Honvédségi Szemle 1970/1
1970 / 1. szám - Mándi Árpád ezredes: Múlt évi tapasztalatok, jövő évi tennivalók
netesen a közelmúltban Indiában a szindikátus kerekedik felül, Indira Gandhi veszített volna, bizonyára ilyen módon adódik a kérdés újból. Válaszolni egyszerűbb most, de kell válaszolni mégis. Nevezetesen azért, hogy megelőzzünk későbbi kérdéseket. Amikor valahol a haladó vagy reakciós erők győznek, vagy veszítenek, nem szabad az ország társadalmi helyzetétől függetlenül szemléleni az eseményeket. Az ázsiai és más fejlődő országokban a társadalmi erők, viszonyok stabilitásával sokszor vannak problémák. Az osztályviszonyok, a társadalom életére hatással levő erők nem mindig a mi fogalmaink szerint mérhetők. Számunkra esetenként érthetetlen miként lehetséges, hogy maroknyi fegyveres kezébe keríti a hatalmat, majd hasonló erők támadására megbukik. Az bizonyos, hogy az imperializmus erői mindent megtesznek e területek megszerzéséért és megtartásáért. Időleges sikereket értek is el. Politikáról szólva nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a pozitív tényezőket, amelyek gazdasági tekintetben jelzik a szocialista országok múlt évi helyzetének alakulását. A gazdasági reformok úgyszólván egyértelműen jelentős eredményeket hoztak. Ezek között is legjelentősebb -— nagyságrendje és a világ gazdaságában elfoglalt meghatározó szerepe folytán az, amit a Szovjetunió dolgozói elértek. A szovjet ipar hatékonyságának növekedése, a termelési, technikai színvonal növekedése, korszerűbb termékek produkálása a mi számunkra is az előrehaladás, saját reformunk sikereinek egyik nélkülözhetetlen bázisa. Érthető tehát, hogy saját gazdasági reformunkat, gazdasági fejlődésünket a Szovjetunióban elért sikerekkel összefüggésben értékeljük. Gazdasági életünk alakulása mint az év folyamán sok-sok eset mutatta, néphadseregünk közvéleményét állandóan foglalkoztatta. S bizonyára nem kell semmilyen nagy bölcsesség ahhoz, hogy megmondhassuk — valószínű így lesz ez a jövőben is. Nem véletlen, nem is csupán érdekesség, hogy néphadseregünk tagjai természetesen mindenekelőtt a hivatásos állomány, olyan nagy figyelmet fordít a gazdasági dolgokra. Egyebek mellett a politikai munka, a gazdasági reformmal összefüggésben kifejtett pártmunka tükröződik ebben. Miként alakul az ipar, a mezőgazdaság helyzete, a gazdaságosság, piacképesség, áruink minősége, külföldi gazdasági kapcsolataink — szinte leggyakoribb beszédtéma a hadseregben is. Ennek magyarázatát keresve nem nehéz kilyukadni arra, hogy a párttagság, de a pártonkívüliek is értik, mit jelent ez a dolog. Tudják, hogy pártunk erőfeszítései az ország gazdasági fejlődésének, következésképpen az egyének előrehaladásának vetnek biztosabb alapokat, nyitnak új perspektívákat. Valójában érti úgyszólván mindenki a dolog lényegét. Ám mégis szükséges ilyen hangsúlyozottsággal kiemelni ezt, hiszen a személyes, természetű kérdések, problémák felvetésében sokszor tapasztalhatók a jogos problémázgatásokat meghaladó téves nézetek, egymásra licitálások. Az áremelkedésekről, maszek jövedelmekről s megannyi hasonló dologról néha több szó esik, mint amit a valóság indokolna. Igaz persze, hogy a bérből, fizetésből élő emberek azonnal és közvetlenül megérzik, ha valaminek az ára emelkedik. Ez érthetően izgalmat okozó dolog. Néha-néha viszont érdekesen az ellenkezője kelt vihart. Az alacsony gyümölcs árak, a cefrébe darált almatermés, leszedésre nem érdemes .