Ifjúmunkás, 1961 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1961-10-19 / 41. szám

­ Valahogy ezzel a címmel elbeszélő költeményt kellene írni. Majakovszkiji hangot, majakovszkiji mélységet kö­vetelne egy ilyen sodró vers. És az árumintakiállításról szó­lana. Az elsőről, a második­ról és befejezésül, csattanó­ként a naponta tízezrek által meglátogatott harmadikról. S az ott bemutatott aragáz tűz­helyekről. Az első áruminta kiállításon masszív, fehérre zománcozott, négyéges tűzhely képviselte az újat. . És örv­end­tünk, hogy rövidesen konyhánkba is ke­rül. A másodikon a massziví­­tás már karcsúbbá simult (akkor talán már kissé or­mótlannak is neveztük az előbbit), a kapcsolók billen­tyűkké szépültek, és valami ígéretes elegancia lengte be. Most... nos, most van szük­ség balladai tömörségre és a­­ hősköltemény pátoszára, hogy­­ a használhatóságában hajdani , nagy háztartások moltiplex- ■ tűzhelyét lepipáló (melegvi- ■ zes tartály, előmelegítő, taka­rékláng stb.), külsejében a ze­neszekrények kellemét össze- ■ sítő aragáztűzhelyről írhas­­­ sunk. Aragáztűzhely. Persze ez csak kiragadott példa. A fo­gyasztási cikkek egész III. árumintakiállítása erről, a párt beteljesedő szaváról be­szél a tények, a kézzelfogható tárgyak tárgyilagos nyelvén.­ Csak az emberi szó halványul el, amikor az ott látottak le­írására vállalkozik. A kiállított termékek java részének egyik alapvető sajá­tossága — hasznossága mel­lett — művészi kivitele. Vo­natkozik ez természetesen a művészi ízlést megkövetelő „klasszikus“ termékekre — a női szabászat fantáziadús részlegének valamennyi da­rabjára, a cipőipar színekben és vonalakban tobzódó termé­keire, a gyermekholmik, a bőrdíszművesek finom keze­­munkájára — de olyasmire is, amiről még nem is olyan rég a művészi ízlést, a kecses vonalakat fölösleges luxusnak­­tartottuk. Soha annyi karcsú­ és virágalakú, gömbölyded és aszimmetriájával meghökken­tően szép fali- és asztalilám­pát nem láttunk együtt, mint most és Щ. A háztartási gépek — a vil­­­­lanymosógéptől a paradicsom-­­ passzírozóig, a villamosmeg­hajtású padlókefétől az üveg­mosóig — mintha nem fürdő­szobák és mosókonyhák zu­gaiba, hanem cukrászdák ki­rakataiba készülnének. És olyan sokaságuk vonul fel, hogy aligha akad­ férj, aki mindezek mellett nem vállal részt a második műszakból. A dolgozó nő számára pedig nehéz munkából kellemes idő­töltéssé válik valamennyi házi teendő. Mennyi ideje és energiája szabadul fel­­ tanulni, művelődni, szebb éle­ ■ tét élni. A kiállítás valamenyi rész­legén a vonalak és a színek csodálatos gazdagsága tűnik fel. (A szervezők annak érde­kében, hogy még jobban ki­domborodjanak a kiállított termékek tulajdonságai, kelle­mes — javarészt egyszínű, fe­hér vagy fekete — háttérrel megfelelő hangulatot terem­tettek.) Az utóbbi években oly gyorsan hódító pasztell­színek újabb árnyalatai gaz­dagítják könnyűiparunk jövő évi választékbőségét. Ott pe­dig, ahol elvétve a tervezők már túlontúl szabadjára en­gedték fantáziájukat , a szakemberek véleménye nyo­mán, a kiállítás közvélemény­kutatása nyomán a sorozat­­gyártás megkezdése minden bizonnyal okos és hasznos le­­higgadást eredményez majd. Hiszen új formák, új színek, új ötletek tandíja éppen ez — a selyemmintákba, a virág­vázákba, a cipők vonalába beleálmodott fantázia. Szép hagyomány harmadik lépésénél tartunk. És hogy szép, azt talán az bizonyítja legjobban, hogy már a har­madik lépést is hagyomány­ként tisztelhetjük. Mindennapi életünk jöven­dő — 1962-as — szépségébe nyújt betekintést a 111. áru­mintakiállítás. Hiszen az, aki ma csodálkozó szemmel ba­rangolja be a hatalmas kiál­lítás iparágakra osztott rész­legeit, rövidesen a kirakatban látja viszont a kiszemelt var­rógépet, kést­ villát-kanalat, cipőt, vázát vagy szoknyát. Helyesen jegyezte meg va­laki: az árumintakiállítás könnyűiparunk előlegezett je­lentése — ez vár a szocializ­must építő fogyasztóra. Szép jelentés ez — ígéretnél jóval több. Várad­i Károly A 3.« «IS­ ­ /Т)'£н й Ш ш 1ЩД APATHY GÉZA REGGEL Még hármat leng a fűszálon — és­ csöppek a csöndben. Álom rezdül hűs pilláinkon át. Pár gondterhelt, rőt pillanat s a szemközti tető alatt elbújik gyáván az őz. Föltekintünk , nincs csöpp felhő, dolgozhatunk, míg csak eljő ismét a lágy­ fényű est... Csákány villan, tréfa rebben - szilajabban, hevesebben ! - s szétfoszlik végképp az árny. Vidáman ropják a táncot a fővárosi November 7 textilüzem műkedvelő csoportjának topjai Kultu­rm­unk­a és időszerű -­tennivalók falun Nem állítom, hogy a să­­celei (Dobrudzsa tartomány) IMSZ-bizottság minden tekin­­­tetben eredményesen támo­gatja a községben zajló kul­­túrtevékenységet. Tény, hogy amihez hozzákezd, abban szép sikereket ér el, mert rendsze­rint a legjobb módszereket alkalmazza. A több ezer hektár kiterje­désű állami és kollektív gazdaság földjein gazdag ter­mést érlelt be a nyári napsü­tés. Mindent el kellett követ­ni, hogy az esztendei fáradsá­­­gos munka gyümölcse minél előbb fedél alá kerüljön. Ép­pen ezért a sacelei pártszer­vezet arra ösztönözte az IMSZ-bizottságot, nyújtson több segítséget a művelődési otthon vezetőségének a kul­túrmunka olyan formájú meg­szervezésében, hogy az ösz­tönözze a termésbetakarítás meggyorsítását, és általában a mezőgazdasági tennivalók sikeres elvégzését. Az IMSZ-vezetőség tagjai nem tanakodtak sokáig, ha­nem a feladat megvalósításá­hoz láttak. Mindenekelőtt segítséget nyújtottak a műve­­lődési otthon vezetőségének egy nyolctagú rigmus-brigád megszervezésében, amely ré­szére aztán az ifjúmunkás ta­nítók, Colac Viorica, Vlada Elena és a többiek bevonásá­val, műsort állítottak össze. A rigmuscsoport meglátoga­tott minden mezei és trakto­ros brigádot. A déli ebédszü­net és a pihenő idején elmon­dott szellemes,­ rövid rigmu­saikban, szavalataikban, éne­keikben népszerűsítették a munkában élenjáró kollekti­vistákat, traktorosokat és az állami gazdaság dolgozóit. Rövid szatirikus jelenetekben pedig „kiénekelték“ azokat, akik hátráltatják a munkát. A művelődési otthon vezetőségének mindig gondot okozott a könyv, az újság, és a folyóiratok olvasásának megszervezése a nagyobb mezőgazdasági munkák ide­jén. Ilyenkor az állami gazda­ság dolgozói és a kollektivista földművesek ritkábban tértek be olvasnivalóért a könyvtár­ba, mert sokszor késő estig a mezőn voltak. Az IMSZ-bi­­zottság ennek a kérdésnek a megoldásában is segített. Ja­vasolta, hogy azokon a helye­ken, ahol többen dolgoznak, a szőlőben, a kukoricafölde­­ken létesítsenek ideiglenes könyvtárakat. Az ötletet el­fogadták, így aztán Manólé Silvia könyvtáros, két ifjú­munkás segítségével minden hét végén olvasnivalót vitt ki a mezőre, a szőlőbe, a trakto­ros brigádokhoz. A déli ebéd­szünetekben mindenki kicse­rélhette az előző héten elolva­sott könyveket, folyóiratokat. A könyvtáros, a másik két if­júmunkással együtt estefelé újból végiglátogatta az ideig­lenes könyvtárakat és össze­szedte a kikészített csomago­kat. Az IMSZ-bizottság f­igy­lembe vette, hogy a művelő­dési tevékenység egyik fő feladata mozgósítani a fiata­lokat a kollektív gazdaság megerősítésére. Ennek érdeké­ben az ifjúsági csütörtök mű­sorával a gazdaság időszerű feladatainak teljesítését segí­tette elő, így például a közel­múltban az egyik délután „Aki tud, nyer“ verseny kere­tében a gazdaság állattenyész­tésének fejlesztéséről volt szó. A versenyt az ifjúmunkás Balotă Victor nyerte meg. Az IMSZ-bizottság vezetésével a gazdaság fiatal agronómusa, Ciupuligă Gheorghe „Kér­­dezz-felelek“ estét szervezett, amelyen a gazdaság ez évi tervével kapcsolatos feladato­kat vitatták meg. Más alka­lommal a munkaegység he­lyes felhasználásának, vala­mint a hektárhozam növelésé­nek útjairól beszélgettek. Ezek a témák lehetőséget ad­tak a fiataloknak a­rra, hogy megismerkedjenek a gazdaság sikereivel, időszerű feladatai­­val. Ilyenformán végered­ményben az ifjúság csütörtö­kök jelentős mértékben hoz­zájárultak a kollektív gazda­ság iránti szeretet elmélyíté­séhez. A kollektivizált sz­cele szántóföldjein lassanként befejeződnek a mezőgazdasági munkák. A következő hetek­ben az idős és fiatal kollekti­vistáknak, akárcsak az álla­mi gazdaság dolgozóinak több idejük lesz arra, hogy részt vegyenek a kultúrmunkában. Az IMSZ-bizottság ezért még nagyobb segítséget nyújt a művelődési otthon vezetőségé­nek, hogy alaposan felkészül­jön a téli kultúrtevékenység­­re. Gondoskodnak róla, hogy ennek a tevékenységnek fő célkitűzése a kollektív gazda­ság szervezeti gazdasági meg­erősítése legyen. Ezt szolgálja a különböző műkedvelő cso­portok tartalmas műsora, a Szeresd a könyvet mozgalom sikeres levezetése, az is­meretterjesztő előadások rend­szeres megtartása és még sok egyéb. A fiatalok nagyobb arányú bevonásával a kultúrtevé­­kenységébe, az IMSZ-bizottság jelentősen hozzájárul azoknak a feladatoknak a sikeres meg­valósításához, amelyeket a Román Munkáspárt Központi Bizottsága ez év június 30— július 1-i plenáris ülése alap­ján IMSZ-szervezetünk veze­tősége tűzött a falusi szerve­zetek elé. Szekeres Lajos — A sacelei IMSZ-bizottság tapasztalataiból — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piata Scinteii nr. 1. Nyomda: Combinatul Poligrafic Casa Scînteii „I. V. STALIN" Bucureşti. Telefon 17.06.33 Stas — 3452.62

Next