A Hungarológia Oktatása 1. I. évfolyam (Budapest, 1987)

Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes megnyitóbeszéde

RÁTKAI FERENC MŰVELŐDÉSI MINISZTERHELYETTES MEGNYITÓ BESZÉDE Tisztelt Konferencia! Hetedik alkalommal rendezzük meg a külföldön dolgozó magyar vendégtanárok és lektorok konferenciáját. Az eddigi összejövetelek mindent összevéve jól szolgáltak a ma­gyar nyelv és kultúra, általában a magyarságismeret külföldi terjesztésének ügyét. Nem csupán a kölcsönös tájékozódás lehetőségét kínálták, de valamennyiünk számára ösz­tönző erővel tárták fel a munka mindenkori helyzetét, általánosítható tapasztalatait. Alkalmat adtak a vállalások és elhatározások teljesülésének vagy kudarcainak megmére­tésére, igen sok hasznos javaslatot és kezdeményezést hoztak felszínre, ezáltal hozzáse­gítettek a tennivalók reális szemléletű kijelöléséhez. Legutóbb két éve vizsgáltuk átfogóan a lektori munka helyzetét. Azóta a tevékeny­ség körülményeiben és feltételeiben alapvető változások ugyan nem történtek a világ­ban és idehaza, bizonyos újszerű fejlemények azonban mutatkoznak. A nemzetközi vi­szonyokban reményt keltő mozzanatok is keletkeztek, és ezzel összefüggésben a külön­böző országokhoz fűződő kapcsolataink is kedvezőek. Mindenesetre ezek a kapcsolatok ma már nem terhelik, ellenkezőleg közvetve­ közvetlenül segítik a külföldön végzett ilyen természetű munkát. De kedvezőnek tartjuk azt is, hogy Magyarország iránt a nagyvilág­ban továbbra is érdeklődést tapasztalni. Sok tárgya van ennek a figyelemnek, közülük kettőnél, a magyar gazdasági helyzetnél és azzal szoros összefüggésben az egész belpoli­tikai életünket arculatmeghatározó módon érintő demokratizálási törekvéseknél néhány mondat erejéig érdemes elidőzni. Nemcsak a külföldi figyelem idekoncentrálódása, de a legkülönbözőbb értelmezések miatt is. Az ország gazdasági helyzetéről szólva a XIII. pártkongresszusra kell visszautalnunk. A XIII. kongresszus, mint ismeretes állást foglalt a gazdaságban korábban kibontakozta­tott reform magasabb szinten való folytatása mellett, a gazdaságfejlesztés alternatívái közül pedig a mérsékelt növekedés pályáját jelölte ki. A reformszándékok megvalósítá­sára azóta számos további intézkedés történt. Elég csak a vállalati önállóság erősítésére, a vállalati tanácsok hatáskörének bővítésére, úgyszintén a csoportos és az egyéni kezde­ményezést jobban előhívó, ösztönző foglalkoztatási formák, például a különböző gaz­dasági társulások, gazdasági munkaközösségek, a magánkisipar és kiskereskedelem to­vábbi térhódítására utalni. Ezek élénkítő hatása a gazdaság legkülönbözőbb ágaiban ma már elvitathatatlan, így tehát nem csupán a reformgondolat következetes képviseleté­ről, hanem eredményeiről is beszélhetünk, még akkor is, ha tudjuk, hogy ezenközben gyakoriak a konfliktushelyzetek, és okkal kritikai vélemények is hangot kapnak. Záró­jelben emlékeztetőül mondom, amit nyilván tudnak, hogy például az egyik legnagyobb magyar vállalat vezetősége saját üzemében nem is enged ilyen társulásokat létrejönni. Bizonyos feszültségeket jeleznek a jövedelemelosztás mára kialakult rendszeréről foly­tatott viták is. A növekedési ütem megváltoztatásának, azaz a mérsékelt növekedési pá­lyára való áttérésnek ma, közel másfél évvel az említett döntés megszületése után még kevés jele van. Ez nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy a világpiacon feltételezett módo­sulások, amelyektől a cserearányok számunkra kedvezőbb alakulását vártuk, nem kö­vetkeztek be. Ellenkezőleg, sok területen folytatódtak a magyar munka, illetve áru le­értékelődését előidéző tendenciák. Élelmiszergazdaságunkat, külpiaci pozícióinkat na­gyon érzékenyen érinti az idei aszály, amely már eddig is körülbelül tízmilliárd forint-

Next