Igaz Szó, 1976. január-június (21. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

A 150. NAP i­fi Ma nevezetes dátum­hoz értünk. Ma „robban­tottuk” a 150. napot. A KISZ-klubban jöttünk össze, mi harmadik idő­szakosok. A KISZ-veze­­tőség vendégei voltunk. A titkár üdvözölte az ál­lományt. Köszönetet mondott az eddigi mun­kánkért, s a hátralévő százötven napra újabb sikereket kívánt. Ezt kö­vetően elővett egy vado­natúj centimétert, s ün­nepélyesen levágta a 150. számnál. Hatalmas hur­­rázásba törtünk ki, s mindenki fenékig ürí­tette a poharát. (Csak kóla volt benne!) Ennek a robbantásnak előzményei voltak. Az egyik éjszaka iszonyú lármára ébredtünk. Hurrázást, vad rikoltá­sokkal vegyes sisakcsör­gést hallottunk az eme­letről. Néhány pillanatig dermedten figyeltük ezt a káoszt, majd elindul­tunk az alegység-ügye­leteshez. Tőle tudtuk meg a zaj okát. — Aludni zöldfülűek! — reccsent ránk az ügyeletes — ez nem a ti bulitok. — De tizedes elvtárs! — erősködtem — az okát csak megtudhatjuk ennek a lármának — Lárma? Ez? Szir­mai! Van magának zenei műveltsége? — Hát... — Ne szóljon! Maga botfülű! Ez egy isteni muzsika! Angyalok kar­éneke! Egy szonett! Egy szonáta! Egy szimfónia! A leszerelés szimfóniá­ja! Érti már? — Nem, de ha lehetne prózában... — A gyengébbek ked­véért lehet. Ma robban­tották a százötvenedik napot. — Mit? — Mondja Szirmai? Ugrat engem? — Nem. Tényleg nem értem. — Százötven nap van hátra a leszerelésig. Érti már? — Igen. — Akkor tűnés! Be az ágyba! Egy-kettő! — Állj! — harsant ebben a pillanatban a hátunk mögött egy ér­ces hang. Dermedten megfordul­tunk. Balázs százados az egység ügyeletes tisztje állt előttünk! — Sárközi tizedes! Je­lentse, mi történik itt? — Százados elvtárs!

Next