Igaz Szó, 1969. január-június (14. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
Kritikus szemmel ítélik meg egymás cselekedeteit, a legkisebb ballépést sem nézik el senkinek. Azt akarják, hogy ne csak a kiképzési ágakból, de emberségből, elvtársiasságból is jól vizsgázzanak egymás között és parancsnokaik előtt. ÚJ HARCBAN EGY RÉGI TERVÉRT A parancsnoknak már nagy rutinja van a tervezésben, ám az 5 életében is előfordulnak olyan események, amelyekre csak izgalommal tud gondolni. Molnár Ferenc százados elvtárs egykor hatszoros élenjáró szakaszparancsnok volt. Amióta viszont ütegparancsnok lett, még egyszer sem sikerült elnyerni alegységével a kiváló címet. Valami mindig közbejött. Most viszont úgy látja, hogy jogos várományosai a kiváló címnek. A nagy terv tehát a kiváló cím elnyerése. Ezt mindennél előbbrevalónak tartja a parancsnok, ugyanakkor van miért drukkolni a személyes terveit illetően is. Most végzi a főtiszti tanfolyamot, s bizony a napi munka, a sok elfoglaltság mellett nem könnyű a tanulás. De bízik benne, hogy sikerül majd a vizsga. A távolabbi terveket illetően pedig a leghőbb vágya, hogy a közeljövőben bevonuló újoncok közül sikerüljön olyan harcos, összeforrott, jól képzett kollektívát nevelni, mint amilyen most szolgál az ütegnél. Főleg az irányzók és a rajparancsnokok pótlását szeretné minél rövidebb idő alatt megoldani. Nincs hiány tehát tervekben, elképzelésekben. Ahány ember, annyiféle elgondolás. A közös talán csak annyi, hogy valamennyien a jobb kiképzési eredményekre, példásabb szolgálatra törekszenek. Újévi jókívánságunk mindenekelőtt az, hogy a szép tervekből, a nagy elhatározásokból legyen valóság. Koronázza siker az elvtársak törekvését. S hogy az elmondottakból és a mi jókívánságainkból mennyi valósult meg, arra majd alkalomadtán lapunk hasábjain még visszatérünk. Ballagó László