Igaz Szó, 1971. július-december (16. évfolyam, 13-24. szám)

1971-07-01 / 13. szám

A fenti megállapítás különösen fontos és időszerű, mivel tud­juk, hogy az imperialista hatalmak jellegüknél fogva ragadozó természetűek. Másfelől viszont súlyosan tévednek azok a szélső­­baloldali kalandorok, akik a békés egymás mellett élés politiká­ját valamilyen megalkuvó politikai irányzatnak gondolják, s azt állítják, hogy ez „a proletárforradalom ügyének elárulása". Ép­pen ellenkezőleg. A békés egymás mellett élés osztályharcos for­radalmi politika, amely következetesen figyelembe veszi napjaink nemzetközi, társadalmi, politikai realitásait. Nem az imperializ­mus előtti fegyverletételről van szó. Sőt, ahhoz, hogy a békés egymás mellett élést eredményesen valósíthassuk meg, éppen arra van szükség, hogy az imperializmus erőivel szemben a szo­cialista rend még hatalmasabb erőket tudjon felvonultatni. A békés egymás mellett élés aktív politikai küzdelmet tételez fel. Ezt a küzdelmet minden egyes szocialista országnak szünet nélkül meg kell vívnia. Állandóan törekedni kell a világ külön­böző pontjain keletkezett válságok békés, politikai eszközökkel történő megoldására, a fegyveres konfliktusok tüzének kioltására, az államközi kapcsolatok fejlesztésére. Ennek hasznos eszközei a politikai vezetők találkozói, konzultációi; a kölcsönösen előnyös gazdasági, ipari-termelési kapcsolatok fejlesztése; a kulturális, tudományos érintkezés kibővítése, a turistaforgalom, s számtalan más gyümölcsöző lehetőség felhasználása. A békés egymás mellett élés — ezt többször is hangsúlyozni kell — természetesen nem vonatkozik az eszmék frontjára. Nem­csak azért igaz ez, mert ellenfeleink újra meg újra megkísérlik, hogy különféle módszerekkel becsempésszék a kapitalista eszmé­ket a szocialista országok népeinek tudatába, hanem azért is, mert kötelességünknek tartjuk a marxil leniai eszmék védelmét, ter­jesztését és megismertetését a világ népeivel. Az utóbbi időben a NATO-értekezleten is azt követelték, hogy a szocialista orszá­gok tegyék lehetővé az eszmék teljesen szabad terjedését. Ilyen igényeknek azonban sohasem teszünk eleget. A kapitalizmust vé­dő és mentő eszméknek nincs keresnivalójuk a szocialista orszá­gokban, s nem járulhatunk hozzá ahhoz, hogy akár az imperia­lista sajtón, a televízión vagy a filmeken keresztül becsempésszék mérgező gondolataikat. A békés egymás mellett élésért vívott nemzetközi politikai küzdelemben ezért mindig elvileg szilárdan, eszméinkben magabiztosan kell helytállnunk. R. B.

Next