Ifjú Erdély, 1932. szeptember - 1933. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)

1932-09-01 / 1-2. szám

at , I­F­j­ú ERD­ÉLY KERESZTYÉN IFJÚSÁGI FOL­YÓIRA­T ÓSZERKESZTŐ•• DR. IMRE LAJOS , SZERKESZTI: NAGY JÓZSEF LUJ-KOLOZSVÁR, 1932 SZEPTEMBER-OKTÓBER II XI-IK ÉVF. 1-2. SZ. RAVASZ LÁSZLÓ ÖTVEN ÉVES Petőfi megcsodálta és meghalt benne... Áprily azt mondja róla: titokzatos ... Innen ment el: ebből a csodálatos, titokzatos országból. Ahol égig nőnek a fenyők, 101 szűk völgyekbe szorul s halom hátakon aránylik a kalász s ahol a székely csak igy meri az életet: munka. Itt figyelte a fenyőzúgást s itt hallgatta, miként indul meg hóolvadáskor a hegyek tenete: a csermely csobogás. A fenyőktől tanulta meg, hogy égre nézzen. A szorongató életvölgyekben is aranyló igekalászokat érlelt. Innen vitte magával a titkokat, amelyekben Istennel találkozik. Innen vitte magával, hogy nem tud megpihenni sohasem. Innen vitte magával a pelikántollat. . * * * Ha székelyt, erdélyi magyart alföldre telepítenek megretten attól, hogy milyen köny­ven hull ölébe a kenyér. S a sokszorosan fizető fekete föld elfeledteti véle az agyagos k­avicsos halom hátakat. Ravasz László nem rettent meg az alföldtől s nem felejtette el a halomháta­­at, ahol varrottas ruhájú székely testvérei kínnal vágják az ekét a jajgató földbe A lelke­­m szakadhatott ki az erdélyi rögből: itt maradt munkálkodni közöttünk. Ő. sohasem agyta cserben azokat, akik itt maradtak a fenyvesek dalát eltanulni. Sohasem hagyott el minket: az IFJÚ ERDÉLY-t s ha „sokszor el is kapja a fur­­atag“, pár sorral buzdít: tovább! * * * A zöld rengeteg megrosdásodott már az erdők alján. A kerekek sáros földdel öle­­dnek a hívás útjain. Ónos fellegek ülnek a háztetőkön. Ősz van. S milyen verőfényes, mennyivel inkább verőfényes ebben az őszben az a nap, mikor avasz László „leül az ötvenéves határkőre, hogy szerte tekintsen barátai között“. Erről az ünnepről mi sem akarunk hiányozni. Kérges a kezünk s vállunkat feltöri kisebbségi sors keresztje. De igy is jövünk. Ennél a határkőnél, mely a szakadatlan munka szimbóluma, megállunk és szeretet­­e­, tisztelettel köszöntjük s kérjük arra, hogy titkokat takaró, jelenben küzködő, jöven­­éért ifjúságot égető erdélyi ifjúságról ne feledkezzék meg soha imádságaiban. Az IFJÚ ERDÉLY himnuszával kérünk életére és munkájára áldást: „Légy erős, sőt legyünk bátrak mindnyájan a mi népünkért és a mi Istenünk városaiért, z Úr pedig cselekedje azt, ami neki tetszik !“ Kolozsvár, 1932 szeptember hava. Nagy József.

Next