Ifjú Erdély, 1940 (19. évfolyam, 1-10. szám)
1940-01-01 / 1. szám
KRISZTUSKERESÉS. Időszerűtlen már új esztendőről beszélni, az ó- naptár szerint is régen megkezdődött, már vásik, fáradt és véres. Az emberek minden jót kívántak egymásnak az új esztendőre, de maguk sem hitték, hogy meg is adja Isten. Emberi kívánságok voltak s Isten is ritkán fért el a megengedett öt szóban. A mi naptárunk szerint új esztendő ősszel van, a viszontlátás és munkakezdés örömével. Az esztendők gyors őrlődése nem bánt, az ifjúság az időt nem ismeri, az élet múlandósága felett még nem töpreng. Sodródik és sodor, mint a vizek felső folyása. Partot tör, fejest ugrik a vízbe könyöklő sziklára, fehéren szikrázik, zajlik, lázad, de része akar lenni a siető életnek. Vagy inkább valakit izgatottan keres. Ebben a sietségben Krisztuskeresés van. Ez a Krisztuskeresés csak együtt lehetséges. Nemcsak sokan, hanem mindenkinek együtt kell lennie ebben a k___-sben. Ki merjük- e mondani bárki diáktársunkra, hogy hiába keres? Általánosíthatunk-e olyan véleményt, hogy Krisztus nem minden diák megváltója, életének kiegészítője? Tehetünk-e kivételeket? Kisebbíthetjük-e fásult tanulótársunkat addig, míg magunk csak ítélkeztünk, de nem szolgáltunk? Lehetnek-e egymás iránt és elöljáróink iránt követeléseink, míg magunk áldozatot nem hoztunk? Lehetünk e számottevő közösség addig, ami közösségi munkánkat csak állandó kényszerhatással, mesterséges eszközökkel tudjuk életben tartani? Az együttlét nem csak vak engedelmességű nyájat, nem a zsákmányon verekedő csordát, hanem öntudatos lelki- és munkaközösséget jelent. Hogy némelyek alszanak köztünk, arra az első szavunk nem lehet a kárhoztatás. Pajkos csipkelődés, vagy mérges szavak sem használnak, mert az álmából felvert ember szégyenli magát és unja az ébresztőt. Még a kegyes ébresztgetés sem segít, mert akit a bűn elrengetett, azt nehéz felkelteni Tiszta életet, világosságot, üde ifjú keresztyén légkört kell teremteni a részvétlenek körül. Ha imádságunk melege nem ébreszti fel az alvót, az imádságot meghallgató Szent Lélek Isten biztosan felébreszti. Mi nem mondhatunk le senkiről, mert minden diák drága, — valamilyen érték a különböző, őt nevelő, számontartó emberi közösségek számára —, de a legértékesebb Krisztus számára. A valóság az, hogy ő előbb keresi az ifjakat. Látszat az, hogy az ifjak keresik őt. Mert ő előbb szeret. Ez adja nekünk a biztatást arra, hogy ami kevés, ne keveseljük. Az Ifjú Erdély népe húsz évvel ezelőtt egy szűk diákszobában elfért, el kellett hogy férjen, mert senkije és semmije nem volt Krisztuson kívül. Szégyen és megaláztatás, megvető vagy sajnálkozó megjegyzések kísérték néhány hajótörött fiatalember mozgalmát, akik a hajótörés után először tanácskoztak arról, hogy az ifjúság bűnben és nyomorban van és imádkozni kell érte. Két évtized alatt nem az első célkitűzés, hanem Isten akarata valósult meg. Az Ifjú Erdély népe ma sem nagy, mert az ifjúság ma sincs együtt, de az Ifjú Erdély igényli az egész ifjúságot Krisztusnak, hogy ez az ifjúság tanúja legyen annak, amit Krisztus tett erdélyi ifjúságáért és amit Krisztus kivon Erdély ifjúságától. Ez az a gyűjtő igazság, ami ötvöz, kévébe köti Erdély ifjúságát az Ige kévekötőjével. Egy seregbe tereli a földműves-, iparos-, kereskedő- és diákifjúságot. Ez az ifjúság ma is bűnben és nyomorban él, mert nincs együtt. Ezért keresi Krisztus ezt az ifjúságot. Az együttlét azonban nem öncél. Erdély ifjúságának a nyelvjárásából kiveszett és kivész ez a szó: öncél. Az öncél testvére az önimádatnak, istene a közönynek és testvértelenségnek. Az együttlétnek nem az a célja, hogy tüntessen. Nem is csak a jól felfogott érdek, hogy az ifjúsági maim maga magát tartsa fenn, hanem Isten célja az ifjúság együttléte. Hogy az ifjúsági munka segélyre szorul, beteg tünet, mert a kért segély mindig Krisztus szemrehányásával jár: az ifjúságnak ő nem elég. Mennyi elég, ha ő nem elég ? Krisztus magára vállalta ennek az ifjúságnak a gondját , szól majd azoknak, akik segíthetnek, mert az ő indításából adott segítségek és alkalmak feltétlenek. Míg a kért segélyek bizonyos tekintetben mindig váltóadósságok, addig az önkéntes segítségek meghagyják az ifjúságot Krisztus szolgálatában: nem kell emberek és emberi hatalmak előtt ketrét járnia. Egy öntudatos seregben élő keresztyén ifjúság serdülő eklézsia, melyről éppúgy gondoskodik Krisztus, mint ahogy az ő nagy egyetemes egyházáról gondoskodik. Aki már ifjú korában tudja és vallja ezt, az hálás, hogy éppen ennek az egyháznak tagja; miután Krisztustól kapott mindent, háláját az ő ifjú egyházában rója le. Keresi a szolgálat alkalmait. Ebből a szolgákból, illetve hálából megél az ifjúsági munka és csak ebből él meg. Erre lehet költségvetéseket készíteni. Megnő az Ifjú Erdély előfizetőinek száma. Karja és lába nő az ifjúsági munkának, megszűnnek a távolságok és Krisztusról terjed a hire a föld végéig. Nem azon vitatkozunk többé, hogy mi különbség van misszió és misszió között, hanem mindenki kiveszi a részét ugyanabból a misszióból aszerint, amint a Szent Lélek Istentől küldetést nyer.