Hunnia Füzetek - Hunnia, 1990 (3-14. szám)
1990 / 5. szám - Wesselényi Miklós: Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében
SZÓZAT A MAGYAR ÉS SZLÁV NEMZETISÉG' ÜGYÉBEN* 1. A' FENYEGETŐ VESZÉLY 'S ANNAK EREDETE. Egykorú honunkkal e' veszélynek, akkori szellem 's körülményekből származott oka 's eredménye; de a' veszély csiráját, elődeinknek századokon át tartó gyászos rövidlátása 's szűkkeblüsége táplálta 's nevelte; világtörténeti események 's viszonyok pedig kifejtették mostani kitörésre kész állására. Nyolcz századok lefolyta alatt mi neme volt a' csapásnak, melly e' nemzetet nem érte, mi a' szenvedésnek' melly nem sújtotta? Berohanó vad' csoportok, dühös ellenség' fegyvere, alattomos törekvések, visszavonás' mérge, erkölcsi romlottság 's nemzeti aljasodás' maszlaga, mind ez ostromlotta, zúzta, marczanglotta, mecseresztette e' nemzetet, 's ezek közt folyt hosszú, de sintődő élete. A' sorsnak sújtó keze rá nehezedett, de balesetinek nagyrészben önmaga volt szerzője; mind azoknak miket szenvedett, mind pedig, mik még fenyegetik. A' hódítások' korában szerzé vérével e' hont, 's hatalomra épité igazát, melly csak úgy válhatik tartós és üdvöt szülő joggá, ha igazság simítja ki mind azon csorbát, 's enyhíti mind azon szenvedést, mit a' hatalom okozott és szült. Erdődeink, mint hódítók, erejűkben bizva, nem tartották szükségesnek a' náloknál sokkal számosabb meghódított népeket, meggyőzött ellenségből rokonokká 's barátokká tenni; az akkori vad kor' szellemében, urai voltak, mik maradhatni is reménybtek, a' legyőzött sokaságnak, nem méltatván azokat magukhoz és nemzetiségűkhez emelni. Fegyver-adta hatalmukat fegyverrel tartották fen. Ennek kizáró birtokában, 's e' hiv frigyesekben bizva, felejtették tulajdon kicsiny számukat és a' legyőzött és elnyomott népek' nagy számát. Később' midőn már többnemű viszontagság előbbi erejüket sokkint gyengítette, hajdani szilárd jelleme hanyatlott, de az előbbi erőérzet szülte hit 's cselekvésmód a' megszokás következtében, változatlan maradt. Semmit ember hamarább meg nem szeret, mint hatalom' gyakorlatát. De hatalom gyakorlata vakít: azon tévedést szüli, hogy a' hatalom' beírása erő' szüleménye, 's igy biztos és el nem veszthető birtok; pedig ez gyakran csak történeti következése, 's az erőnek enyészte után is még darabig létezhetik, mig a' gyökerét vesztett növényt maga súlya, vagy ellenerő földre teríti, így nemzetünk is sokkal későbbi korban, midőn már a' hóditó kard rég megszűnt győzelmes jobbjában villogni, nem szűnt meg hinni, hogy ő az erősebb; nem vizsgálta úgy van-e, de hitte; mert ő volt az úr, ő a' törvényhozó, az ő nevét viselte az ország 's ennek koronája. Ezen tévedés, 's a' hatalomból olly gyakran eredő önzés táplálta ama szükkeblüséget, melly a' népet elnyomta 's megvetette. E' tévedés szűlte bűn azon átok, melly a' vétek súlya' egész terhével reánk nehézkedett. Népelnyomás, vétkességén kívül, mindig önmagát büntető hiba is: mert az elnyomottak csak úgy kevesebbé félelmes ellenei elnyomóiknak, ha szellemi- és anyagilag el vannak gyengítve; de ekkor elnyomóik sem vehetik hasznukat; mecserészés illy ország bizonyos sorsa. Távol van onnan gyarapodás 's gazdagodás, hol a' föld népe szegény 's nyomorult. És a' szegénység 's nyomorultság az elnyo m Wesselényi Miklós munkája - melyet nem teljes terjedelmében teszünk közzé - 1843-ban Wigand Ottó nyomdájában, Lipcsében jelent meg. HUNNIA FÜZETEK 2