Honvédségi Szemle 1994/1-12. füzet
1994 / 1. füzet - Kormos László: Vélt vagy valós a légierő és légvédelem dilemmája?
fordítható anyagi kiadásai függvényében. Éppen ezért e követelmények nem nevezhetők rendkívülinek, sokkal inkább újszerűnek mondhatók a felsorolt tényezőkhöz, az előző időszakhoz képest. Az eddigi fejtegetések alapján, országunk légvédelme azzal, hogy becsülettel és hozzáértéssel kezelte a déli határ mentén gyakori légi határsértéseket, kimerítette az újszerű követelmények igényét? A Magyar Honvéd 1993/6. számában a következőt olvashatjuk: „...az új honvédelmi törvény megalkotásával összefüggésben indokolt az alkotmány egyes rendelkezéseinek módosítása.” Majd később: „A hatályos alkotmányunk egy totális háborús helyzet esetére szabályozza a fegyveres erők alkalmazását. De - mint az az Országgyűlés előtt lévő honvédelmi alapelvekben megfogalmazódott - ma nincs térségünkben olyan veszély, amely országok közötti háborúval fenyegetné hazánkat. Számolni kell azonban a háborús küszöb alatti, nem állami szintű erőszak alkalmazásának egyéb formáival, félkatonai szervezetek, fegyveres terrorista csoportok esetleges tevékenységével, így az egyik javasolt alkotmánymódosítás szerint három pontosan meghatározott esetben (az ország légterének szándékos megsértésekor, váratlan légitámadáskor, valamint külső fegyveres csoportoknak a Magyar Köztársaság területére történő váratlan betörésekor) a rendelkezésre álló rövid időre tekintettel...” Ide kívánkozik még egy idézet az 1992 októberében megjelent egyik tanulmányomból: „Mindezek alapján nekem az a véleményem, hogy az agresszió-változatok közül a következők 10-15 év távlatában nem hagyhatók figyelmen kívül: ■ egy adott határszakaszon fegyveres határsértés, fegyveres összetűzés, kommandóakció század-, zászlóalj- (esetleg dandár) erejű alakulatok alkalmazásával; ■ a légi agresszió különböző változatai (légi határsértés, kis légi kötelékek demonstratív, korlátozott célú berepülése, esetleg rövid feszültségi időszak után végrehajtott légitámadás) és a történelem tanulságait figyelembe véve, a katonai veszélyforrások jelenlegi prognosztizálását elfogadva látok egyfajta bizonytalansági tényezőt, hiszen a biztonságpolitikai szakemberek sem próféták, ezért célszerű figyelembe venni a rövid feszültségi időszak után beindított, korlátozott célkitűzésű és egyidejű légi földi agressziót, azaz 21 dandár alkalmazását a légierő támogatásával." Úgy tűnik, hogy a két idézet közel azonosan foglal állást a lehetséges agresszió-változatok tekintetében. Ezek alapján az a véleményem, hogy a jelenlegi helyzetben a Magyar Köztársaság légvédelmével szemben támasztott újszerű követelményeket a következő lehetséges agresszióváltozatok/erőszakos katonai cselekmények határolják be: • szándékos légi határsértés: • váratlan légitámadás/agresszió csak a levegőből rövid feszültségi időszak után: • korlátozott célkitűzésű egyidejű légi-földi agresszió: • végsőként a totális háború, melynek veszélye manapság nem fenyeget. Nemzeti légvédelmünk a felsoroltak közül az első esettel találta szemben magát, de a többi esettel szerencsére idáig nem. Éppen ezért korainak tartom azt a megállapítást, hogy nemzeti légvédelmünk képes az élet által támasztott „új, rendkívüli" követelményeknek is megfelelni. Ez a megállapítás szerintem azért is korai, mivel nemzeti légvédelmünk eszközrendszere jelenleg ugyanaz, amelyet a Magyar Honvédség a Magyar Néphadseregtől a Varsói Szerződés megszűnésekor örökölt. Ez az „örökség" az elavult, az ismert nehézségekkel üzemeltetett vadászrepülő-, légvédelmi rakéta és tüzér-, rádiólokátor- és vezetési technika - sem mennyiségileg, sem minőségileg semmit sem változott, pontosabban kevesebb és elavultabb lett. Ide kívánkozik két idézet. A TOP GUN nemzetközi magazin szerkesztősége 1992/9. számában interjút közöl „Útközben a Magyar Honvédség" címmel az MN parancsnokával. Az idézet: „A szovjet csapatok kivonulásával a Magyar Honvédség új helyzetbe került. Milyen következményekkel járt ez a történelmi fordulat Magyarországon? Ennek a történelmi eseménynek igen sok összefüggése, konzekvenciája van, hiszen a kivonulás több más nagy horderejű esemény részeként valósult meg.