Ifjú Kommunista, 1957 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1957-10-25 / 1. szám
Negyven éve adtak jelt az Auróra cirkáló messzehordó ágyúi: új dicső korszak nyílt az emberiség történelmében. Minden küzdelem, harc, vérontás, mely a szabadság nevében az elnyomatás, a népeik rabláncra fűzése ellen folyt bármely világrészben, bármely korban — ezt a napot hozta közelebb, ezt az új, korszakot érlelte. Az Auróra sortüze megremegtette a világot. Kétkezi munkások és világhírű gondolkodók, nemzetek lelkiismeretét megszólaltató halhatatlan írók és költők köszöntötték a hajnalt, a szocializmus hajnalát. Nemzetek fogtak össze, milliók, százmilliók, hogy életüket tegyék a nagy célra, eszmére melynél nagyobbat, nemesebbet az emberi elme nem alkotott. „A kommunizmus kísértete” nem volt kísértet többé — valósággá vált, mindennapos gyakorlattá lépett elő a Föld egyhatodán. És az új idők szíve-dobbanásában egy új erő lüktetett: a bolsevikok, Lenin pártjának ereje, amely marokra fogta a munkások és parasztok minden gyűlöletét a kizsákmányolás rendje, a kizsákmányolók ellen. És olthatatlanná növelte a lángoló forradalom tüzét, mely világrészeken söpört végig. A vér és a nélkülözések tengeréből, a már-már kibírhatatlan nyomorúság fojtó öleléséből lépett elő az új óriás: a szovjet állam. Dicsőség azoknak, kik történetének első lapjait szívük vérével írták meg, kik bitet öntöttek minden csüggedőbe: közeleg a kapitalizmus alkonya, közeleg az újjászületés, a szocializmus holnapja! A halálos fásultságban élők, a nincstelenek, a két karuk erejéből élők Európa-szerte felemelték fejüket. A szovjet példa hitet öntött az elnyomottakba: lehet másképp is élni, vérszívó tőkések nélkül a jogtalanság helyett mienk lehet minden jog, a föld minden kincse. *" Ebből a hatalmas felismerésből, a szovjet példa nyomán született meg a dicső emlékű Magyar Tanácsköztársaság. Azok a napok, amikor a magyar nép a szovjet nép után elsőként valósította meg a régvárt szabadságot, jogot, egyenlőséget. Az akkori fiatalok, a mai ősz öregek, drága „tizenkilences" elvtársaink a tanúk: hazánkban akkor zengett végig a legtisztább örömmel, a leginkább felszabadultan a dal: „szabad a magyar nép, szabad valahára...” A külföldi imperialista beavatkozók leverték harcunkat. De a szovjet állam élt és erősödött. Belőle, az ő létéből táplálkozott hitünk, reményünk, a felszabadulás hite és reménye. Negyven év telt el. A szocializmust építő népeknek ma hatszázmilliós tábora van. Győzelem ez, az igazság győzelme, amelyet nem tud feltartóztatni az imperializmus, sem keleten, sem nyugaton. A történelem a tanú, hogy a hitleri fasizmus leverésétől kezdve, egészen a magyarországi ellenforradalom leveréséig kudarcba fulladt minden olyan próbálkozás, amelyet a nagytőke urai sugalmaztak, a szabadságot, békét szerető népek ellen. Így lesz ez a jövőben is... Negyven esztendővel ezelőtt dördült el az Auróra sortüze. Néhány napja útjára indult a mesterséges hold, amely a világűrt ostromolja. Ki győzné felsorolni mindazt, amely e két világraszóló esemény között sorra-rendre elkövetkezett?! A szív sebesebben dobog, az akarat, a teremtő kedv szárnyal: miénk, a szocializmusé lesz a győzelem az egész világon!