Igaz Szó, 1972. július-december (17. évfolyam, 13-24. szám)
1972-07-01 / 13. szám
dolgozó osztályokra a kapitalista országokban —s következménye újabb és újabb országok kiszakadása a monopolkapitalizmus rendszeréből. 2. A szocialista országok a Szovjetunióra és egymásra támaszkodva olyan katonai erőt építettek ki, amely a szárazföldön, a tengereken, a levegőben, sőt az űrben is kész bármikor megvédeni a szocializmus vívmányait. 3. Bebizonyosodott, hogy a szocialista országok közös társadalmi-gazdasági rendje, fokozódó integrációja, marxista-leninista pártjaik vezetése olyan cementet jelent, amely ellenáll az imperialista fellazítási, leválasztási politikának. A szocializmus világában — minden eltérés és eltévelyedés ellenére — a belső lényegből fakadó egység vonala a tartós, és napjainkban is ez erősödik. 4. A szocialista országok megnövekedett erejük tudatában is, mindenkor a nemzetközi békéért, a konfliktusok, a nézeteltérések békés megoldásáért szállnak síkra. Céljuk a Marx által megjövendölt világ elérése, amelyben minden ország legfőbb belső rendezőelve: a munka, külső rendezőelve pedig: a béke. Ez a lenini békés egymás mellett élési politika magva. Egy szakaszt most magunk mögött hagytunk, de az út még igen hosszú. Ahhoz, hogy újabb sikereket arathassunk, ugyanezeket a kipróbált elveket kell még következetesebben megvalósítanunk. Moszkva után fokozódni fog a nemzetközi küzdelem a megérett nemzetközi kérdések békés, tárgyalásos rendezéséért: — az európai biztonsági és együttműködési konferencia tető alá hozásával ki kell alakítanunk olyan európai békerendszert, amely mindenképpen garantálja, hogy Európa hosszú távra is a béke és a biztonság földrésze legyen; — ki kell oltanunk a háború lángját Indokínában, és biztosítani kell, hogy a térség sokat szenvedett népei maguk dönthessenek jövendő felemelkedésük útjáról; az egész világnak — beleértve az Amerikai Egyesült Államokat is — jelentős anyagi támogatást kell nyújtania Vietnam újjáépítéséhez; — fel kell számolni Izrael közel-keleti agresszióját és meg kell akadályozni, hogy bármikor újra veszélyeztethesse szomszédait; — még következetesebb harcot kell folytatni a fegyverkezési verseny meggátolásáért. Bármily jelentősek is az elért eredmények, mindez még csak a kezdet kezdete. A szocialista országok által meghirdetett fegyverek nélküli világnak még sok ellensége van a szélsőjobboldaltól az ultrabaloldalig. Ez a küzdelem még évtizedekig elhúzódhat, s hatékonyabb intézkedések kellenek a fejlődő országok megsegítésére, annak meggátolására, hogy ezeknek az országoknak a szegénységét, elmaradottságát új gyarmatosító kísérletekre használják fel egyes imperialista országok, íme, csak néhány feladat a sok közül. Megvalósításuk realitása mindenekelőtt tőlünk függ. Munkánktól, politikai, gazdasági és katonai erőnktől. S hadd tegyük hozzá: elvi szilárdságunktól, szocialista előrelátásunktól.