A Hungarológia Oktatása 1. I. évfolyam (Budapest, 1987)
Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes megnyitóbeszéde
RÁTKAI FERENC MŰVELŐDÉSI MINISZTERHELYETTES MEGNYITÓ BESZÉDE Tisztelt Konferencia! Hetedik alkalommal rendezzük meg a külföldön dolgozó magyar vendégtanárok és lektorok konferenciáját. Az eddigi összejövetelek mindent összevéve jól szolgáltak a magyar nyelv és kultúra, általában a magyarságismeret külföldi terjesztésének ügyét. Nem csupán a kölcsönös tájékozódás lehetőségét kínálták, de valamennyiünk számára ösztönző erővel tárták fel a munka mindenkori helyzetét, általánosítható tapasztalatait. Alkalmat adtak a vállalások és elhatározások teljesülésének vagy kudarcainak megméretésére, igen sok hasznos javaslatot és kezdeményezést hoztak felszínre, ezáltal hozzásegítettek a tennivalók reális szemléletű kijelöléséhez. Legutóbb két éve vizsgáltuk átfogóan a lektori munka helyzetét. Azóta a tevékenység körülményeiben és feltételeiben alapvető változások ugyan nem történtek a világban és idehaza, bizonyos újszerű fejlemények azonban mutatkoznak. A nemzetközi viszonyokban reményt keltő mozzanatok is keletkeztek, és ezzel összefüggésben a különböző országokhoz fűződő kapcsolataink is kedvezőek. Mindenesetre ezek a kapcsolatok ma már nem terhelik, ellenkezőleg közvetve közvetlenül segítik a külföldön végzett ilyen természetű munkát. De kedvezőnek tartjuk azt is, hogy Magyarország iránt a nagyvilágban továbbra is érdeklődést tapasztalni. Sok tárgya van ennek a figyelemnek, közülük kettőnél, a magyar gazdasági helyzetnél és azzal szoros összefüggésben az egész belpolitikai életünket arculatmeghatározó módon érintő demokratizálási törekvéseknél néhány mondat erejéig érdemes elidőzni. Nemcsak a külföldi figyelem idekoncentrálódása, de a legkülönbözőbb értelmezések miatt is. Az ország gazdasági helyzetéről szólva a XIII. pártkongresszusra kell visszautalnunk. A XIII. kongresszus, mint ismeretes állást foglalt a gazdaságban korábban kibontakoztatott reform magasabb szinten való folytatása mellett, a gazdaságfejlesztés alternatívái közül pedig a mérsékelt növekedés pályáját jelölte ki. A reformszándékok megvalósítására azóta számos további intézkedés történt. Elég csak a vállalati önállóság erősítésére, a vállalati tanácsok hatáskörének bővítésére, úgyszintén a csoportos és az egyéni kezdeményezést jobban előhívó, ösztönző foglalkoztatási formák, például a különböző gazdasági társulások, gazdasági munkaközösségek, a magánkisipar és kiskereskedelem további térhódítására utalni. Ezek élénkítő hatása a gazdaság legkülönbözőbb ágaiban ma már elvitathatatlan, így tehát nem csupán a reformgondolat következetes képviseletéről, hanem eredményeiről is beszélhetünk, még akkor is, ha tudjuk, hogy ezenközben gyakoriak a konfliktushelyzetek, és okkal kritikai vélemények is hangot kapnak. Zárójelben emlékeztetőül mondom, amit nyilván tudnak, hogy például az egyik legnagyobb magyar vállalat vezetősége saját üzemében nem is enged ilyen társulásokat létrejönni. Bizonyos feszültségeket jeleznek a jövedelemelosztás mára kialakult rendszeréről folytatott viták is. A növekedési ütem megváltoztatásának, azaz a mérsékelt növekedési pályára való áttérésnek ma, közel másfél évvel az említett döntés megszületése után még kevés jele van. Ez nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy a világpiacon feltételezett módosulások, amelyektől a cserearányok számunkra kedvezőbb alakulását vártuk, nem következtek be. Ellenkezőleg, sok területen folytatódtak a magyar munka, illetve áru leértékelődését előidéző tendenciák. Élelmiszergazdaságunkat, külpiaci pozícióinkat nagyon érzékenyen érinti az idei aszály, amely már eddig is körülbelül tízmilliárd forint-