Ifjúság, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-01-07 / 1. szám

NÉHÁNY GONDOLAT A HALADÁSRÓL Van-e ma haladás? Haladunk-e szemben az elmúlt korszakkal? Bár­mennyire fölöslegesen hangzik ez a kérdés a nagy eredmények, a föld­osztás és a szabadságjogok meg­szerzése ismeretében, mégis fel kell tennünk, mert mások is felteszik. A nagy változás mellékkörülményei, a háború öröksége az éhség, a nyo­mor annyira megzavarta jelenté­keny embercsoportok ítélőképessé­gét, hogy kételkedni kezdenek a haladásiban. A haladás nem az, aminek álta­lában hiszik. Nem csak kis, vagy nagy találmányok sorozata, mint amilyen a cérnagomb készítése, vagy az atombomba, de nem is az antialkoholizmus terjedése, vagy az erkölcs javulása. A haladás tárgyi­lagos pontossággal kijelölhető és lemérhető fejlődés, az a foyamat, amelynek során az emberiség fel­szabadul a természet, az egyes em­bercsoportok pedig más embercso­portok uralma alól. Jean Jacques Rousseau, a nagy francia filozófus és vele együtt sokan mások azt ál­lították,­hogy a fejlett technika, a civilizáció megszerzése nem jelent haladást az előző korszakhoz ké­pest. Ezek a tudósok tévedtek, mert elfeledkeztek arról, hogy a saját koruk is csak egy állomása a fejlő­désnek, az út tovább vezet előre és koruk egyes visszás jelenségei nem tekinthetők végeredménynek, hanem csupán a régi korszakok el­öregedett maradványainak, vagy új­ak még alaktalan csíráinak. Minthogy a haladás tárgyilago­san elbírálható folyamat, korsza­kok, emberek és cselekedetek ér­tékelésénél nem vezethet bennün­ket semmiféle előítélet. Mi a sze­gények, a dolgozók barátai va­gyunk és mégis meg kell állapí­­­­tanunk, hogy például Aba Sámuel magyar király, aki a szegények, a­­szolgák­ védelmezője volt, a re­akciót képviselte Szent Istvánnal és Szent Lászlóval szemben, akiknek uralma lehetővé tette a termelő I erőknek azt a nagyarányú kifejlő- I dését, amely kiszabadította a ma- I Igazságot rlégi szűk viszonyai kö- I nül, lehetővé tette számára a töké- I felesebb és eredményesebb terme- I lést és így a magyart néhány száz I •zres lélekszámból több milliós em- I bértömeggé emelte. Mint a földosz- I tás és a dolgozók életszínvonala I emelésének követelői, elismerjük,­­ hogy 48-ban Jellaschies és Win- I­buschgrätz osztrák tábornokok, akik I bildet osztottak, leszállították a só I árát, akik Szabadságot ígértek a I ■emzetiségeknek, reakciósok vol- I feik, míg Kossuth és kormánya a I haladást képviselte, annak ellenére, I hogy ezeket az intézkedéseket el- I mulasztotta megtenni. A történelem I ennek az igazságát világosan be- I bizonyította. Ma viszont a földosz- t *ás és a szabadságjogok kiterjesz- I *őse az életszínvonal javításának I előfeltételei. A parasztság nyomo- I rúsága a belső piac hiányával meg- I akadályozta gyáriparunk kifejlődé- I sét, ma pedig egyetlen egy állam sem lehet szabad, gazdag és boldog, amelynek nincs hatalmas gyáripara, így igaz ez akkor is, ha a háború és a reakciós szabotázs okozta nyomo­rúságtól elkeseredve sokan kétel­kednek is a jövőben. Az emberiségnek minden eddigi n­agy korszaka haladás volt a meg­előzővel szemben. Az emberiséget felszabadították a természet igája alól. Megtanulta, hogy szárazság el­len öntözéssel, áradás ellen gátak­kal, földrengés ellen vasbetonépít­­i­e­zéssel védekezzen. Helyettük a­zonban társadalmi veszélyek csap­tak le ránk az elemi katasztrófák erőszakosságával. Gazdasági válsá­­­­gok, háborúk, inflációk stb. Tehát a­z­írai társadalmunk sem mondta még­­ ki az utolsó szót a haladás terén. Csak olyan társadalom nevezheti magát szabadnak, amely ezek ellen éppúgy tud védekezni, mint az ár­vizek ellen. Ma tehát a társadalmi veszélyek elleni védekezés megte­remtése jelenti a haladást, a jelen­legi állapotokkal szemben. A világ nagy részében ma még az önzés és az elnyomás uralkodik. Ebből csakis a haladás vezetheti ki az emberiséget. Nyilvánvaló tehát, hogy nem lehet erkölcsös az, ami ellenkezik a haladással. Egy ma­gyar politikus, aki például makacs ellensége a földreformnak s ala­csony életszínvonalon akarja tar­tani a dolgozó népet. — járhat min­den vasárnap templomba, gyónhat és áldozhat, lehet hű férj és gondos családapa — de mégsem erkölcsös ember. Az ifjúságnak különösen szüksége van a haladásra. Azon felül, amit minden ember számára ad, köztudo­mású, hogy a haladó államok a fiatalság államai. Minden embert és mindent, ami történik, a hala­dás szempontjából kell megítélnie. Egyedül ez fogja megóvni attól, hogy újra haladásellenes reakciós politikusok, vagy fasiszták hatása alá kerüljön. Ez az értékelés vezet­­heti rá a demokrácia útjára, ezen az úton küzdhet a józan ész fegyveré­vel, a születés és vagyon előjogai ellen az igazságért és a szabad­ságért. Ennek a küzdelemnek min­den állomása haladást jelent a múlthoz képest. Maga a küzdelem ténye már haladás a múlt tétlensé­géhez viszonyítva. Az erkölcsös és szabad életét­ vívott küzdelemhez azonban nem elég annyit tudnunk, hogy mi a ha­ladás, hogy mi az az értékmérő, amelyet az emberekre és cselekede­teikre alkalmazunk. Ehhez a küzde­lemhez széleskörű ismeretek gyűj­tése, eddigi ismereteink átértéke­lése szükséges. Ezeket a hasábokat a jövőben ilyen ismeretterjesztő cikkek számára tartja fenn a Szer­kesztőség. E. L. Engedjenek haza karácsonyra!... Megtévedt fiatalok a szeretet ünnepén — Nincs hova helyezni a fiatalkori bűnözőket — Karácson­yesz a javítóintézetben A lucskos decemberi estén fárad­tan igyekeznek haza a főváros dol­gozói. A perifériáikon csak imitt­­amott pislákos utcai lámpa, tova­robogó autók reflektorai szakítanak ki egy-egy fénycsíkot a vastag, át­hatolhatatlan sötétségből. Odébb éles fütty hallatszik. Fiatal gyere­kek, 15 év körüli fiúk körvonala bontakozik ki. Gyors mozdulatok­kal terem fenn az egyik az útszélen veszteglő lovaskocsi tetején, már dobálja is le a többieknek a jókora hasábfákat. Egy perc múlva a ko­csis szitkozódását hallani és a futás A fiatalkorúak bírósága a Markó­­utcában van. Itt hallgatják ki azo­kat a fiatal fiúkat és lányokat, aki­ket a rendőrség ,,elkapott“. Megkérdezzük az egyik fiatal bí­rót, milyen hatással van a mai rendkívül nehéz gazdasági helyzet a gyermekbűnözés problémájára? — Statisztikai adatokat nem ad­hatok, — mondja. — Mindenesetre megállapítható, hogy az elmúlt évek szörnyűségei és az ezzel összefüggő mai lehetetlen gazdasági helyzet hatalmas arányban emelte a gyer­mekbűnözések számát. A bűnözők általában apátlan-anyátlan, vagy félárva gyermekek, akik maguk is a háború áldozatai. A Fiatalkorúak Bírósága ma inkább javító és ne­velő, mint megtorló szerv — mondja a fiatal bíró. — Börtönbüntetést nem is szok­tak kiszabni? — Előfordult, de igen ritkán . Nyílik az ajtó. Rendőr hoz be egy delikvenst. A bíró megjegyzi: — Most alkalma nyílik személyesen meggyőződni a hallottakról. A lány, aki belép, 16 év körüli lehet. Sovány testén egyetlen vé­kony nyári ruhát visel, kék-zöld a hidegtől, minden ízében remeg. Csavargásért fogták el két hónap­pal ezelőtt. Vérbajos volt, s így egy kórházba került. Mikor meggyógyult, átvitték a lányok átmeneti javító­­intézetébe. Most megszökött onnan. A bíró még el van foglalva, nem kezdi a kihallgatást. A lány mere­ven áll az asztal előtt. Minden fi­gyelmem rá irányul. Két izbeni csa­vargás . . Vájjon megrögzött bű­nöző, vagy megtévedt gyermek? Ho­gyan került idáig, bánja-e, amit tett? Ezeken a kérdéseken tűnődöm, de a választ nem én adom meg. A leány szeméből ugyanis vastagon törnek elő a könnyek. Arcát két kezébe temeti, elcsukló hangon mondja:­­• Engedjenek haza! Engedjenek haza karácsonyra! Soha többé nem megyek el hazulról! Széket adnak alá, s a lány az asztalra borulva sír. Közben enni adnak neki, mert kiderül, hogy hár­­om napja nem evett. Elmondja, hogy egy Pest környéki városban laknak a szülei, apja dolgozik, anyja zaját, amint a tettesek igyekeznek eltűnni zsákmányukkal. Végig a fővárosban, Angyalföldön és Pasaréten, Lágymányoson és a Ferencvárosban százával fordulnak elő hasonló esetek. Pályaudvarok vagonjait ürítik ki, védtelen embe­reket ütnek le, randevúszállók ho­telszobáiban árulják magukat, rak­tárakat és üzleteket fosztanak ki fiatal fiúk és lányok. A nyomor szörnyű árnyéka terpeszkedik vé­gig az országon és csalja hálójába az áldozatok százait, csak igen súlyos esetekben. Sajnos, ma az ország nem rendelkezik meg­felelő javítóintézeteikkel, ahová tu­lajdonképpen a megtévedt fiatalo­kat küldenünk kellene. El lehet képzelni, milyen nehéz helyzetben vagyunk ma, a fiatalkorú bűncse­lekmények növekedése idejében, amikor a fiúk és lányok számára egy-egy, tehát összesen két átme­neti javítóintézet áll rendelkezé­sünkre. Még egy kérdést teszünk fel. — Milyen természetű bűnesetek for­dulnak elő a leggyakrabban? — Fiúknál a közveszélyes mun­kakerülés, csavargás, lopás, rablás, betörés, lányoknál csavargás, lopás, tiltott kéjelgés. Figyelmet érdemel az a körülmény, hogy míg a felnőtt bűnügyekben a vádlottak majdnem mindig tagadnak, addig itt a bírák állandóan megható vallomásoknak lehetnek tanúi, otthon van a háztartásban. Nem tudja megmagyarázni, mi űzte el hazulról, csak egyre azt zokogja: — Karácsonyra otthon szeretnék lenni! Tessék hazaengedni. .. Dol­gozni fogok, nem megyek el többé hazulról! A bíró átnyújtja az iratokat. Hazamehet. A legfiatalabb 13 éves.. . Még hallatszanak a távolodó lép­tek a folyosón, amikor két fegyőr négy fiatal fiúval megjelenik az aj­tóban. A fiúk úgy sorakoznak egy­más mellett, mint az orgonasípok. A legnagyobb 18, a középsők 16, illetve 15, a legkisebb pedig 13 éves. Dacosan, komoran állnak a fal mel­lett. Szemmel látható a különbség az előbbi és a jelenlegi helyzet között. A négy fiú egykedvűen nézi a falat, szekrényeket. Csak a legkisebbik szemében látni valami megrettenés félét. Mindegyik kiskabátban van, lábukon szakadozott cipő. A bíró megkezdi a kihallgatást. A „vádlottak“ felnyitottak egy vagyont a Dunaparti Teherpálya­udvaron, szenet akartak lopni. — Miért tettétek? — hangzik a kérdés. — Fázunk odahaza — feleli a leg­­nagyobbik, azután elmeséli, hogy­­ egyiküknek sincs apja, anyjuk nem­­ tud tüzelőt venni. A bíró megdor­gálja őket. — Hazaeresztelek benneteket — mondja — de többet ne tegyetek ilyet. A demokratikus Magyaror­szágnak dolgos kezekre és nem tol­vaj fiatalokra van szüksége. Úgy érzem, hogy a bíró, ha akarna sem tudna szigorú büntetést szabni­­ezekre a fiúkra. A gyerekeknek azon­ban ezek a szavak valószínűtlenül csengenek. Meleg szobában akarták ugyan tölteni a karácsonyt, de most annak is örülnek, hogy hazatérhet­nek a hideg, ferencvárosi proli­ laká­sokba. Az átmeneti nevelő­­intézetben ott, ahol a 83-as villamos beszalad a hűvösvölgyi fák felé, a hegyoldal­k­ban szétszórtan kisebb-nagyobb épü­letek bújnak meg a fenyőfák alatt A kapun tábla: „Átmeneti fiú ja­vító-nevelő intézet.“ Két diáksapkás fiú igazít útba minket. Készséges­nek, de közömbösnek látszanak. A következő percben már az igazgató­val beszélgetünk. A százszemélyes befogadóképességű intézet bizony igen kicsinynek bizonyul. A tanítá­son kívül nem igen tudják foglalkoz­tatni a bűnöző fiúkat. Tavasszal még csak eldolgozgatnak a vetemé­nyes kertekben, ilyenkor télez azonban nicsen módjukban mester­ségre szorítani őket. —■ Vannak-e szökések, igazgató, úr? — Még­pedig szép számmal — hangzik a válasz. — Egy hónapig, kettőig semmi baj a gyerekkel. Kenyeret hoz társainak, más meg­bízásokat végez el. Egy szép napon kimegy fát vágni és nem látják­ többé. — A szabadság hiánya a legfáj­dalmasabb ezeknek a fiataloknak — világosít fel az igazgató. Valóban a szembenálló 13 éves fiú szeméből is ez tükröződik. Meg­bűnhődött ő már az őrszoba ke­mény priccsén, az intézet idegen levegőjében. És megbűnhődtek a többiek is,­­akik most szállingóznak be a terembe. Nyomorúság, bűn mindenfelé! Fi­atal gyerekek élete megy tönkre, a­ szörnyű gazdasági nyomás alatt. Ideje végre, hogy a társadalom te­kintete az ifjúság felé forduljon. Elsősorban megelőzésre van szük­ség. Gondoskodni kell­ arról, hogy az elhagyott fiatalok ne kényszerülje­nek a bűn útjára. Intézményes ifjú­ságvédelemmel kell az országszerte­ fellelhető kis csavargóknak otthont és nevelést biztosítani. És hogy ha már megtörtént a baleset, korszerű eszközökkel, nevelőintézetekkel kell a megtévedt fiatalokat ismét a jó útra­ téríteni. A jövő nemzedék sor­sáról van szó. Novobáczky Sándor A nyomor és a bűn gyűjtőmedencéjében Nem megyek el többé hazulról. 3

Next