Ifjúmunkás, 1969 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1969-10-09 / 41. szám
5 . . Világ proletárjai, egyesüljetek I Щ цтнкм A KISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA IV. sor. XII. évf 41. (653.) szám Alapítási év: 1922. 1969. október 9. Ara 30 bani A X. Kongresszus után 150 000 diák tanul ma főiskoláinkon a „hatalmas sereg“, ahogy NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs, pártunk főtitkára jellemezte őket október elsején, egyetemi évadnyitásunk ünnepélyes napján, a bukaresti Romanatéren. Képzeljünk el ennyi diákot egy marokban, egymás mellett felsorakozva : a számadat egyből jelenkori, nagyon is égető, valóságos gondokat juttat eszünkbe. Ha jól meggondoljuk, ez a ma még padokban ülő „hadosztály“ jelenti holnap (pár év múlva) a részleteiben és sokoldalúságában épülő jövő intelligencia-utánpótlását. Különösen jelentős ezen eltöprengeni ebben a történelmi pillanatban, mikor a párt X. kongresszusa annyi nagyszabású célt tűzött szüntelen fejlődő és tökéletesedő társadalmunk elé. Soha nem volt nagyobb szükségünk jól képzett, széles látókörű, marxista gondolkodású, tetteikben az elődök harci elszántságát, önfeláldozását megtestesítő szakemberekre, mint a szocialista haza gazdasági és társadalmi életében bekövetkező minőségi forduló idején. „Pártunk és államunk vezetőségét különösképpen foglalkoztatja az, hogy míg egyes vállalatokban, egyes építőtelepeken munkaerő-, szakemberhiány mutatkozik — s emiatt sok korszerű berendezés csökkentett kapacitással dolgozik —, a hivatalokban, a minisztériumokban, számos központi és helyi intézményben sok az olyan szakember és tisztviselő, akinek munkája nem elég termelékeny társadalmunk szempontjából. Itt az ideje, hogy véget vessünk ezeknek az állapotoknak... A bukaresti főiskolai tanerőknek és diákoknak ezen a gyűlésén azokhoz a mérnökökhöz és szakemberekhez, hazánknak azokhoz az állampolgáraihoz akarom intézni szavamat, akik különböző adminisztratív tisztségekben dolgoznak, arra akarom biztatni őket, hogy menjenek oda, ahová népünk érdekei megkövetelik . ..“ — mondotta Ceauşescu elvtárs a Romana-téri nagygyűlésen. Szavai nyomán pártunknak az a szüntelen javító, a változó valósággal együtt gazdagodó politikája mutat utat, életcélt, elhivatást a mai diáknak, mely a nehézségeket, problémákat őszintén feltárva, késedelem nélkül dönt azok megoldása, kiküszöbölése ügyében. Ezért volt különösen jelentős pártunk főtitkárának beszédében az az összefoglaló, melyben főiskolai diákjainkkal az ország, a nép előtt álló, a X. kongresszus szelleméből fakadó nagyszabású feladatokat, azok lényegét ismertette. Rámutatott arra, hogy a szakember-probléma ilyetén korrigálása társadalmi és gazdasági szükségszerűség. Füzesi Gábor (Folytatása a 2. oldalon). (V. Moldovan fotója) BIZTONSÁG BAŰN mm A JÖVŐ HÉTEN REJTVÉNYT / VERSENY így indul FARKAS LÁSZLÓ izgalmas New-York-i riportsorozata, melyet jövő számunkban kezdünk közölni. Hozzászólások a 4. oldalon. Termésnapi tanulságokkal Október első vasárnapján, hűen új hagyományainkhoz, az ország népe megünnepelte a Termés napját, köszöntötte mezőgazdaságunk szorgos dolgozóit. A gyümölcsérés, a különböző termények betakarításának napjait éljük. 1115 ilyenkor ünnepelni, számba venni egy esztendő fáradozásainak eredményeit. Az idei ünnep jelentőségét emelte az a tény is, hogy egybeesett egy történelmi fontosságú évfordulóval : huszadik őszbe lép az 1949-ben a szövetkezetesítés útját választó mezőgazdaságunk. Pártunk és kormányunk, az ország valamennyi állampolgára nagyra becsüli a mezőgazdaságban dolgozók kitartó munkáját — ez derült ki Nicolae Ceauşescu elvtársnak a fővárosi termésnapi ünnepségen mondott beszédéből is —, törekvését, hogy mind gazdagabb terméshozamokat érjenek el, emeljék a földművelés színvonalát. Ezért kijárt az ünneplés, az elismerés. De a párt főtitkára ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy bizony sok szövetkezet, mezőgazdasági vállalat nem tett meg mindent ennek érdekében, ezzel magyarázható a vártnál gyengébb termés, valamint a betakarításban észlelhető lagymatagság. Mert igaz ugyan, hogy van olyan szövetkezet, mely 4000 kg-os búzatermést ért el hektáronként, de az országos átlag (Folytatása a 6. oldalon) ! Szimbólum 1849. október 6. Az oly sok ellentmondással terhes s mégis oly jelentős, a bukásában is szabadságért kiáltó 48-as forradalom egyik felejthetetlen momentuma ez. — Tizenhárom tábornok állt szemben egy kopár vesztőhelyen a Habsburg-reakció gyilkos golyóival. Igazságosan lázadók — elnyomóikkal. Vértanúságuk azóta jelkép: románnak, magyarnak, nemetnek egyaránt. Minden hajdan elnyomott nemzetnek s nemzetiségnek, kik a kivívott szabadság földjén azóta egymásra találtak... E szimbólumra gondolva helyezték el koszorúikat a tizenhárom tábornok emlékművének talapzatán az Arad megyei és városi néptanács, a magyar és német nemzetiségű dolgozók megyei tanácsának képviselői. S jelkép az a sok kis csokor, melyet kegyeletük jeléül a helybeliek vittek ki a vesztőhelyre. ____________________|