Igaz Szó, 1976. január-június (21. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
A 150. NAP ifi Ma nevezetes dátumhoz értünk. Ma „robbantottuk” a 150. napot. A KISZ-klubban jöttünk össze, mi harmadik időszakosok. A KISZ-vezetőség vendégei voltunk. A titkár üdvözölte az állományt. Köszönetet mondott az eddigi munkánkért, s a hátralévő százötven napra újabb sikereket kívánt. Ezt követően elővett egy vadonatúj centimétert, s ünnepélyesen levágta a 150. számnál. Hatalmas hurrázásba törtünk ki, s mindenki fenékig ürítette a poharát. (Csak kóla volt benne!) Ennek a robbantásnak előzményei voltak. Az egyik éjszaka iszonyú lármára ébredtünk. Hurrázást, vad rikoltásokkal vegyes sisakcsörgést hallottunk az emeletről. Néhány pillanatig dermedten figyeltük ezt a káoszt, majd elindultunk az alegység-ügyeleteshez. Tőle tudtuk meg a zaj okát. — Aludni zöldfülűek! — reccsent ránk az ügyeletes — ez nem a ti bulitok. — De tizedes elvtárs! — erősködtem — az okát csak megtudhatjuk ennek a lármának — Lárma? Ez? Szirmai! Van magának zenei műveltsége? — Hát... — Ne szóljon! Maga botfülű! Ez egy isteni muzsika! Angyalok karéneke! Egy szonett! Egy szonáta! Egy szimfónia! A leszerelés szimfóniája! Érti már? — Nem, de ha lehetne prózában... — A gyengébbek kedvéért lehet. Ma robbantották a százötvenedik napot. — Mit? — Mondja Szirmai? Ugrat engem? — Nem. Tényleg nem értem. — Százötven nap van hátra a leszerelésig. Érti már? — Igen. — Akkor tűnés! Be az ágyba! Egy-kettő! — Állj! — harsant ebben a pillanatban a hátunk mögött egy érces hang. Dermedten megfordultunk. Balázs százados az egység ügyeletes tisztje állt előttünk! — Sárközi tizedes! Jelentse, mi történik itt? — Százados elvtárs!