Ifjúmunkás, 1965 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1965-01-14 / 2. szám
IÁN ÜLNI SZENVEDÉLLYEL Irta G. IoneSCU"Şişeşti akadémikus falviunkon, akárcsak az egész országban a pártvezetés valóságos anyagi és szellemi újjászületést eredményez. Új házak épülnek, mindenütt jelentős közérdekű munkálatok folynak. Ezer meg ezer új iskola nyitotta meg kapuit, a gyermekek ingyen kapják a tankönyveket. Orvosi rendelők, poliklinikák, szülőotthonok létesültek. Minden falunak van ma már művelődési otthona, könyvtára, műkedvelő együttese. Mozikaravánok járják a községeket, tanárok, tudósok, előadók keresik fel falvainkat, hogy beszámoljanak mindarról, amit az'' emberi erő és elme alkotott a világ bármely táján. Korunkban nagyarányú átalakulások mennek végbe — természetes, hogy a mezőgazdaság sem torpant meg az egykori patriarkális termelési módszereknél. A mezőgazdaságban ma éppen annyira érvényesül a tudomány és technika szerepe, mint az iparban. A tudományos gazdálkodás elsajátítására, a technika vívmányainak gyakorlatba ültetésére a falainkon most felnövő, derűlátó, lelkes, minden új iránt fogékony fiatal nemzedék is hivatott. A párt és a kormány kezdeményezte és szervezte mezőgazdasági tömegoktatáson a termelőszövetkezeti fiatalok megtanulják, hogy csakis korszerű műveléssel lehet megőrizni és növelni a föld termékenységét. Mint ahogy azt is megtanulják, hogyha bő termést akarunk elérni, minden növényt a neki legmegfelelőbb talajban kell termesztenünk. Megtanulják, hogyan kell kiválasztani a legtermékenyebb növényfajtát, megtrágyázni a földeket. Megismerkednek az öntözéses növénytermesztéssel, a növényvédelemmel. A tudomány sok mindenre megtanítja az embert. Arra", is, hogyan lehet a vízmosta, terméketlen domboldalakat pompás szőlőkké és gyümölcsösökké varázsolni. A fiatalok számottevő részének alkalma nyílik az állattenyésztésben szerzett ismereteinek gyarapítására ; az ésszerűbben etetett, jobban gondozott állatok nagy mennyiségű, kiváló minőségű termékkel hálálják majd meg fáradozásaikat. A mezei brigádban dolgozó fiatalok azzal járulhatnak hozzá a cél eléréséhez, hogy a legelőket és kaszálókat — a körön tanultak szellemében — szántóföldnek kijáró gondossággal ápolják. Az agro-zootechnikai tanfolyamokon a munkaszervezés kérdéseibe is beavatják a fiatalokat, hogy azok a számok tükrében is fogalmat alkothassanak maguknak szövetkezetük fejlődéséről, perspektíváiról. Tanulni szenvedéllyel — ezt a követelményt támasztja korunk minden ifjúval szemben. S ezt ugyanúgy elvárjuk a termelőszövetkezeti fiataloktól, mint az ifjú esztergályostól, a kőolaj- és textilipari munkástól, mindazoktól, akik gyárakban dolgoznak. Kívánom, hogy az erőt adó földeken dolgozó fiatalok felfedezzék a tanulás örömét, annak a nemes és hálás mesterségnek az elégtételét, amit szövetkezeti gazdálkodásnak hívnak. лш. Gáli József a kolozsvári Tehnofrig egyik fiatal élmunkása. A szerelőlakatos az esti középiskola IX. osztályának a tanulója SIKUZ is LAPUNK TARTALMÁBÓL A pionír-komisszió 2. old. Ami tavaly jó volt, az ma már gyenge 3. old. Vasárnap délután 4. old. Vízierőmű épül 4. old. Meddig tart a medve álom Ombódon ? 5. old. Van-e új a Nap alatt? 6. old. A főváros egyik ékessége az új Balta Albă negyed IV. sor. IX. évf. 2. (407.) szám Alapítási év: 1922 1965. január 14. Ára 30 bani papír------ÉS EMBER Mindig furcsa érzéssel lépek be a bókai papírgyárba. Nem a méretek nyűgöznek le (ebben a tartományban a méretekben nincs hiány !) nem a modern gépek sora ejt csodálatba (noha ez sem mindennapi látvány), hanem egészen más. Azért, hogy megértessem ezt a lelkiállapotot, egy kicsit meszszebbről kell elindulnom. Abból a régi Moldvából, abból a két világháború közötti Bókából, amely szinte jelképe volt a szegénységnek, elmaradottságnak, nehéz emberi sorsnak. A szegények tipikus betegsége , a pellagra grafikonja itt ágaskodott a legmagasabbra, és meredek útján csupán az írástudatlanság vonala tudta követni. A vidék minden ötödik lakosa analfabéta volt. Ez villan az emlékezetembe, a nyomtatott és írott betű varázsától, a tudástól elzárt százezrek szomorú tekintetét látom magam előtt, miközben szinte röpül, vágtat vadul a most született fehér papír a rotációs gép hengerei között, mintha sietne egy másik rotációs felé, ahol betűvel szentelik fel fehérségét. Itt, nem messze Humulesti től, a neonfényes utcák, a toronyblokkos terek Bókájában, ahol tízezerpéldányos napilap jelenik meg és immár egy irodalmi folyóirat (!) is, nos, itt igazán érdemes a múltra emlékezni. De tulajdonképpen nem is erről akartam szólni, hanem a papírgyár egy emberéről, a fiatal, rokonszenves Vasile Hriscuról, az F3 részleg egyik élmunkásáról, akinek a fényképe nemrég a helyi lap első oldalán is megjelent. A jól sikerült fotó azt ábrázolja, amikor munkatársával, Elena Nemţeanuval éppen a papír minőségét ellenőrzi. Megszokott mozdulat, megszokott tevékenység. Csakhogy... Igen, a minőség nem mindig születik akadálymentesen, tálcán tálalva — még a legjobb gépeken sem. Hát amikor megbolondulnak a gépek ! Mint ahogy a múlt hetekben történt. Csak rá kellett nézni a gépóriásból kifutó végtelen folyamra, hogy lássák : valami baj csúszott a gyártásba. Nos, eddig minden könnyű , de hol a baj, miért a baj, hogyan lehet a legjobban és leghamarabb kigyógyítani betegségéből a születő papírt - ez volt a kérdés. Vasile Hriscu és társai egy kemény, 36 órás egybefolyó műszakon keresték rá a választ. És ha a gép egy ideig okosabbnak, rafináltabbnak is tűnt, mint az ember, végül soksok munkával, türelemmel és főleg tudással legyűrték a megbokrosodott masinát. Sokan hőstettet emlegettek ezzel kapcsolatban. Hriscu elhárította magától. Kötelesség - mondta. Nekem pedig már így mesélte el a dolgot : - Ó, semmi az egész... Lehet, hogy „semmi volt az egész" de a laboratórium „mehet"-et jelzett, és a végtelen papírfolyam a megszokott ütemben rohanhatott tovább, célja felé. Hogy holnap egyesülhessen a betűvel. Itt, Bókában, vagy másutt az ország bármelyik részén. Dános Miklós ÉRDEMES VOLT Ritka eset Biharon, hogy hétköznap este zsúfolásig megteljen a községi kultúrház nagyterme, különösen, ha az odavezető utak már jól eláztak a decemberi eső jóvoltából. Mégis, ezen a hétfőn este, 6 óra előtt néhány perccel már hiába kerestek ülőhelyet azok a fiatalok, akik „pontosan“ akartak megjelenni. De azért állva, csepegő esőkabátban is érdekes, izgalmas volt ez az este, nemcsak az ő számukra — nemcsak az összegyűlt mintegy 350 IMSZ-tag számára, hanem azoknak is, akik megszervezték a műsoron szereplő Aki tud — nyer versenyt Ismerjük meg tartományunkat témával. Egymás után léptek „pályára“ a versenyzők, fiatal munkások, mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok vagy iskolások — egymás után hangzottak el a kérdések, hol szóban, hol vetített képek segítségével vagy a magnetofon szalagjáról — s utána a feleletek. Feleletek, amelyek tükrében kirajzolódott szocialista rendszerünk megvalósításaival büszkélkedő tartományunk arculata. A hallgatóság aktív részvétele, nyíltszíni tapsa bizonyította, hogy van helye, sőt sikere falun is az ilyen tárgyú vetélkedőknek. Nagyban hozzájárultak ehhez a tanári IMSZ-alapszervezet tagjai : Demian Silvia, Kállai Mária, Incze Bibiana és mások, valamint Petres Sándor és Bakó Ferenc tanárok, akik fáradságot nem kímélve segítették, készítették elő a versenyzőket. Meggyőződésünk, hogy érdemes volt a községi IMSZ- bizottságnak megszerveznie a versenyt, amelyhez hasonlókkal a jövőben is eredményesen szolgálhatja a falusi fiatalok nevelését. Nagy István és Nagy János tanárok