Igaz Szó, 1948. július-december (4. évfolyam, 26-51. szám)

1948-07-01 / 26. szám

1948 július 1 MILLIÓKBA KERÜL a pár filléres köztartozások és illetékek behajtása, mert rendületlenül emészti a papírt, pénzt, időt és ideget A BÜROKRÁCIA Hogyan lesz az 1 forintos „leletezésből" 150 forintos költség? — Miért 182 fillér a 60 filléres bélyeg? Egy Hogy Egy forint az éppen száz fillér. Hogy mennyit ér egy forint? Akit megkérdeztem, bolondnak nézett, hogy kérdezhetek ilyen ostobaságot. Pedig most komoly bajban vagyok, mert akárhogy számolok, kiderül, hogy egy forint majdnem százötven forintba kerül. Hogy ez nem igaz? Éppen így van! Mingyárt bebizonyí­tom. Most gondoljon mindenki valami hivatalra. Lehetőleg porosra, sötétre, tinta- és papírszagúra, olyanra, ahol a bélyegzőcsattogás a zene. Mert itt, a hivat­alban adnak egy forintért száz­ötvenet. Persze meg ne próbálja senki a fo­rintját százötvenért eladni, úgysem veszik meg. Ellenben a Hivatal a szent és sérthetetlen Bürokrácia meg­találja az utat, módot, hogy ilyen drágán vásárolja a csillogó forintocs­­kát. Hát erről van szó. Most pedig lás­suk a szívidomító történetet. A forint elindul Kiss János vagy Nagy Péter rendes, megbízható állampolgár, ezért húszonn­egyedik ténykedésként postatakarék, pénztári befizetési lapon (persze a költségekkel együtt) befizeti az elma­radt forintot. A befizetőlapot a postán elkönyvelik. Beküldik a posatakarék­­hoz. Újra elkönyvelik. Értesítik az adó­hivatalt. Kiszignálják az «értesítvényt». Naplózzák a befizetést. Bevezetik a számlakönyvbe. A forint bekerül a letétjutaléki kimutatásba, a letétező értesítő kimutatásba és sor kerül a nyugtakiállí­tásra. Most már unalmas lenne, pedig még csak a harmincadik hivatali tényke­désnél tartunk és még ezért a forin­tért, amiről valaki először elfelejtke­zett, aztán befizetett, még tizennyolc küönböző iktatás, írás, naplózás, át­vétel, számfejtés, leadás, kézbesítés, beküldés, kezelés, számozás, felülvizs­gálás, aláírás, pecsételés következik. vonta száz forintot kap a főjegyző. Ha a pénz elég a hatvanfilléres bé­lyegekre, ám jól van. Ha kevés, fizet­heti a zsebéből. Ámde nem hatvan fillérbe kerül ám egy levélbélyeg. A trafikban annyi, a posta is annyit kér érte, de amíg a levelet elviszik Pentelefalváról Csen­telefalvára, addig a gondos sta­tisztikusok számítása szerint már egy forint nyolcvankettő fillérbe kerül. Hát ez meg hogy lehet? Pedig így van, minden községi elöljáróságon a hatvan fillért el kell számolni. Mégpe­dig külön kis iktatókönyvvel, kézbe­­sítőkönyvvel, apró kis főkönyvecské­vel, nyugtával, ellennyugtával, sőt ha jól tudom még kiutalócédula is kell minden egyes bélyegecskéhez, így az­tán a hatvanfi­lléres bélyeg drága do­loggá válik, mire hivatását teljesíti. Az ember szinte csodálkozik, hogy vájjon miért nem vezették be újra a hivatalos bélyeget, amit nem kellene könyvelgetni, iktatni és nyugtatni, hi­szen nem lehetne másra használható, mint hivatalok egymásközti levelezé­sére. Pusztítsuk ki a Bürokráciát! Ez csak két kis apróság, két kis szerény virág a Bürokrácia hatalmas, illattal terhes erdejéből. Ebben az erdőben nemcsak dús flóra tenyészik, hanem faunára is kiterjed. Itt van például a párfilléres adótar­tozás ügye, amit a boldogtalan adó­alany elfelejtett befizetni, vagy levon­ták csekkezelési díjként. A filérke hízik, növekedik: forint, száz, ezer lesz belőle, ha összeadjuk az­­elfelej­tett adófilléreket­ és behajtási költsé­geiket. Minden vállalatnál vannak ha­sonló filléres követelések. Ha drága a behajtás, nem éri meg a költségeket, egyszerűen törlik.,, A gépkocsitulajdonos egy nappal ké­sőbben akarja befizeti a járműadó­­bélyeg árát.­­Nem oda Buda —­ mondja a hivatal — Gyerünk csak a kamattal!* És kiszámfejtik, előírják, beírják, kiírják, kiértesítik, megidézik a filléreket és a hátralékost, esetleg végre is hajtják a kamatösszeget. 7 vagy IS fillért. A költség? Százszoros, vagy ezerszeres. A kis pénzbüntetések, bírságok és más jelentéktelen összegű köztartozá­sok ugyancsak óriáskígyóvá növeked­nek a bürokrácia dzsungelében. Éven­ként sokmilliós hiábavaló költséget okoznak a köznek. A bürokrácia miatt fogy a papír, fogy az idő, fogy a pénz ... Már ideje lenne mindenütt racion­alizálni. A dol­gozók országa lettünk, szolgálja tehát a hivatal a népet jól, gyorsan, egysze­rűen! Takarékoskodjunk pénzzel, pa­pírral, idővel, idegekkel. El kell tüntetni ezeket a hiábavaló milliós kiadásokat. Elmúlt már a Bach-korszak, amikor csak azért is növelték, nevelték, hizlaltunk a Bürokrá­ciát, hogy ezzel is bántsák és gyötör­jék a magyar népet. Éppen ideje volna már, hogy kiirtsuk ezt a dzsungelt, a Bürokrácia dzsungelét dús növényzetével, szelíd és vadállataival együtt. GÁRDOS MIKLÓS Ez eddig ténykedés, húsz különböző hivatali Három vágón papír története Kiss János vagy Nagy Péter kér­vényt nyújt be valamelyik hivatalba. Mindegy, hogy hová, mindegy, hogy milyen ügyben. A lényeg az, hogy a kérvényre hat forint bélyeg kell. Kiss János vagy Nagy Péter fele­dékeny és csak öt forint bélyeget ra­gaszt, így kezdődik és aztán egy rettentő csattanással folyatódik, ráverik a kér­vényre az iktatóbélyegzőt. Eddig még senki sem vette észre az egy forint hiányt, most még csak iktatják, szig­nálják, jelölk, szerelik és továbbítják a kérvényt. Másnap reggel e­gy pénzügyi tisztvi­selő észreveszi a forintos hiányt. — Hóhól — csap le a derék férfiú a kérvényre. — Megleletezni! Itt kezdődik aztán a történet, ami az egyforintos hiányból százötven forintos költséget csinál. Mert nem­csak Nagy Péter és Kiss János fele­dékeny: Budapesten évente közel 45 ezer, az országban pedig majdnem negyedmillió ilyen forintos vagy na­­gyobb hiány van s a hiányt meglele­­tezik. Megleletezik? Ez még semmi. Adminisztrálják, könyvelik, iktatják, kiadják s évente körülbelül három vá­gón papírt fogyasztunk arra a célra, hogy behajtsuk a forintocskákat. 11a Kiss János csökönyös... Persze megtörténhetik az is, hogy ez a negyvennyolc apróság nem ér véget, mert Kis János csökönyös és nem fizeti meg a forintot mondván: én a bélyeget ráragasztottam a kérvényre, biztos leesett róla. Ebben a kínos esetben még negy­ven hasonló közigazgatási ténykedés szükséges a behajtáshoz. Ha Kiss to­vább makacskodna és a Közigaz­gatási Bírósághoz fordul panasszal, akkor még harminc eljárás követke­zik bélyegzővel, iktatással, aláírással és szereléssel együtt. Mondjuk, hogy a Közigazgatási Bíróság keményen rápa­rancsol­­t elő a forinttal. Most Kiss Jánosnak azonban nincs forintja, a követelés behajthatatlan. A követelést tehát törölni kell , hogy a forintból ne legyenek kamatos ka­mattal több forintok, tíz-tizenkét köz­igazgatási ténykedés és már rendben is van a história. Szóval az egy forintos bélyeghiány ISON 140 közigazgatási ténykedést szült, két-háromszor ennyi ember mun­kájával, rengeteg papírral, tollal, tin­tával, bélyegzőfestékkel, irógépkopás­­sal, idővel, pénzzel. Ha valaki türel­mes és kiszámolja, hogy az elpaza­rolt munkaidő mennyibe kerül, kike­rekíti a 150 forintot... Kibújhat a vadnyugat... * 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 1 12 13 14 15 * * 18 Egy vadnyugati film bőséges piff­­paffal, cowboyokkal és eszes csoda­­paripákkal éppencsak megközelíti iz­galomban az eljárást, ami egy ilyen forintos bélyeghiány után következik. Mert: 1. Leletfelvitel. Ezzel kezdődik, né­hány írás, aláírás és már kész is van. Aztán következik a 2. Záradékolás. Itt is ketten-hárman tevékenykednek, hogy sor kerülhes­sen a 3. Az Adóhivtalhoz való megkül­désre. Ha megérkezett, akkor 4. Iktatják. Még­pedig ketten. Köz­vetlenül utána sor kerül a 5. Kiszignálásra. Ezzel azután meg is kezdődik a «komolyabb» munka. Néhány nap vagy hét az egész. Alig 15—20 ív papír, ötven-hatvan aláírás, hatalmas tömeg­bélyegző, színes ce­ruza, tinta és mindenekfölött munka, költség. Következik a 6. szám fejtőkönyvi nyilvántartás. 7. Iletékkiszabás. 8. Kiadmányozási aláírás. 9. Főkönyvi előírás. 10. Fizetési meghagyás kiállítása. 11. Fizetési meghagyás kiadása. 12. Vétiv kiálltása. 13. Vétiv elküldése. 14. Iktatás. 15. Kézbesítési nyilvántartás. És ez­után a megbízott tisztviselő hóna alá csapja a kézbesítőkönyvet, beírja a nyilvántartásból a számot, aláhúzza, megpipálja, kijelöli, fölírja a címet és elindul, mert ezután már következhet a 18. kézbesítés. Hogy ezután mi jön? Csak a következő dolgok. Vétiv visz­­szaküldése, vétiv az adóhivatalhoz, számlakönyvben esedékességi feljegy­zés, vétiv csatolása az ügyirathoz. 180 fillérbe kerül a 60 fillére.*A bélyeg Hasonló kedves ügy egy hivatalos levél feladása is. Már tudniillik Bü­rokráciában. Képzelje csak magát az olvasó Pentelefalva község főjegyzői íróasztala mögé. Levelezési célokra ad­ FŐVÁROSI ÜDÜLŐHELY BALATONKENESE Teljes kényelem! Olcsó árak! Hideg-meleg folyóvíz! SZOBAFOGLALÁS A NYÁRI FŐIDÉNYRE: FŐVÁROSI SEGÍTŐ ALAP: Budapest VII. Madách Imre­­tér 2 sz. földszint Távbeszélő: 227—030 IGAZ SZU MAGYAR tudós NYILATKOZATA DEMIHOV PROFESSZOR NAGY FELFEDEZÉSÉRŐL: A műszív alkalmazásának beláthatatlan jelentősége van ... A kórház műtéttermében lélegzete elállító csöndben operál az orvos. Minden szem a műtőasztalon fekvő be­teg felé fordul. Egyszerre csak a mű­tétnél asszisztáló orvos az operáló ta­nárhoz hajol, annak kezében megáll a kés, mind a ketten hátralépnek a el­hangzik a tragikus szó: „exitus!“ A csöndben az orvostanár szinte magának mondja: szív­gyengeség állt be, tehetet­lenek voltunk!... ... A szülőszobában orvos viaskodik az asszony és az újszülött életéért. A kisbaba már megszületett, az anya szenvedéseinek éppen végeszakad, mi­kor a szülész megdöbbenten hátralép: a megviselt szív nem bírta tovább. Szívgörcs­ölte meg a fiatal anyát! Számtalan esetben a gyógyító orvos­­tudomány már-már úrrá lenne a beteg­ségen, amikor a szív az erősítő gyógy­szerek ellenére felmondja a szolgálatot s megállítja az életmentő tudomány segítő munkáját. Sokezernyi, vagy sokmilliónyi halál nyomában világossá vált az orvosok előtt, hogy az élet meghosszabbításának, a betegek megmentésének döntő pro­blémája a szívnek — az emberi szerve­zet életműködését irányító főszervnek — sebészi úton való kicserélése, eset­leg pótlása. AZ ELSŐ MISZÍV Tizenöt évvel ezelőtt Voronoj pro­fesszor világszenzációt keltett úgyneve­zett fiatalító műtéteivel. Fiatalításai azonban csakhamar csődöt mondtak, mert kiderült, hogy csak egész rövid időre sikerült megfiatalítania pácien­seit, mert nem kapcsolta be az átülte­tett és megfiatalított szerveket a szív rendes vérkeringési munkájába. Voronoj után most már világossá vált, hogy az emberi élet meghosszab­bításának döntő eszköze a szív pótlása és esetleg kicserélése. Ezen az úton in­dult el Vladimir Demihov szovjet tudós. Célkitűzése az volt, hogy mesterséges úton előállítsa az emberi szív működé­sét utánozni képes műszívet, amely vért pumpál az erekbe és felfrissíti a hozzáérkező fáradt vért. A műszív annál is inkább fontosabb lenne, mert természetesen nem ismerné a modern kor gyakori kínzó szívid­e­­gességeit, a betegségek következtében jelentkező szívbillentyűbántalmat és szívizomgyulladást. Esztendőkön keresztül folytatta De­mihov kísérleteit. 1937 tavaszán azután Moszkva melletti kutatóintézetének műtőszobájában tudóstársai előtt be­mutatta az első műszívet. A rugalmas hártyákból összeállított apró szerkezet aluminiumtokjában villanyáram révén idézte elő az emberi szív mozgását utánzó összehúzódást és tágulást, lüktetni kezd, a kétszívű kutya él... A kísérleti eb azonban két óra múlva kimúlt. Kiderült, hogy a műszív alu­­miniumtokja az állat forró vérével érintkezve elektromos kisugárzásaival halálos véralvadást idézett elő. Az alu­­minium-műszív már dobogott, de még nem volt tökéletes! Demihov kísérletei új lendületet kap­tak, mert most már látta, hogy van élet, mesterséges szívvel is. A Szovjetunió minden részéből el­jöttek az orvosok, hogy tapasztalataik­­kal meggyorsítsák Demihov kísérleteit. A lázas kutatómunka sikerrel járt. Demihov kísérletei a teljes megvalósu­lás stádiumába érkeztek. Az év végére Demihov és munkatársai új műszivet konstruáltak s ezt egy egészséges kutya tüdejének egyik sarkába operálták be. Az állat az eddiginél élénkebben, na­gyobb étvággyal, de egészségesen, két szívvel élt tovább. Demihov most már több állaton megismételte kísérletét s ezek vala­mennyien fényesen sikerültek. A szov­jet tudós felfedezése bejárta az egész világot. A legismertebb tudósok vala­mennyien elismerték, hogy Demihov kutatásai a műszív évtizedek óta kuta­tott problémáját közvetlenül a meg­valósulás szakaszába juttatták. a szovjet tudós világraszóló munkájába. Azt már tudjuk, hogy Demihov műté­teinek sebészi technikája a nemzetközi orvosvilág fenntartás nélküli csodálatát váltotta ki. Sebészeti téren műtéteinek részeredményeit már komoly sikerrel hasznosítjuk a szívgyógyítás terén. —- fejezte be nyilatkozatát a kitűnő ma­gyar orvostanár. Orvosok és betegek reménykedve te­kintenek a Szovjetunió felé, ahol a tudomány hatalmas eszközeivel jó úton vannak, hogy a mesterséges sá­vot az orvostudomány szolgálatába ál­lítsák és ezzel az élet s a halál kérdé­sében is forradalmi változást idézze­nek elő. KÉT szívvel is LEHET ÉLNI A tudós és munkatársai feszült izga­lommal fogtak hozzá, hogy az első ilyen műszívet élő testbe helyezzék. A műtőasztalon egy kutya feküdt. Demihov sebészi bravúrral kiemelte a kutya szívét és helyére pillanatok alatt beül­tette a műszívet. A mesterséges szívet vékony huzal kötötte össze egy villany­motorral. Demihov bekapcsolta az ára­mot és a figyelő szovjet tudósok öröm­mel látták, hogy a mesterséges szív . MAGYAR SZÍVSPECIALISTA A SZOVJET FELFEDEZÉSRŐL Megkérdeztük a belgyógyászat egyik magyar szaktekintélyét, miként véle­kedik Demihov felfedezéséről? A világhírű magyar szívspecialista ezeket mondotta: " Kétségtelen, hogy a szovjet tudós felfedezése és azok a hatalmas eszkö­zök, amelyek a szovjet orvostudomány­nak rendelkezésére állanak, hatalmas léptekkel vitték előre ezt a mindnyá­junkat érdeklő problémát. Minden or­vos tudja, hogy a legtöbb betegség gyógyítása közben a beteg élete leg­többször közvetlenül a sávműködés csődje következtében kerül menthetet­len veszélybe. Ezért ha Demihov pro­fesszor felfedezését átvisszük a gyakor­latba, úgy sebészetileg is, anatómiailag is könnyen elképzelhető, egy kopott, beteg szív működésének behelyettesí­tése. — Persze a mai helyzetben még ko­rai tudományos szempontból arról be­szélni, hogy végleges lehet-e egy ilyen „szívállás“? Mindenesetre annyi bizo­nyos, hogy valamennyi emberi szerv között a szív a legalkalmasabb a mes­terséges úton való utánzásra. Működése, jellege leginkább emlékeztet gépi úton előállítható, finommechanikai készü­lékekre. Ha a műszív révén akárcsak átmenetileg is megakadályozhatnánk a szívgyengeség , a szívbénulás hirtelen bekövetkezését, a gyógyítótudomány és különösen a sebészet beláthatatlan le­hetőségeket kapna.­­ Folynak-e már Demihov profess­­szor kutatásai nyomán ilyen irányú kísérletek Magyarországon is? — kér­dezzük. — Sajnos, egyelőre még nem, mert még nem ismerjük közelebbről a szov­jet felfedezés pontos eredményeit. Ezért ezidőszerint nincs lehetőségünk arra, hogy mi is bekapcsolódjunk a EZT CÁFOLJA az angol gyarmatü­gyi miniszter Britt-Kamerunban. Bikám ki­rá­­lyát azzal vádolják, hogy újabb asszonyokat kényszerít háremé­be, holott már több mint kétszáz asszony boldog ura. A hírt az an­­g°l gyarmatügyi miniszter hiva­talosan megcáfolta és kijelenti, hogy Bikám királyának összesen „csak" 110 felesége és ágyasa volt, melyek közül 45-öt elődeitől örö­költ. A miniszter egyben a köz­vélemény megnyugtatására kö­zölte, hogy nem lehet szó kény­szerről, mert a foikomi vallás sze­rint minden elsőszülött leány,­­úgyszintén a leányikrek egyike a királyt illeti meg. 5 A szabadságharcos film nagy sikere Ünnepélyes keretek között, óriási közönség jelenlétében zárultak be a centenáris Nemzetközi Vásár kapui. Több, min­t egymillió belföldi és ötezer külföldi vendég látogatta és néz­te vé­gig a magyar ipar e hatalmas sereg­szemléjét. A holsilmais érdeklődés középpont­jában állott mindvégig a Magyar Sza­badságharcos Szövetség parallonja. A szövetség megjelenése a Nemzetközi Vásáron egyedülállóan újszerű és a vásárok történetében is példa nélkül álló kezdeményezés volt. A kiállításon kivetítésre került ,sza­badságharcos film — amely ellentét­ben a Szabadság című lapban megje­lent téves hírrel, nem a Miniszterel­nökség Centenáris Osztályának kiadvá­nya, hanem a szövetség önálló mun­kájának eredménye — óriási sikert aratott és állandóan «táblás házat» vonzott. A Magyar Szabadságharcos Szövet­ség ezzel a kezdeményezésével is be­­bizonyította, hogy a nagy eszmények szolgálatában nincs megállás és nem lehet alkalom, ahol ne lehetne új és új híveket szerezni olyan eszméknek, amelyek az egész dolgozó nép szívé­ben őröktől fogna élnek: a szabadság eszméinél­.

Next