Igaz Szó, 1969. január-június (14. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

Kritikus szemmel ítélik meg egymás cselekedeteit, a legkisebb ballépést sem nézik el senkinek. Azt akarják, hogy ne csak a kiképzési ágakból, de emberségből, elvtársiasságból is jól vizsgázzanak egymás között és parancsnokaik előtt. ÚJ HARCBAN EGY RÉGI TERVÉRT A parancsnoknak már nagy rutin­ja van a tervezésben, ám az 5 éle­tében is előfordulnak olyan esemé­nyek, amelyekre csak izgalommal tud gondolni. Molnár Ferenc száza­dos elvtárs egykor hatszoros élen­járó sz­akaszparancsnok volt. Amióta viszont ütegparancsnok lett, még egyszer sem sikerült elnyerni alegy­ségével a kiváló címet. Valami min­dig közbejött. Most viszont úgy látja, hogy jogos várományosai a kiváló címnek. A nagy terv tehát a kiváló cím elnyerése. Ezt mindennél előbb­­revalónak tartja a parancsnok, ugyanakkor van miért drukkolni a személyes terveit illetően is. Most végzi a főtiszti tanfolyamot, s bizony a napi munka, a sok elfoglaltság mellett nem könnyű a tanulás. De bízik benne, hogy sikerül majd a vizsga. A távolabbi terveket illetően pedig a leghőbb vágya, hogy a közeljövő­ben bevonuló újoncok közül sikerül­jön olyan harcos, összeforrott, jól képzett kollektívát nevelni, mint amilyen most szolgál az ütegnél. Fő­leg az irányzók és a rajparancsno­kok pótlását szeretné minél rövidebb idő alatt megoldani. Nincs hiány tehát tervekben, el­képzelésekben. Ahány ember, annyi­féle elgondolás. A közös talán csak annyi, hogy valamennyien a jobb kiképzési eredményekre, példásabb szolgálatra törekszenek. Újévi jó­kívánságunk mindenekelőtt az, hogy a szép tervekből, a nagy elhatározá­sokból legyen valóság. Koronázza si­ker az elvtársak törekvését. S hogy az elmondottakból és a mi jókíván­ságainkból mennyi valósult meg, arra majd alkalomadtán lapunk ha­sábjain még visszatérünk. Ballagó László

Next