Ifjúmunkás, 1973 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1973-11-08 / 45. szám
2 ifjú munkás El Apáca ott van, ahol az Olt egy nagyot kanyarodik, mielőtt nekirugaszkodna a nagy lendülethez, amivel sikeresen átvágja a Déli Kárpátokat. Ha ezt eddig nem tudtuk, akkor most megtudjuk arról a térképről, amely az iskola előcsarnokában van, Hollandia térképe mellett. Mindkettőt diákok rajzolták. Miért került a kettő egymás mellé? Megtudjuk ezt egy másik térképről, amelyen külön feltüntették Apáczai Csere János útját Apácától Hollandiáig. Kegyelettel őrzik a falu nagy szülöttjének emlékét. A hagyománytiszteletet egy folt azonban megzavarja: azt írja az Apáczai-montázs központi részén, hogy halálának évfordulóját megünnepelték... Hogy nem rendeztek nagy dínom-dánomot, az kiderül a román szövegből. Ott azt írja: comemorare... Nem kellett volna erről az apróságról megemlékeznünk, ha nem éreznénk magunkat is felelősnek azért, hogy az apácai fiatalok szép tiszta beszédet használjanak. Erre a felelősségre éppen Zsizsik Jenő igazgató hívta fel a figyelmünket, amikor arról beszélt, hogy a nyolcadikosoknak jár az Ifjúmunkás, van egy külön sarok is az Ifjúmunkásnak, a fiatalok sokat tanulnak belőle, és kell is ez a lap egy olyan szervezetnek, amelyikben gyűléseket meg más rendezvényeket magyarul tartanak. Lapunk hasznos volta tudatában léptünk be a nyolcadikba, ahol éppen Kaller Gecilia tanárnő, iskolai KISZ- irányító tartott órát... Itt vagyunk, jöttünk leróni egy régi adósságot Apácával szemben (eddig véletlenül elkerültük), lássuk, milyen a lap, hogyan lehetne jobb, még hasznosabb... Mosolygás, kuncogás, mozgolódás a padokban. Kiderül, nincs olvasónk. Mondja egy lány: a Jóbarátra fizet elő. Egy fiú, az Előrét veszi... Hát ennyire végletes esetek fordulnak elő a felnőtté válás folyamatában? Kaller Cecília „megvédi“ az osztályt. Az a helyzet — magyarázza —, hogy jóformán még alig van KISZ-tag. Két hete kezdődött az igazi tanítás, addig a mezőn voltak elfoglalva. Egyelőre csak az öt legjobbat vették fel a szervezetbe, a titkárválasztás is gyorsan ment, meg sem várták, amíg a tagsági könyveket megkapják Azt jól tették, hogy nem várták. De azt alaposabban kellett volna meggondolni, hogy ebben az évben nemcsak egy évre választanak titkárt. Zsizsik Jenő igazgató véleménye szerint jövőre biztosan lesz kilencedik osztály. Az elsőnek felvett öt taggal megbeszélték a titkárválasztást, ezt abból is lehet tudni, hogy arra a kérdésre, Szabó Ilonkát tartják-e az osztályból a legjobb ifjúsági vezetőnek? — elég sok hang mondta: igen. Talán egy-két hanggal több, mint ahány KISZ-tag már van az osztályban. Nem ártott volna, ha több, sokkal több hang mondja. Pontosabban az nem ártott volna, ha a titkárválasztást majdnem az egész osztállyal megbeszélik. A nyolcadikosok alapszervezete a következő hetekben, hónapokban gyorsan fog gyarapodni és a leendő új tagok a titkárválasztás napján csak „véletlenül" nem voltak tagok. Amint betöltötték 14. évüket, már a hetedik osztály végén felvehette volna a község bármelyik KISZ-szervezete. Kaller Cecilia abban a biztos tudatban ment a nyáron vizsgázni (levelezői fakultáson tanul), hogy mire kezdődik a tanév, a nyolcadikosok között sok KISZ-tag lesz. Nem így történt, állítólag Marcu Hortenzia községi KISZ-titkárnak túl sok dolga volt, tagfelvételre nem jutott idő. Ezt ellenőrizni nem tudtuk, a községi KISZ-titkár éppen Brassóban volt, de azt tudjuk, hogy a tagfelvétel elnapolásához nagyon alapos érv kell. Késéssel és gyönge gyorsulással indul tehát a szervezet élete, a legifjabb KISZ-tagok még soraik tömörítésénél tartanak — már ezért sem fogadhatjuk meg azt a jó tanácsot, amellyel Apácáról búcsúztattak: írjunk szépet a faluról és akkor lesz sok előfizető. Ehelyett egyelőre ígéretet tehetünk, írunk majd szépet, ha a szervezet, a KISZ-korú fiatalok átveszik szerepüket a falu életében. Amikor például az iskola szervezete, a frissiben megválasztott titkár vezetésével viszi a tanulókat az új iskolaműhely építéséhez, nem várják meg a tanári felszólítást. Mert még szebb lesz a műhely, ha a fiatalok hozzájárulása nem merül ki a végrehajtásban.Nem kell attól tartani, hogy az iskola igazgatóságának nem marad dolga a műhellyel. Megsúgták, hogy a nehezebb munkákhoz kérték a szülők segítségét, de ez eddig nem jött futva. Úgyhogy a szülőkkel ezután is kell „foglalkozni“, ez pedig kiesik a KISZ hatásköréből.) E kissé borús hangulatú cikk ellenére is reméljük: nemsokára sok olvasónk lesz az apácai iskolában. Előlegezzük a bizalmat az első öt KISZ- tagnak és Szabó Ilonka titkárnak. Kerekes Árpád щшт Az idők során a tudomány, a kultúra és az oktatás fontos szerepet játszottak, s a társadalmi haladás, a civilizáció előmozdítói voltak. A tudományos-műszaki forradalom az utóbbi évtizedekben olyan mély és erőteljes változásokat hozott, hogy a fenti területek társadalmi létszükségletekké váltak. Az emberiség joggal reménykedik növekvő szerepükben. Áz egyetlen társadalom sem alakított ki olyan lényeges, mindent átfogó kapcsolatrendszert a tudomány, a kultúra és az oktatás, valamint a társadalmi lét között, mint a szocializmus. Pártunk X. kongresszusa és 1972-es Országos Konferenciája, kidolgozván a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom programját, kiemelték a tudomány nagyfokú fejlesztésének, az oktatás tökéletesítésének és korszerűsítésének, az új, szocialista kultúra virágzásának különleges fontosságát a társadalmi élet minden területén. Bár három különböző, jól körülhatárolt területről van szó, mégis elválaszthatatlanok és kölcsönösen feltételezik egymást. ■ A továbbiakban ezt tartjuk szem előtt, jobban hangsúlyozva az oktatást, mely végső soron kiinduló pontja a másik kettőnek. Az oktatási gondok ugyanakkor több fiatalt érintenek, közvetlenül, mint a tudomány és a művészet kérdései. Közvetlen termelőerő Rendszerünkben a tudomány helye és szerepe a társadalom jellegéből, fejlődési törvényeiből fakad. A munkásosztály politikai hatalmának megteremtése, a magántulajdon megszüntetése és egy sor más lényegbevágó társadalmi-gazdasági változás után az emberiség történetében először nyílik lehetőség arra, hogy tudatosan beavatkozhassunk a társadalmi események menetébe, hogy irányítsuk a gazdasági fejlődést, hogy a társadalmat igazgató objektív törvényszerűségek ismeretében új rendszert építsünk. De hogy mindez ne maradjon puszta lehetőség, szükségünk van — egyéb tevékenységek mellett — e törvények hatásának elmélyült, tudományos ismeretére. Íme az egyik oka annak, hogy a társadalom szigorúan tudományos alapokon való irányítása a szocializmusban teljeséggel nélkülözhetetlen. Mindezeken túl, a tudománynak tényleges szabályozó szerepe van. Tevékeny hozzájárulása, legújabb és legértékesebb felfedezéseinek gyors és alapos elsajátítása, értékesítése nélkül elképzelhetetlen a termelőerők, a magas munkatermelékenység, a gazdasági hatékonyság gyors fejlődése. Ezek alkotják ugyanis a nép anyagi-szellemi jólétének, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom fő célkitűzésének alapvető feltételeit, jobb minőségű termékeket állíthassunk elő stb. Még jobban megértjük azt a megkülönböztetett figyelmet, amellyel pártunk a tudományok fokozott fejlődését nyomon követi, ha arra gondolunk, hogy a fenti gazdasági mutatók elérése Románia és a gazdaságilag fejlett országok közötti szintkülönbség csökkentését eredményezik. Az a cél, hogy hazánkat a következő két évtizedben a legfejlettebb országok sorában tudjuk, nagy történelmi szerepet ró a tudományokra, beleértve a társadalmi tudományokat is. Nemcsak a lélek gyógyszere A szocialista társadalom lényege és felépítése, fejlődési feltételei és elvei folytán nem lehet meg jól felkészült szakemberek nélkül. Ugyanakkor arra is szüksége van, hogy tagjai átfogó kulturális látókörrel rendelkezzenek, képesek legyenek arra, hogy a tudományos-művelődési információözönből valódi értékeket, igaz alkotásokat szűrhessenek ki. Kulcskövetelmény ez, a szocialista nevelési felfogásnak a párt X. Kongreszszusán megfogalmazott igénye. Ugyanebben az összefüggésben hangsúlyoztuk azt a fokozott figyelmet, amelyet az új, szocialista művészet fejlődésének és virágzásának szentelünk, a művelődési hagyományok kritikai átvétele és az új kultúrának a jelenkori valóság problémáiban való lehorgonyzása alapján. E valóság mindennapjai mozgalmasak, ellentmondásosak és hősiesek ugyanakkor — tökéletesen megfelelnek egy újító szándékú társadalom építésének. Napjaink valóságából eredően az új társadalom kultúrája már nemcsak a lélek gyógyszere, a kikapcsolódás egyik formája, hanem egyre inkább munkaeszköz. E felfogás szerint a kultúra nemcsak szellemi, hanem műszaki értékeket is felölel. Az új művelődési modellnek tehát egyesítenie kell az érzékenység és a képzelet kultúráját, valamint a tudományos és műszaki műveltséget is. Természetes, hogy e jelenség igen bonyolult alkotási, közlési és befogadási folyamatokban érvényesül. Cikkünk esetében, mely inkább fiataloknak íródik, ez utolsó két mozzanat különös figyelmet igényel. Életre nevelés oktatás tökéletesítésének gondjait, milyen új és új lehetőségeket teremt iskolánk szüntelen demokratizálásához. Elég talán megemlíteni a következőket: hazánkban jelenleg több mint négymillió fiatal tanul; nagy vonalakban már valós kultúrát, a tudományt és technikát, az új nemzedékek nevelésének értékeit közvetítő és elsajátíttató rendszerek közül a legszervezettebb és legeredményesebb az oktatás. Arra hivatott, hogy mozgósítsa és irányítsa a tanulók értelmi képességeit és ízlésforrásait, hogy minden gyermekünknek átadja a korunkhoz illő tudást, annak módszereit és értékeit, hogy hozzájáruljon a nemzet neveléséhez és lelki fölemelkedéséhez, hogy felkészítse az ifjú nemzedékeket az életre, a gyakorlatra. Pártunk júniusi plenárisán Nicolae Ceauşescu elvtárs hangsúlyozta: „Az egész oktatásnak fel kell készítenie az ifjúságot a munkára és az életre. Ez a fő feladata egy valóban komoly oktatásnak, amely képes arra, hogy felkészítse a népet a szocialista és kommunista társadalom építésére.“ Ezúttal talán fölösleges elsorolni mindazon eredményeket, amelyeket a szocialista építés során az oktatásban elértünk. Tudjuk, milyen állandó figyelemmel követi pártunk és országunk vezetősége az A tudomány mindinkább közvetlen termelőerő és igen fontos szerepe van a szocializmus műszaki-anyagi alapja fejlesztésében és tökéletesítésében. Hogy csak néhányat említsünk: a termelés komplex gépesítését és automatizálását, a gazdaság kibernetizálását, a nyersanyagok ésszerű felhasználását, új anyagok előállítását és termelését, amelyek helyettesíthetik a hagyományosakat, a termelési technológiák tökéletesítését, hogy 2. Az oktatás, a tudomány és a kultúra fejlődése — a szocialista haza sokoldalú előrehaladásának döntő tényezője. Az 1973 júniusi pártplenáris határozatai az oktatás tökéletesítéséről ság az ötévesek óvodai nevelésének általánosítása, a tízosztályos általános oktatás; 1985-ig megvalósul az általános líceumi oktatás is; az 1938—39-es tanévhez viszonyítva ma tízszer annyi középiskolásunk és hétezer annyi főiskolásunk van. Bátran mondhatjuk: ebben az időszakban az oktatás lényegesen hozzájárult az egész nép tudásszintjének emeléséhez, kulturális és szellemi egységének megvalósításához, a demokrácia megerősödéséhez, kedvezően hatott a társadalmi mobilitásra és felemelkedésre s a társadalmi élethez szükséges számos új műszaki, közigazgatási és politikai kádert nevelt. Az elmúlt időszakban természetesen egész sor hiba is megmutatkozott oktatásunk terén, főként, ha a szocialista építés jelenlegi és holnapi igényeiben gondolkozunk. Az említett plenáris mély kritikai érzékkel és felelősségérzettel elemezte őket s ugyanakkor szükséges intézkedéseket hozott, meghatározván egész oktatási rendszerünk fejlődésének és tökéletesítésének fő irányait. Megemlítenénk itt néhányat, igen röviden, a plenáris határozatai alapján: • „Az oktatás bármely lépcsőfoka biztosítson az összes fiataloknak a munkába, a termelésbe, a társadalmi tevékenységbe való beilleszkedéshez szükséges műszaki-gyakorlati ismereteket.“ Újra kifejezésre jut ez esetben az a mód, ahogyan az oktatás végső célját elképzeljük. Mintegy válasz ez a társadalmi szükségletre, hogy az ifjúságot felkészítsük „az életre, a munkára, hasznos társadalmi tevékenységre“. Mikor ezt mondjuk, ugyanakkor az egyénről is gondoskodunk, olyan felkészültséget biztosítunk számára, hogy lépést tarthasson a társadalmi dinamika gyors ütemével, amely jelen szakaszban valóságos sokoldalú tudást követel — nemegyszer átképzés árán is. • Figyelembe véve a tudomány, a technika és a kultúra fejlődésének gyors ütemét, az iskolák laboratóriumokkal, műhelyekkel, kabinetekkel történő felszerelését, az iskolafarmok, iskolabányák, iskolai munkatelepek stb. létesítését, az oktatás tartalmának és az ismeretátadás módszereinek korszerűsítése újabb sor intézkedést szült, amelyek a fennebb vázolt irány végső céljához segítenek közelebb. • A plenáris határozatainak egyik kitétele, melynek elméleti és gyakorlati követelményei igen jelentősek, az oktatás demokratizmusának fejlesztése és erősítése. Mindez többek között feltételezi: az oktatáshoz való jog gyakorlati lehetőségeinek további bővülését és kiegyenlítődését; az összes fokozatokban résztvevők számának növekedését, függetlenül attól, hogy nappali, látogatás nélküli vagy esti oktatásról van szó; a felvételi és kihelyezési tényezők megjavítását; a tanulók és főiskolások szélesebb és tevékenyebb részvételi lehetőségeinek biztosítását az oktató-nevelő munkában és az oktatási intézmények társadalmi-gazdasági ügyeinek megoldásában stb. Ismeretes, hogy e téren az utóbbi években előrelépés történt s azok a szervezési és jogi keretek, amelyek e folyamatnak kedveznek, általában biztosítva vannak. Különösen a főiskolák esetében; a hallgatók részvétele az oktatási-nevelési folyamat irányításában (az egyetemi szenátusokban lévő diákok számának növelése, és egyéb intézkedések révén), a diákotthonok és étkezdék vezetésében és gondozásában, a diákközösségek általános gondjainak megoldásában jó úton halad. Temesvári, craiovai és más diákok egész sor kezdeményezése, amelyeket a plenáris után hívtak életre, meggyőző bizonyíték erre nézve. Az iskolákban e folyamat mintha nehézkesebben verne gyökeret. Érzésünk szerint ennek egyik oka részint az, hogy egyes tanárok vonakodnak tőle, de az iskolai KISZ-szervezetek sem lépnek fel elég kezdeményezően és határozottan. Néha indokolatlan bizalmatlanság övezi ezeket a 16—18 éves fiatalokat, akik az iskolapadban ülnek, nem bíznak eléggé gondolkodásuk érettségében és cselekvőkészségükben, miközben azonos korú nemzedéktársaiktól, akik a termelésben dolgoznak, joggal várják el, hogy bebizonyítsák fiatalságukból fakadó képességeiket és személyes részvételükkel bekapcsolódjanak a vezetésbe, munkaközösségeik gondjainak megoldásába. Talán egyes, a főiskolások életében bevált formák alkalmazásával és egyéb módszerek keresésével (amelyben a diákok közvetlenül is részt vennének) a folyamatot az iskolákban is ösztönözhetnénk. Úgy véljük, hogy az a határozottság, amellyel a plenáris ezt a kérdést kezeli, teljes mértékben indokolt és szükséges. Fontos lépés az oktatás felépítésének egységes felfogása alapján történő tökéletesítése — az óvodától kezdve egészen az egyetem utáni képzésig. Elsőrendű célja az, hogy az oktatást a nemzetgazdaság és egyéb tevékenységi területek szakemberszükségleteihez, a tudományos-műszaki és a kulturális haladás igényeihez igazítsa. Boda József, a Ştefan Gheorghiu Akadémia munkatársa