Ifjú Sólyom, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-25 / 1. szám
Modellező arcképek Szegény „civilek”, akik csak méla áhítattal bámulnak a modellezőkre, sokszor megjegyzik, hogy furcsa emberek vagyunk mi. Igaz. Mindannyiunkban van valami, ami csak modellezőkben található meg. S ez nemcsak a repülés és a modellezés szeretete, hanem az alkotás láza, a versenyzés is AZ ELEGÁNS galma és a sportolók nemes bátorsága. Tény, hogy sok furcsaság születik ebből a sokrétűségből. Nézzük csak meg milyen különös jelenségek fordulnak elő egy-egy versenyen: ki hogyan jelenik meg és hogyan viselkedik. A RUTINOS VÉN RÓKA A verseny reggelén kilép a Ruházati Bolt kirakatából és lehetőleg taxin érkezik a verseny színhelyére. Nagyon mutatós jelenség. Emeli a rendezvényeik fényét. Ha startra szólítják, kinyit egy csodálatos ládát és kiveszi belőle repülőkész állapotban „A Gépét”, a ládából idomított kígyóként önműködően előbújnak az akku-zsinórok és rákapcsolódnak a gépre. Ekkor megkérdezibársonyos bariton hangján: Mehet? Majd balkézbe véve a gépet, jobbkézzel könnyedén ráüt a légcsavarra. (Csend.) Újabb könnyed rándítás: halk pöffenés. A harmadik rántás után megdöbbenve mered a néma gépre: ilyen ő vele még nem történt. Az öt perc indítási idő letelte után zilált külsővel és zavaros szemekkel elvonul egy félreeső sarokba. S azután a megtépázott nimbusszal, a tépett eleganciával, megtört lélekkel és a csodálatos szerelvényekkel eltűnik a porondról. (Amennyiben sikerül eredményt elérnie, királyi gőggel néz szét: Látjátok rabszolgák? Ez vagyok én! — S elsiet a Fényszövbe, mert az Ifjú Sólyom fotóriportere esetleg elsieti a felvételt és akkor a lapban nem érvényesül kellően a megjelenése.) Őt nem érheti meglepetés. Ő már akkor is modellezett, mikor Aszálay Lajos bácsi még csak sóvárgott a modellezés után. Ismer minden bel- és külföldi gépet, folyóiratot, szakkönyvet, eredményt, fogást és versenyzőt. 1910 óta részt vett minden jelentős versenyen. A versenyre a kész gépen kívül elviszi a tervrajzot és a teljes anyagkészletet. Ha valamit kérsz tőle, előhalássza feneketlen zsebeiből és oktatólag megjegyzi: Soha nem készültök fel rendesen. 1926-ban én is majdnem leégtem, mert nem volt nálam ez a holmi... Különben szimpatikus egyéniség Az ifjúságot oktatja, neveli. Csodás gyakorlata van mindenben. Káprázatos fogásokat ismer. Az ő kezében még a ruháskosár is nagyteljesítményű vitorlázóvá változik. A modellezés szerelmese. Otthon a lakásában az ágytól a kredencig mindenütt modelleket találni. Szeretettel gondozza őket és ha egy tízéves masina összetörik, szétszedi és elteszi emlékbe. Időnként három roncsból épít egy új gépet, ilyenkor éveket fiatalodik örömében. Pedig nem is olyan nagyon öreg...) A „NAGYMENŐ”, AVAGY A „CHAMPION" A versenyeken ifjú hölgytisztelőktől övezve jelenik meg. Öltözete nemes, egyszerűen sportszerű, rajta számos nagy győzelem emlékeként érmek és egyéb díjak fityegnek. A verseny alatt hátborzongatóan izgalmas történeteket mesél imádóinak sikerdús modellező múltjáról. Hóna alatt kezdetleges modellt cipel, melyet szakszerű magyarázatok közepette szétszed és összerak. Óriási sikere van! A verseny végefelé félrevonul és leszedi magáról a dekorációt. Még egy irigy, sóvárgó pillantást vet az igazi nagymenők felé s azután csendesen felszívódik a nézők között. (Hazatérve elcsomagolja a dekorációját a következő versenyig. S visszagondolva azokra az édes kis leányarcokra, melyek olyan áhítatos tisztelettel meredtek rá, fájdalmasan mered modelljeire: a Cinege I.-re, a Pintyre és a hasonlókra. — Csak lenne elég időm — suttogja, — majd megmutatnám mi a modellezés! — s elmegy a moziba. Ha a verseny nyolc órakor kezdődik, ő már fél ötkor megjelenik. Kétszer körülfutja a repülőteret bemelegítésnek. Mire a verseny megkezdődik, már másodszor generálozza a gépét. Hihetetlenül szívós. Egész nap lót fut, javít, berepít. Ha kell, 20 km-ről is visszahozza a gépét, hogy még indíthasson. Megjavíthatatlan, öszszetörött gépet egyáltalán nem ismer. Amikor gépe repül, jobban izgul, mint a bukott diák a pótvizsgán. „Ha jobban megépítené a gépet, simán nyerhetne, de akkor elveszítené számára a modellezés minden szépségét, a versenyzést, az izgalmakat szereti. Egy-egy nagy és sikeres küzdelem lefolyását még évek múltán is felidézi és új erőt merít a további küzdelemre. Nem lehet elpusztítani... Belházy Tivadar és Forgách Tibor AZ ELNYŰHETETLEN