Igaz Szó, 1970. július-december (15. évfolyam, 13-24. szám)
1970-07-01 / 13. szám
6. Riporter kerestetik Kosik József elvtárs, az alegység politikai helyettese egy takarodó előtti ellenőrző útján az egyik lépcsőházban pizsamás újoncot pillantott meg, aki fordítva mosta a lépcsőt. Nem felülről lefelé, hanem alulról felfelé. A felső lépcsőn állt, és az Elatta lévő fokig görnyedt. Másnap Kosik elvtárs behivatta az irodájába Gulyás Gyula őrvezetőt, a KISZ-titkárt, aki az illető fiú rajparancsnoka volt. Számonkérte tőle a „kitolást”. Kiderült azonban, hogy ő nem adott erre a fonák lépcsőmosásra parancsot beosztottjának. Visszatérvén a körletbe, tüstént megkérdezte az újoncát, miért kínlódott ilyenformán a munkával, amikor rendesen százszor könynyebb elvégezni. „Mert így, ha készen vagyok, rögtön ott találom magam az ajtónál, s ugorhatok az ágyba!” — volt a válasz. Nos, valahogy így áll a helyzet az alegységnél folyó KISZ-élettel is. A politikai helyettes, a parancsnok és a KISZ-titkár gondoskodik megfelelő programról, színházjegyről, anyagról, ötletről — a tagság részt is vesz a rendezvényeken, szívesen elmegy a színházba, szépen berendezi magának a könyvtárat, a klubot, a körletet, de a mélyben szunnyadó energiáit nem ismeri, s nem szabadítja fel. Szűkösen jönnek ötletekkel, sőt, az is megesett, hogy a parancsnok és a politikai helyettes elvtárs korcsolyapálya készítését javasolta, engedélyt adott, hogy a katonák behozhassák a laktanyába korcsolyáikat, ám a fiúk lustaságból nem éltek ezzel a talán egész hadseregünkben egyedülálló lehetőséggel. A győztes jutalma Úgy látszik, nehéz feltüzelni őket. Nehéz? Hiszen nem itt történt az a lázas építkezés, melyről a sorozat első részében szóltunk? De igen. IS3SI fí/wí^ jllliH!!]