntető magyarázás mit sem ér. Annak, aki nem érti mi történik s mi okból vannak nézetkülönbségek, az ilyen féle megnyugtatási törekvések csak újabb problémákat szülnek. Egyes esetek, főként Kína részéről tapasztalható ellenségeskedés, a szocialista országok és kommunista pártok elleni akciók, valóban nyugtalaníthatnak is valamennyiünket. S ezekre magyarázatot adni valóban nem könnyű. Nehéz kérdés ez, bár elmondhatjuk, hogy elemezte már pártunk is azokat a történelmi, társadalmi körülményeket, amelyekben végül is meg van a dolgok magyarázata. A gazdasági, társadalmi helyzet, a sötét középkori, gyarmatosítás maradványai, az elszigeteltség s ami mindezek felett Kína osztályviszonyait illeti — az alapkérdésekre ha nem is megnyugtató, de többé-kevésbé érthető választ adnak. Sok esetben nem isaz tükröződik ilyen kérdésekben, hogy mit nem értenek az emberek, hanem inkább az, ami nyugtalanítja őket. S mint sok tény mutatja, ahogy az idő változásokat hoz, az ilyen problémákban is változás történik. Régi, de semmiképpen sem idejét múlta válasz az ilyen esetekre — amit ki tudja -hányszor el-elismételünk —, lehetnek s vannak is gyengéi a mi társadalmunknak, a szocializmusnak, ezek nyugtalanítók is, javítandók is, de mégis ez a jövő, ez az egész emberiség perspektívája. A dolgozó, munkából élő embertömegek számára ez az egyetlen megoldás a társadalmi bajokra. S mi tudjuk,hogy ez gyengéivel együtt is összehasonlíthatatlanul jobb megoldás a kapitalizmusnál. 2