Századunk, 1933
1–2. szám - Tanulmányok - A hazugság… Írta Vámbéry Rusztem
A hazugság . .. Nemcsak tévedni emberi dolog, hanem tudatosan megtéveszteni is. Hazudik és csal ugyan a természet is, amikor délibábot varázsol a Hortobágyra, vagy mimikrivel vezeti félre teremtményeinek üldözőit. Mégis a tudatos csalás emberi privilégium. Nem túlzás tehát, ha Schiller azt tanítja, hogy „Nur die Natur ist ehrlich, nur sie liegt am ewigen Ankergrunde fest." Miként az erkölcs, úgy annak megszegése is emberi sajátosság. Bizonnyal az emberi tökéletlenségen múlik, hogy az emberi társadalom nem ismer változhatatlan és kivételt nem tűrő szabályokat. Még az erkölcsi parancsok is, akár emberi alkotásnak tartjuk, akár földöntúli tekintéllyel ruházzuk fel, kivételekkel vannak átlyukasztva. Sőt, szinte úgy látszik, mintha több volna a kivétel, mint a szabály. Rabjai vagyunk ugyan a szokásnak, az erkölcsnek és a jognak, s Mephisto szavai: „am Ende hangen wir doch ab von Kreaturen, die wir machten", — a morál szabályaira is alkalmazhatók, de a valódi vagy vélt életigények még a tíz parancsolat merev normái között is kibúvót találnak. „Ne ölj!" — hangzik immár jó egy néhány ezer éve, de a kivételek, amelyeket e tilalom alól a háború, a halálbüntetés és a „jogosult" emberölésnek egyéb esetei felállítottak, épp oly állandóknak mutatkoztak, mint maga a tilalom. Noha e kivételek az állítólag abszolút tilalomban kifejezett gyakorlati érdekkel homlokegyenest ellenkeznek, mégis bizonyítják, mily mélyen gyökerezik az emberben a tudat, hogy az erkölcsi parancsok az ember szolgálatára valók, nem pedig megfordítva. így mindnyájunkat már legzsengébb korunkban megtanították, hogy ne hazudjunk. Nemcsak az egyes embert, de a gyermekkorában élő emberiséget is. Igaz ugyan, hogy a kilencedik parancsolat nem általában a hazugság, hanem csak a hamis tanúságtétel ellen irányul, sőt még Pál apostol intelmét is: „azért mondjatok le a hazugságról és szóljon igazat mindenki felebarátjával" •— az egyházatyák egész Szent Ágostonig oly értelemben magyarázták, hogy a „jó" célt szolgáló, szükségből mondott hazugság nem bűn. Minthogy pedig Isten tisztelete a „jó" célok közé tartozott, a hit iránt tanúsított, fenntartás nélküli alázatosságból következett a jámbor hazugságoknak, hamisításoknak és legendáknak az a szövevénye, amely a katolikus egyházban a hazugságot a költészettel egybekapcsolta. Salamon mondása szerint ugyan „undorodik az Úr a hazugságtól" és a Talmud a paradicsomot elzárja a gúnyolódó, a rágalmazó, az álszenteskedő és a hazug elől, — mégis az ótestamentum pátriárkális korában a hazugok külön isteni kegyelemben részesülnek. Nem csupán Izsák hazudja a feleségéről, hogy a nővére, s részesül ezért az Úr áldásában, nemcsak Jákob téveszti meg világtalan atyját, nemcsak Dávid király írta a becstelen Uriás-levelet, de maga Jehova is, bár 8. évf. 1-2. sz. 1933. MI. 1