Ifjúság, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1946-01-07 / 1. szám
NÉHÁNY GONDOLAT A HALADÁSRÓL Van-e ma haladás? Haladunk-e szemben az elmúlt korszakkal? Bármennyire fölöslegesen hangzik ez a kérdés a nagy eredmények, a földosztás és a szabadságjogok megszerzése ismeretében, mégis fel kell tennünk, mert mások is felteszik. A nagy változás mellékkörülményei, a háború öröksége az éhség, a nyomor annyira megzavarta jelentékeny embercsoportok ítélőképességét, hogy kételkedni kezdenek a haladásiban. A haladás nem az, aminek általában hiszik. Nem csak kis, vagy nagy találmányok sorozata, mint amilyen a cérnagomb készítése, vagy az atombomba, de nem is az antialkoholizmus terjedése, vagy az erkölcs javulása. A haladás tárgyilagos pontossággal kijelölhető és lemérhető fejlődés, az a foyamat, amelynek során az emberiség felszabadul a természet, az egyes embercsoportok pedig más embercsoportok uralma alól. Jean Jacques Rousseau, a nagy francia filozófus és vele együtt sokan mások azt állították,hogy a fejlett technika, a civilizáció megszerzése nem jelent haladást az előző korszakhoz képest. Ezek a tudósok tévedtek, mert elfeledkeztek arról, hogy a saját koruk is csak egy állomása a fejlődésnek, az út tovább vezet előre és koruk egyes visszás jelenségei nem tekinthetők végeredménynek, hanem csupán a régi korszakok elöregedett maradványainak, vagy újak még alaktalan csíráinak. Minthogy a haladás tárgyilagosan elbírálható folyamat, korszakok, emberek és cselekedetek értékelésénél nem vezethet bennünket semmiféle előítélet. Mi a szegények, a dolgozók barátai vagyunk és mégis meg kell állapítanunk, hogy például Aba Sámuel magyar király, aki a szegények, aszolgák védelmezője volt, a reakciót képviselte Szent Istvánnal és Szent Lászlóval szemben, akiknek uralma lehetővé tette a termelő I erőknek azt a nagyarányú kifejlő- I dését, amely kiszabadította a ma- I Igazságot rlégi szűk viszonyai kö- I nül, lehetővé tette számára a töké- I felesebb és eredményesebb terme- I lést és így a magyart néhány száz I •zres lélekszámból több milliós em- I bértömeggé emelte. Mint a földosz- I tás és a dolgozók életszínvonala I emelésének követelői, elismerjük, hogy 48-ban Jellaschies és Win- Ibuschgrätz osztrák tábornokok, akik I bildet osztottak, leszállították a só I árát, akik Szabadságot ígértek a I ■emzetiségeknek, reakciósok vol- I feik, míg Kossuth és kormánya a I haladást képviselte, annak ellenére, I hogy ezeket az intézkedéseket el- I mulasztotta megtenni. A történelem I ennek az igazságát világosan be- I bizonyította. Ma viszont a földosz- t *ás és a szabadságjogok kiterjesz- I *őse az életszínvonal javításának I előfeltételei. A parasztság nyomo- I rúsága a belső piac hiányával meg- I akadályozta gyáriparunk kifejlődé- I sét, ma pedig egyetlen egy állam sem lehet szabad, gazdag és boldog, amelynek nincs hatalmas gyáripara, így igaz ez akkor is, ha a háború és a reakciós szabotázs okozta nyomorúságtól elkeseredve sokan kételkednek is a jövőben. Az emberiségnek minden eddigi nagy korszaka haladás volt a megelőzővel szemben. Az emberiséget felszabadították a természet igája alól. Megtanulta, hogy szárazság ellen öntözéssel, áradás ellen gátakkal, földrengés ellen vasbetonépítiezéssel védekezzen. Helyettük azonban társadalmi veszélyek csaptak le ránk az elemi katasztrófák erőszakosságával. Gazdasági válságok, háborúk, inflációk stb. Tehát azírai társadalmunk sem mondta még ki az utolsó szót a haladás terén. Csak olyan társadalom nevezheti magát szabadnak, amely ezek ellen éppúgy tud védekezni, mint az árvizek ellen. Ma tehát a társadalmi veszélyek elleni védekezés megteremtése jelenti a haladást, a jelenlegi állapotokkal szemben. A világ nagy részében ma még az önzés és az elnyomás uralkodik. Ebből csakis a haladás vezetheti ki az emberiséget. Nyilvánvaló tehát, hogy nem lehet erkölcsös az, ami ellenkezik a haladással. Egy magyar politikus, aki például makacs ellensége a földreformnak s alacsony életszínvonalon akarja tartani a dolgozó népet. — járhat minden vasárnap templomba, gyónhat és áldozhat, lehet hű férj és gondos családapa — de mégsem erkölcsös ember. Az ifjúságnak különösen szüksége van a haladásra. Azon felül, amit minden ember számára ad, köztudomású, hogy a haladó államok a fiatalság államai. Minden embert és mindent, ami történik, a haladás szempontjából kell megítélnie. Egyedül ez fogja megóvni attól, hogy újra haladásellenes reakciós politikusok, vagy fasiszták hatása alá kerüljön. Ez az értékelés vezetheti rá a demokrácia útjára, ezen az úton küzdhet a józan ész fegyverével, a születés és vagyon előjogai ellen az igazságért és a szabadságért. Ennek a küzdelemnek minden állomása haladást jelent a múlthoz képest. Maga a küzdelem ténye már haladás a múlt tétlenségéhez viszonyítva. Az erkölcsös és szabad életét vívott küzdelemhez azonban nem elég annyit tudnunk, hogy mi a haladás, hogy mi az az értékmérő, amelyet az emberekre és cselekedeteikre alkalmazunk. Ehhez a küzdelemhez széleskörű ismeretek gyűjtése, eddigi ismereteink átértékelése szükséges. Ezeket a hasábokat a jövőben ilyen ismeretterjesztő cikkek számára tartja fenn a Szerkesztőség. E. L. Engedjenek haza karácsonyra!... Megtévedt fiatalok a szeretet ünnepén — Nincs hova helyezni a fiatalkori bűnözőket — Karácsonyesz a javítóintézetben A lucskos decemberi estén fáradtan igyekeznek haza a főváros dolgozói. A perifériáikon csak imittamott pislákos utcai lámpa, tovarobogó autók reflektorai szakítanak ki egy-egy fénycsíkot a vastag, áthatolhatatlan sötétségből. Odébb éles fütty hallatszik. Fiatal gyerekek, 15 év körüli fiúk körvonala bontakozik ki. Gyors mozdulatokkal terem fenn az egyik az útszélen veszteglő lovaskocsi tetején, már dobálja is le a többieknek a jókora hasábfákat. Egy perc múlva a kocsis szitkozódását hallani és a futás A fiatalkorúak bírósága a Markóutcában van. Itt hallgatják ki azokat a fiatal fiúkat és lányokat, akiket a rendőrség ,,elkapott“. Megkérdezzük az egyik fiatal bírót, milyen hatással van a mai rendkívül nehéz gazdasági helyzet a gyermekbűnözés problémájára? — Statisztikai adatokat nem adhatok, — mondja. — Mindenesetre megállapítható, hogy az elmúlt évek szörnyűségei és az ezzel összefüggő mai lehetetlen gazdasági helyzet hatalmas arányban emelte a gyermekbűnözések számát. A bűnözők általában apátlan-anyátlan, vagy félárva gyermekek, akik maguk is a háború áldozatai. A Fiatalkorúak Bírósága ma inkább javító és nevelő, mint megtorló szerv — mondja a fiatal bíró. — Börtönbüntetést nem is szoktak kiszabni? — Előfordult, de igen ritkán . Nyílik az ajtó. Rendőr hoz be egy delikvenst. A bíró megjegyzi: — Most alkalma nyílik személyesen meggyőződni a hallottakról. A lány, aki belép, 16 év körüli lehet. Sovány testén egyetlen vékony nyári ruhát visel, kék-zöld a hidegtől, minden ízében remeg. Csavargásért fogták el két hónappal ezelőtt. Vérbajos volt, s így egy kórházba került. Mikor meggyógyult, átvitték a lányok átmeneti javítóintézetébe. Most megszökött onnan. A bíró még el van foglalva, nem kezdi a kihallgatást. A lány mereven áll az asztal előtt. Minden figyelmem rá irányul. Két izbeni csavargás . . Vájjon megrögzött bűnöző, vagy megtévedt gyermek? Hogyan került idáig, bánja-e, amit tett? Ezeken a kérdéseken tűnődöm, de a választ nem én adom meg. A leány szeméből ugyanis vastagon törnek elő a könnyek. Arcát két kezébe temeti, elcsukló hangon mondja:• Engedjenek haza! Engedjenek haza karácsonyra! Soha többé nem megyek el hazulról! Széket adnak alá, s a lány az asztalra borulva sír. Közben enni adnak neki, mert kiderül, hogy három napja nem evett. Elmondja, hogy egy Pest környéki városban laknak a szülei, apja dolgozik, anyja zaját, amint a tettesek igyekeznek eltűnni zsákmányukkal. Végig a fővárosban, Angyalföldön és Pasaréten, Lágymányoson és a Ferencvárosban százával fordulnak elő hasonló esetek. Pályaudvarok vagonjait ürítik ki, védtelen embereket ütnek le, randevúszállók hotelszobáiban árulják magukat, raktárakat és üzleteket fosztanak ki fiatal fiúk és lányok. A nyomor szörnyű árnyéka terpeszkedik végig az országon és csalja hálójába az áldozatok százait, csak igen súlyos esetekben. Sajnos, ma az ország nem rendelkezik megfelelő javítóintézeteikkel, ahová tulajdonképpen a megtévedt fiatalokat küldenünk kellene. El lehet képzelni, milyen nehéz helyzetben vagyunk ma, a fiatalkorú bűncselekmények növekedése idejében, amikor a fiúk és lányok számára egy-egy, tehát összesen két átmeneti javítóintézet áll rendelkezésünkre. Még egy kérdést teszünk fel. — Milyen természetű bűnesetek fordulnak elő a leggyakrabban? — Fiúknál a közveszélyes munkakerülés, csavargás, lopás, rablás, betörés, lányoknál csavargás, lopás, tiltott kéjelgés. Figyelmet érdemel az a körülmény, hogy míg a felnőtt bűnügyekben a vádlottak majdnem mindig tagadnak, addig itt a bírák állandóan megható vallomásoknak lehetnek tanúi, otthon van a háztartásban. Nem tudja megmagyarázni, mi űzte el hazulról, csak egyre azt zokogja: — Karácsonyra otthon szeretnék lenni! Tessék hazaengedni. .. Dolgozni fogok, nem megyek el többé hazulról! A bíró átnyújtja az iratokat. Hazamehet. A legfiatalabb 13 éves.. . Még hallatszanak a távolodó léptek a folyosón, amikor két fegyőr négy fiatal fiúval megjelenik az ajtóban. A fiúk úgy sorakoznak egymás mellett, mint az orgonasípok. A legnagyobb 18, a középsők 16, illetve 15, a legkisebb pedig 13 éves. Dacosan, komoran állnak a fal mellett. Szemmel látható a különbség az előbbi és a jelenlegi helyzet között. A négy fiú egykedvűen nézi a falat, szekrényeket. Csak a legkisebbik szemében látni valami megrettenés félét. Mindegyik kiskabátban van, lábukon szakadozott cipő. A bíró megkezdi a kihallgatást. A „vádlottak“ felnyitottak egy vagyont a Dunaparti Teherpályaudvaron, szenet akartak lopni. — Miért tettétek? — hangzik a kérdés. — Fázunk odahaza — feleli a legnagyobbik, azután elmeséli, hogy egyiküknek sincs apja, anyjuk nem tud tüzelőt venni. A bíró megdorgálja őket. — Hazaeresztelek benneteket — mondja — de többet ne tegyetek ilyet. A demokratikus Magyarországnak dolgos kezekre és nem tolvaj fiatalokra van szüksége. Úgy érzem, hogy a bíró, ha akarna sem tudna szigorú büntetést szabniezekre a fiúkra. A gyerekeknek azonban ezek a szavak valószínűtlenül csengenek. Meleg szobában akarták ugyan tölteni a karácsonyt, de most annak is örülnek, hogy hazatérhetnek a hideg, ferencvárosi proli lakásokba. Az átmeneti nevelőintézetben ott, ahol a 83-as villamos beszalad a hűvösvölgyi fák felé, a hegyoldalkban szétszórtan kisebb-nagyobb épületek bújnak meg a fenyőfák alatt A kapun tábla: „Átmeneti fiú javító-nevelő intézet.“ Két diáksapkás fiú igazít útba minket. Készségesnek, de közömbösnek látszanak. A következő percben már az igazgatóval beszélgetünk. A százszemélyes befogadóképességű intézet bizony igen kicsinynek bizonyul. A tanításon kívül nem igen tudják foglalkoztatni a bűnöző fiúkat. Tavasszal még csak eldolgozgatnak a veteményes kertekben, ilyenkor télez azonban nicsen módjukban mesterségre szorítani őket. —■ Vannak-e szökések, igazgató, úr? — Mégpedig szép számmal — hangzik a válasz. — Egy hónapig, kettőig semmi baj a gyerekkel. Kenyeret hoz társainak, más megbízásokat végez el. Egy szép napon kimegy fát vágni és nem látják többé. — A szabadság hiánya a legfájdalmasabb ezeknek a fiataloknak — világosít fel az igazgató. Valóban a szembenálló 13 éves fiú szeméből is ez tükröződik. Megbűnhődött ő már az őrszoba kemény priccsén, az intézet idegen levegőjében. És megbűnhődtek a többiek is,akik most szállingóznak be a terembe. Nyomorúság, bűn mindenfelé! Fiatal gyerekek élete megy tönkre, a szörnyű gazdasági nyomás alatt. Ideje végre, hogy a társadalom tekintete az ifjúság felé forduljon. Elsősorban megelőzésre van szükség. Gondoskodni kell arról, hogy az elhagyott fiatalok ne kényszerüljenek a bűn útjára. Intézményes ifjúságvédelemmel kell az országszerte fellelhető kis csavargóknak otthont és nevelést biztosítani. És hogy ha már megtörtént a baleset, korszerű eszközökkel, nevelőintézetekkel kell a megtévedt fiatalokat ismét a jó útra téríteni. A jövő nemzedék sorsáról van szó. Novobáczky Sándor A nyomor és a bűn gyűjtőmedencéjében Nem megyek el többé hazulról. 3