Honvédségi Szemle 1976/2
1976 / 7. szám - Szécsi András alezredes: Szocialista építés - ember és társadalomformálás
művelődés fejlesztésének időszerű feladatai” című előadásában. ..Feladatainkat összefoglalóan úgy lehetne megfogalmazni, elő kell segítenünk a szocialista módon élő, gondolkodó, dolgozó ember típusának általánossá tételét” és ugyanezt az elméleti kérdést az SZKP XXV. kongresszusán a L. I. Brezsnyev elvtárs beszámolója így fogalmazza meg: „Társadalmi rendünk ereje a tömegek tudatosságában rejlik. A párt állandó feladatának tartja a kommunista tudatosság, a kommunizmus építésére való készség, akarat és képesség kifejlesztését. A beszámolási időszakban az emberek eszmei nevelésének kérdései, az új embernek, a kommunizmus méltó építőjének kialakítása nagy helyet foglalt el egész munkánkban.” A szocialista rendszer egyszerre előfeltétele és eredménye az új típusú embernek, megteremtése pedig a marxista—leninista pártok feladata. A marxizmus—leninizmus eszméje, s a társadalom objektív létformái játszanak meghatározó szerepet a magasfokú társadalmi tudatosság alapján álló ember megteremtésében, de ebben az alkotó folyamatban nagy szerepe és felelőssége van magának az egyénnek is, aki önmaga is, osztályostársaival együtt is sorsának alanya és formálója egyszerre. Az emberformálás tudatformálás a szó legszorosabb és legtágabb értelmében. Sokrétű és komplex feladat, ami azzal függ össze, hogy maga az ember is, mint társadalmi személyiség sokrétű és komplex jelenség; kiváltképpen a szocialista, a kommunista ember, aki sokoldalú szerepet tölt be saját társadalmában, részt vesz a hatalomban, a közügyek intézésében, a termelőmunkában stb., ezer és ezer szállal kötődik a társadalom minden szférájához, hiszen mint hatalom, a köztulajdon birtokosa, mint a közügyek gazdája éppen a társadalom természete folytán semmiből sincs kirekesztve. A szocialista ember személyiségének sokoldalú érvényre juttatása viszont nem spontánul és nem automatikusan végbemenő folyamat, hanem annak a tudatosságnak velejáró eredménye amelyet a szocialista társadalom vezető ereje, a párt testesít meg, mint fontos nevelési tényezőt. A legfontosabb tennivalóinkat — az előbb idézett cikkében — Óvári Miklós elvtárs így fogalmazza meg: „Az a feladatunk, hogy társadalmunk a politikai egységtől jusson el az eszmei egységig, a marxizmus—leninizmus általánosan elterjedjen a társadalomban, a legfontosabb szocialista eszmék az emberek gondolkodásának természetes részévé váljanak. Az a célunk, hogy általánossá tegyük a szocialista életmódot, amelyben megvalósulnak a szocialista erkölcs alapvető normái: a munka szerepének általános felismerése, a közösségi gondolkodás és cselekvés, a sokoldalú művelődési igény, a közélet és a magánélet harmonikus egysége, amelyben általánossá válik a szellemileg és fizikailag egészséges, sokoldalú közösségi ember típusa, akinek életében harmonikus egységet alkot a munka, a közéleti tevékenység, a művelődés, a szórakozás a testedzés, a pihenés. E fő célok elérését kell szolgálnia a tudományos munkának, a közoktatásnak, a művészeti életnek, a közművelődésnek és a párt-, a társadalmi szervek közvetlen ideológiai tevékenységének.” Hogy pártunk az ismeretnyújtásnak milyen fontosságot tulajdonít a tömegek meggyőzése szempontjából, mi sem bizonyítja jobban, mint a XI. kongresszus határozata: minden eddigi kongresszusi határozathoz viszonyítva konkrétabban és teljesebben foglalkozott a propagandamunka feladataival. A megjelölt feladatok szövegezésén határozottan átüt a konkrét ismeretnyújtás követelménye: „Az agitációs és propagandamunka feladata, hogy továbbra is meggyőzően hirdesse forradalmi elméletünk alapvető elveit, céljait, pártunk politikáját, s mozgósítson az országos és helyi feladatok megoldására. Az eseményeket sokoldalúan, összetettségükben magyarázza és arra törekedjen, hogy a jelenkor folyamatait, összefüggéseit minél szélesebb körben megértsék. Mutassa be hitelesen eredményeinket, járuljon hozzá fokozottabban a munka, az alkotó tevékenység társadalmi tekintélyének növekedéséhez.” Ez konkrétan azt jelenti, hogy a pártpropaganda lényegét tekintve, eszmei-politikai ok .