Honvédségi Szemle 1985/1
1985 / 4. szám - HARCÁSZAT - Légi felderítés... - ...módszerei, eszközei, jellemzői (Ladányi László őrnagy)
módszerei, eszközei, jellemzői A légi felderítéssel szemben követelményként támasztják a céltudatosságot, amely szerint a harctevékenység elgondolásával összhangban a fő erőket a legfontosabb irányokban és objektumokra összpontosítják; — a folyamatosságot, amely feltételezi az ellenséges csapatok minden mozgásának és tevékenységének megfigyelését évszaktól és napszaktól függetlenül; — az időbeniséget, amely alatt a felderítési adatok megszerzését, feldolgozását és meghatározott időre az érintett törzsekhez való eljuttatását kell érteni. A megbízhatóság a légi felderítésnél azt jelenti, hogy a szerzett adatok mennyire esnek egybe a felderített objektum valóságos helyzetével. Lényeges a rejtettség is, amelynek elengedhetetlen feltétele a felderítési feladatok nagy hatásfokkal történő végrehajtásának. A felderítő berendezések alapvető hordozói — korszerű viszonyok között is — a pilóta vezette repülőgépek. A fejlesztés során felmerült, hogy speciális felderítőgépeket tervezzenek-e vagy a sorozatban gyártott harci repülőgépeken végezzenek módosításokat. Harcászati, gazdasági és más szempontokat figyelembe véve, mindkét irányban megtörtént a fejlesztés. Létrehozták a speciális felderítőket, mint amilyen az U—2, SR—71 vagy TR—1, valamint kialakították a meglevő harci gépek felderítő változatait, mint az RF—4C vagy az RF—5E. Repülési jellemzőik változatosak, a típusok között találunk olyanokat, amelyek nagy repülési magassággal és viszonylag kis repülési sebességgel (U—2 vagy TR—1) és olyant is, amelyik igen nagy sebességgel és magasságon repül (SR— 71). Valamennyivel szemben egységesen alapvető követelmény, hogy nagy harcászati hatósugara legyen. A pilóta vezette felderítő repülőgépek előnye a nagy manőverezőképesség, a repülési sebesség, magasság és irány gyors megváltoztatása, és az, hogy cserélhetők legyenek a különböző felderítő berendezések a kialakult harcászati helyzettől függően. Előny az továbbá, hogy a repülőgép-vezetők által szerzett adatok azonnal, még a repülőgép fedélzetén értékelhetők, és gyorsan továbbíthatók az érdekelt parancsnokságoknak. Hátrányként említhető, hogy az ellenséges légvédelmet szükséges lefogni a ki- illetve a hazarepülési útvonalon, és a légi felderítés körzetében. A teoretikusok véleménye megoszlik arról, hogy a felderítő repülőgépeknek kell-e rendelkeznie védőfegyverzettel. Egyesek szerint, a nagy sebesség és manőverezőképesség kizárja az ellenséges légvédelem hatásos tevékenységét, szükségtelen tehát a védőfegyverzet (SR—71). Mások viszont amellett szállnak síkra, hogy legyen a felderítő repülőgépen olyan hatékony fegyverzet, amellyel képes leküzdeni az ellenség vadászrepülőit (RF—4E). Valamennyien egyetértenek viszont abban, hogy minden felderítő repülőgép rendelkezzen olyan berendezéssel, amely jelzi a pilóta számára, ha ellenséges rádiólokátor besugárzása éri (elsősorban a vadászrepülők, illetve légvédelmi rakéták tűzvezető lokátorait kell figyelembe venni), valamint ezzel együtt rendelkeznie kell aktív ill. passzív zavart létesítő automata berendezéssel. Szükséges még a repülőgépeket infracsapdákkal is ellátni az infra önrávezetésű rakéták ellen. Rendkívül nagy hangsúlyt kap a tevékenység rejtése, ezért különleges konstrukciós megoldásokat is alkalmaznak. Törekednek a kis hatásos visszaverőfelületű gé-