Honvédségi Szemle 1978/2

1978 / 7. szám - A különlegesen nehéz viszonyok között vívott harc

tevékenykedő ellenséges alegységek átkarolására, megkerülésére, az ellenség harcrendjébe való mély és határozott behatolásra. Aligha szorul bizonyításra, hogy ez a jellemző is az alegység képességeinek kihasználása mértékében bonyolult, különlegesen nehéz viszonyokat teremt a harcban. A harchelyzet gyors és éles változásai, összefüggésben a manőverező ké­pességgel, egy másik következmény, ami viszont­ annak függvénye, hogy milyen gyorsan kerülnek kiváltásra a nagyhatású csapások, és az erők, esz­közök milyen ütemben képesek a helyváltoztatásra. Ezek a feltételek pedig minden korszerűen felszerelt hadseregnél adottak. A gyors és éles helyzetváltozás abban nyilvánul meg, hogy a nagyhatású csapások nyomán megváltozik a szembenálló fél csoportosításának összetétele s ennek eredményeként megváltozik a harccselekmény jellege és módja, egyik harcfajtáról a másikra lehet, vagy szükséges áttérni, a főerőkifejtést más irányba és más célok elérésére fordítani. Ezek a körülmények az alegységek harctevékenységére nézve nehezítő, bonyolult tényezőt jelentenek. Az eddig vázoltak következménye — mint hatásként jelentkező tényező — a harccselekmények egyenlőtlen kifejlődése az arcvonalon és a mélységben, valamint az alegységek harcának nagy térbeli kiterjedtsége. Az összefüggő arcvonalak megszűnése — a nagyhatású csapások miatti kötelező tagozódás kényszerként jelentkezik. Ez vonja maga után, hogy a harcot esetenként az alegységek is irányokba vívják meg. Így a szembenálló felek ellenállásának foka sem lesz azonos valamennyi terepszakaszon. Mindez oda vezet, hogy a harccselekmények az arcvonalban, és a mélységben egy­aránt kibontakozhatnak, de egyben nagy térbeli kiterjedést is eredményez­hetnek. A kényszerű tagozódás miatti nyílt szárnyak és hézagok eleve feltétele­zik a felvett irányoknak a másik fél részéről történő kihasználását, és annak lehetőségét, hogy az alegységek határozottan és nagy mélységben betörjenek az ellenséges harcrendbe, s hogy ilyen helyzetekben az alegységek gyakran kénytelenek úgy harcolni, hogy nyílt szárnyaikon és hátukban az ellenség megkerült, de annak még aktív cselekvésre képes erői is működnek. I­lyen összefüggésekben jut kifejezésre a korszerű összfegyvernemi harcnak az a jellemzője, hogy a harccselekmények góc jellegűek lesznek és ezekben a gócokban mindkét fél részéről igen nagy intenzitással folyik a küzdelem. Az összfegyvernemi harc jellemzőinek áttekintése arra mutat, hogy a jövő háborúja a nagy intenzitással lefolytatott harccselekmények sorozata lesz, amelyben az objektív tényezők hatására számos különlegesen nehéz, bonyolult helyzet vár az alegységekre, ezért a harckiképzést is ennek kell jellemeznie: fel kell készülni, illetve a kiképzés keretében minderre fel kell ké­szíteni alegységeinket. Látnunk kell, hogy várható ellenségeink is készülnek, részint arra, hogy képesek legyenek ilyen helyzeteket alegységeink számára létrehozni, részint pedig arra, hogy ilyen helyzetekből eredményesen vágják ki magukat. Az USA és az NSZK hadseregeinek szabályzatai, utasításai előírják, a katonai szak­­irodalomban számos ajánlásban köztik a felkészülés szükségességét, okait, fel­adatait a különleges viszonyok között megvívott harccselekményekre. Ennek megfelelően a harckiképzés folyamatában és a harcgyakorlatokon nagy figyel­met fordítanak az alegységek különleges viszonyok közötti kiképzésére és harcára, nem ritkán speciális gyakorlatokat szerveznek, ahol ezeket a kérdé­seket dolgozzák fel, illetve ilyen ténykedéseket gyakoroltatnak be. A Bundes­wehren pl. „Bakugrás” fedőnévvel folytattak le ilyen speciális gyakorlatot az alegységek téli viszonyok közötti oktatása, gyakoroltatása, illetve harci alkalmazása céljából. Az amerikai és a nyugatnémet katonai vezetés, mint 2

Next