Ifjúmunkás, 1969 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1969-11-27 / 48. szám

Mohalepte, öreg várfal mellől emelkedik ki az Erdészeti Fakultás kétemeletes épülete. Előtte a parkban Gingki biloba, platánfa, kaukázusi tölgy és más dendrológiai ritkaság, háta mögött a Cenk és a Warthe fenyvesekkel borított hegyoldalai. Berit, az épületben vadásztrófeákkal díszített előcsarnok fogadja a látogatót, mögötte előadótermek és laboratóriumok, melyekben a holnap erdészmérnökei ismerkednek szép és nehéz hivatásukkal. Mi az, ami ide vonzotta őket ? A felvételi vizsgán minden évben nagy a küzdelem. Természetszeretők, vadászatot kedvelő fiatalok jönnek ide, de sokaknak fogalmuk sincs róla, „mibe vágják a fejszéjüket". Ezt csak később tudják meg. Az erdészmunkához sokszor nem elég a szakmai felkészültség. Mert az erdő olyan, mint a rakoncátlan kisgyerek, ha nem bánnak vele megfelelőképpen, megmakacsolja magát : ha a kitermelést nem végzik kellő gondossággal, elpusztul a növekvő új „nemzedék". Arra nevelnek itt, hogy nehézségeivel együtt is szeressük az erdőt, éppúgy, mint amikor naiv elképzelésekkel felvételire jelentkeztünk. A nyári vakáció idején a IV. évesek egy csoportja Csehszlovákiában volt tapasztalatcserén, a többiek tanulmányúton voltak a Deltában. S az erdővel barátkozva egyre kö-Szükséges-e a mérnöknek olyan általános műveltségi fokot elérnie, hogy ezzel az igazi „humán értelmiség soraiba kerüljön, vagy elég a nagyfokú szaktudás, melynek minden egyéb csak függvénye legyen ? Ha a kérdésben két véglet áll is fenn, ma már ritka az olyan műszaki főiskolás, aki válaszában a másodikat helyeselné.Minden embernek vannak igényei a művelődést illetően, csak egyesek a hasznos formáját keresik, mások szabadidő-kihasználása csak az olcsó szórakozás. Ez függ a helységtől is, éspedig attól, hogy egy bizonyos egyetemi központ mennyire képes megadni fiataljainak egyiket vagy másikat. Legnagyobb a hatás ott, ahol sikerül a hasznosat a kellemessel minél szorosabban összekötni. Ez alakul lassan-lassan Brassóban is. Önművelésünk igen hatásos és kellemes formája az irodalmi kör. Mi brassóiak éveken keresztül sajnálkoztunk szegényes viszonyaink felett, főleg, ha egyre-másra hallottuk arás egyetemi központok irodalmi köreinek híreit. Ilyen hiányérzet mellett, mondanom sem kell, hogy igen nagy lelkesedéssel fogadtuk az egykori Új idő bejelentését, miszerint itt is lesz irodalmi kör. A hatás felülmúlta az illetékesek várakozását, ugyanis több mint 70 résztvevővel tartottuk alakuló ülésünket. A második összejövetel 130 résztvevője , már gondolkodóba ejtette a kör vezetőségét és patrónusát, Albert Sándor főszerkesztő elvtárs személyében, mert ha így haladunk — mondták — nem férünk be a terembe. Ez sem váratott sokáig magára, ugyanis Balogh Edgár professzor elvtárs látogatása alkalmával, akik a terembe nem fértek, a folyosóról hallgatták végig az előadásokat és vitákat. Ez volt a hőskor, s azóta újra elég nagy a terem. Nem mintha csalódtunk volna a kör programját illetően, de a nagyrészt műszaki főiskolásokból álló köztagság mindig újjal, nem mindennapi dolgokkal szeretne találkozni. A mi korunk nemcsak munkaülés jellegű és főleg nem ilyen. A néhány eddig bemutatkozott tehetség mellett, akik már lapokban is közöltek (Ungvári Zsófia, Murgit Pál, Sziker Jolán), nagyon kevés az alkotó igényekkel is fellépő köztag. Ez a kevés nem kelt nagy érdeklődést. Valahogy nagyon elmaradnak attól a fiatal élgárdától, akiknek verseiért megtanult a mi ifjúságunk is rajongani. Élmény számunkra, ha megjelenik vendégként legalább egy a fiatal költők közül s nemkülönben, ha a sepsiszentgyörgyi színház művészei tartanak a kör keretében önálló szavalóesteket. Nálunk egy jól sikerült köri üléshez felebb érezzük magunkhoz a „zöld arany" birodalmat, s ezután már, ha a világ végére kell gyalogolni, esőben, hóban, sárban sem leszünk többé hűtlenek hozzá. Az ózondús levegő mindenért kárpótol. Szerelmünk :az erdő. Évente 120-an hagyjuk el a brassói főiskola padjait, hogy alkotókként foglaljuk el a helyünket ebben a különleges szakmában, ahol a természet és a modern technika egymással találkozik. Feller Miklós erdészeti fakultás V. év már valósággal hozzátartozik irodalmi vagy társadalmi életünk valamely személyiségének jelenléte. Lehet, hogy az utóbbi időben a rendezetlenséget éppen ez okozza (már négy hete nem gyűltünk össze), vagyis fél sikerrel nem érdemes megtartani a kört. Nem tudom ez menynyire állja meg a helyét, mert az érdeklődök lemondó hangjából („ezt is csak megkezdték, s ennyivel maradtunk“) mást érzek. Ezek a fiúk és lányok mindig pontosan nyilvántartják a két hét elteltét, várják a pénteki irodalmi kört és igen nagy a csalódás, ha elmarad. Általános óhajunk a nyelv és irodalmi ismereteink bővítése vagy éppen felépítése, de itt is kéthetenként vajon lehetséges-e ? Nem tartozna ez inkább a népi egyetem hatáskörébe ? Jelenleg ilyen „szak“ nem létezik a népi egyetemen, de létezik egy irodalmi kör, s ha ez rendszeresen tartaná üléseit, igen sok hiányt pótolhatna. Jelentősége így is felmérhetetlen. Célját, amely nemcsak író, hanem irodalom és műélvező, műveit emberek nevelése, eléri. Köszönet érte a Brassói Lapok főszerkesztőjének és munkatársainak, akik fáradságot és nehézséget félretéve teremtenek lehetőséget a kör működésére. Vorzsák János V. éves hallgató Bizonyosan ismert előttetek is az a tény, hogy az egyetem padjai közül frissen az életbe csöppent zöldfülű műszaki-értelmiségi „kultúrgyomra“ milyen hangosan korog. Hiányérzete van, felismeri az irodalmi műveltség terén való (sajnos, eléggé általános tünetté vált) lemaradást. Nos, én arról is szeretnék most szólni Nektek, hogy mit is teszünk, mi, brassói diákok azért, hogy a lemaradás minél kisebb és könnyebben behozható legyen. Tudom, műszaki oktatás nálatok is van. Viszont nemcsak az. Nagyon sokat jelent az is, hogy a Ti városotok nagyobb kulturális tradícióval rendelkezik, talán a humántárgyú főiskolák létezése miatt is. Hogy nálunk is megnyitotta kapuit ez évtől a zenepedagógiai fakultás ? Létezésük érezhető jelei még csak a diákszállókban észlelhetők, leginkább este 11 óra után ... Igaz, van egy eléggé jól ellátott megyei könyvtárunk. De Ti tudjátok, hogy ez még nem elég. El kell ismernetek : lehetőségek szempontjából fölényben vagytok. Ott van az állandó magyar színház, opera. Aztán a rangos vendégszereplések. (Nem tudom megérteni : miért csak Kolozsvárt tüntetik ki a fellépésükkel?) Az ilyen előadásokat Ti „egyenes adásban“ láthatjátok. Bennünk pedig (remélem, csak egyelőre) rotyog az irigység ... Na, de azért ne gondoljátok, hogy mi totális szellemi poshadásban tengődünk ! Vannak itt nagyszerű lehetőségek. S mi igyekszünk ezeket a lehető legjobban kiaknázni. A turnézó színházak pénztárosai a tanúim. Ha nem is akar mindegyik tudomást venni a diákigazolvány létjogosultságáról, azért ránk számíthatnak. Ott van például a sepsiszentgyörgyi társulat, mely talán a legközelebb áll hozzánk, minden szempontból. Állandó és nagy számú közönsége vagyunk. Legutóbb például láttuk Németh László, PAPUCSHŐS-ét. Ha láttátok volna, micsoda alakítást nyújtott Köllő Béla ! E számban olvashattok a mi irodalmi körünkről. Ha talán nem is éri el a Ti Gaál Gábor körötök színvonalát, s köztünk nincs is olyan nagy számban alkotó hozzájárulás, akkor is igen hasznos, nagyon szeretjük és mindent megteszünk az érdekében. Aztán ott vannak a Brassói Lapok rendezte irodalmi matinék. Mindegyik eseményt jelent. Óriási közönségsiker. Lelkesedés ! A lap egyébként cikkeinket, írásainkat jelenteti meg, műszaki vagy más problémákról. S ezzel nagy segítségünkre van. Már egész oldal szerkesztését is bízta ránk. Mi erre természetesen nagyon büszkék vagyunk és egy kicsit mi is a lap munkatársainak érezzük magunk. Vagy például a szavalóestek. Kudelász Ildikó Aprily-estje vagy a nagyváradi Varga Vilmos Maszek balladája. (Szégyellem magam : a 400 férőhelyes teremben hatvanan, ha voltunk. A hírverés a hibás. Előadás előtt egy nappal jelent meg a plakát !) Most már számoljuk a napokat : jövő héten Ilyés Kingát a Saint-Exupéry Kis hercegével látjuk majd a színpadon. A zene terén ? Van itt is operaszínház, filharmónia. De azért szeretnénk látni néhány előadást a Magyar Operától is. A Gheorghe Dima filharmónia koncertjeire is eljárunk. Volt itt egy nagyszerű kezdeményezés. Az egyetem Aulájában tartották a koncertjeiket, csak nekünk, zeneszakértő magyarázata mellett. Most nincs. Vajon miért ? Olvastam folyóiratokat, az Echinoxot. Minden elismerésem. Nekünk is van egy havonkénti diáklapunk, a Sigma. Érdekes lap. Szeretnénk, ha pár oldal magyar nyelvű szerkesztését ránk bízná . . . Minden igyekezetünkkel hozzájárulnánk a lap színvonalának emeléséhez. Lenne egy elgondolásom. Miért ne lehetne valahailyen együttműködésfélét létrehoznunk egymás között. Nemcsak irodalmi-művészeti, hanem szakmai téren is. Egyúttal az irodalmi köreinkben szerzett tapasztalatainkat cserélnénk ki, vitatkoznánk is. Vagy képzőművész hallgatóitok tartanának nekünk művészeti, művészettörténeti előadásokat. Bizony, az effélékre nekünk szükségünk van. S tudjátok meg, mi sem maradnánk adósotok ! Szívesen tartanánk benneteket érdeklő kérdésekről előadásokat. Vagy gondolok egy állandó lapcserére az Echinox és a Sigma között. Ti is tudjátok, milyen fontos a szakmai nyelv anyanyelven való elsajátítása. Közös erőfeszítés útján talán ez is könnyebben menne. Gondoltam egy — nevezzem így — „szabad egyetem“ létesítésére is. Esetleg professzoraitokat kérnétek meg a nevünkben, hogy tartanának nekünk előadásokat a fizika, kibernetika vagy más tudományágak legújabb eredményeiről. Várjuk az ezzel kapcsolatos javaslataitokat. És ilyenszerű együttműködést szeretnénk kiépíteni nemcsak veletek, hanem a többi egyetemi központ diákjaival is. Gondolom, ez mindannyiunk hasznára válna ! Baráti üdvözlettel : Balogh István egyetemi hallgató Most, amikor hosszas ígérgetés, halasztgatás és beharangozás után sikerült végre nyomdába küldenünk az első Aula-oldalt, önkéntelenül is arra gondolunk: set, ha a mi időnkben... E fiatalosnak éppen nem mondható sóhaj azt kívánja jelezni, hogy mi, öt-tíz évvel ezelőtti egyetemisták — és minden bizonnyal az idősebb évjáratok is — mennyire örvendtünk volna, ha a szórványos és esetleges közlések mellett egy lap — s melyik másik, ha nem az Ifjúmunkás — időnként oldalt biztosít számunkra, ahol problémáinkról írhatunk, olvashatunk. Éppen ezért nagyon szeretnénk, ha szerkesztői szempontunkat elsősorban ez határozhatná meg, hogy miről írtunk volna mi abban a képzeletbeli egyetemista oldalban, természetesen figyelembe véve, hogy azóta egy s más az egyetemek háza táján is megváltozott. Erőnkhöz és a lap konkrét lehetőségeihez mérten a fórumot szeretnénk biztosítani az egyetemi hallgatók számára, hogy az életükkel kapcsolatos leglényegesebb problémákat szóvá tegyék és megvitassák. kisiskolás gügyögés és az öncélú bájcsevegés helyett színesen, érdekesen megírt, szólamok és frázisok nélküli cikkeket várunk, melyeknek elkötelezettsége a segítő szándékból, jobbratörekvésből, a problémák lényegéhez való közelítésből derüljön ki. Első diákoldalunkat az egyik kevésbé számon tartott egyetemi központunkban, Brassóban tanuló egyetemi hallgatók írásaiból válogattuk össze. Ez úton is köszönjük Apáthy Gézának, a Brassói Lapok szerkesztőjének önzetlen segítségét. Kolozsvári munkatársainknak üzenjük : oldaluk — rajtunk kívül álló okok miatt — nem jelenhetett meg az általuk javasolt felállításban. Reméljük, hogy az anyaggal — kiegészítve — egyik következő számunkban jelentkezhetünk. (gálfalvi) Amikor még nem jártam egyetemre, volt egy helyiség, amit az „egyetemisták" cukrászdájának neveztek. Hogy mennyire volt egyetemistáké, azt nem tudom, egy biztos : a cukrászda ma is közel van a bentlakásokhoz. Viszont ma már kinézik innen az embert. Jó volna nekünk, egyetemistáknak egy olyan cukrászda, ahol elkávézathatnánk, elbeszélgetetnénk, ahol végre egy kis megkülönböztető figyelemmel szolgálnának ki. Ahol nem kiabálna senki ránk, hogy csend VOLT EGYSZER EGY CUKRÁSZDA legyen (miközben a hangszóróból lelkes pionírindulók áradnak). Ahol háromnegyed kilenckor nem rezzennénk össze a vasrács becsapódó zajára — hiszen záróra ! Ahol például magnót is hallgathatnánk, esetleg tejes díj ellenében. A napokban a Modern cukrászdában nyílt is egy hátsó helyiség : kedves és meghitt, de az árak itt nem olyanok, hogy az egyetemista minden alkalommal felvágjon a „fizető nadrágjával“. Most hideg van és otthonos, egyetemi klubunk sincs. S bizony jól fogna a zsebünkhöz mért olcsó presszós kávé.. . Durugy Adél faipari fakultás, I. év