Igaz Szó, 1968. július-december (13. évfolyam, 13-24. szám)

1968-07-01 / 13. szám

„Törvényesített” támaszpontok Ennek a politikának a megvalósí­tása érdekében katonai blokkokat szerveztek, hogy igazolják, legalizál­ják az amerikai csapatok, kiváltképp a tengerészgyalogság és a gyorsan, hatásosan alkalmazható légierő és légideszant csapatok jelenlétét Föl­dünk legkülönbözőbb térségeiben. Kifejlesztették a 7. flottát a Csendes Óceánon és a 6. flottát a Földközi tengeren, mint a más népek ügyeibe való gyors beavatkozás hatásos ka­tonai bázisait. E flottákat atomfegy­verekkel is ellátták, önálló távol­­harc-tüzérségük van, partraszállási eszközök, s a szárazföldön bevethető tengerészgyalogos egységek felett rendelkeznek. Az ötvenes években a koreai hábo­rú, s az iráni „olajlázadás” elfojtása volt az Egyesült Államok világcsend­­őr-szerepének két legjellegzetesebb állomása. 1957. január 5-én Eisen­hower elnök újabb „elvet” fogalma­zott meg, amikor kifejezésre juttatta, hogy az Egyesült Államoknak „külö­nösen nagy érdekei fűződnek a Kö­zel-Kelethez, amely a világ olajter­melésének mintegy kétharmadát tartja kézben." Az Eisenhower-elv nem titkolta, hogy a szuezi agresszió során elszenvedett brit-francia vere­ség után a Közel-Keleten keletkezett „hatalmi vákuumot” az Egyesült Államok szeretné kitölteni. Megváltozott erőviszonyok Johnson sem maradhatott le az „elveket” felállító amerikai elnökök sorából: ő 1966. július 12-én fogal­mazta meg Ázsia-doktrináját, amely szerint az Egyesült Államok „kész mint csendes-óceáni hatalom, telje­síteni ázsiai kötelességeit.” Minde­nekelőtt a vietnami nép ellen Amikor a világ Dominikára figyelt. A népi felkelés leverésére agressziós csapatok érkeztek

Next