Igaz Szó, 1976. július-december (21. évfolyam, 13-24. szám)

1976-07-01 / 13. szám

engedték, mi lesz a más­napi tennivaló. Nem ígérkezett könnyűnek. Csak délelőtt kezdő­dött, de mindenki p­ár hajnalban a beosztási helyén volt. Csend ho­nolt a lőtér felett. Nyolc óra körül közepes ma­gasságban áthúzott egy vadászgép a fejünk fe­lett. — Az időjárás-felde­­rítő — mondta szakér­tőén az egyik vadászirá­nyító. — Jó idő van, jönnek a célok. Bementem a harcál­láspontra. A bekapcsolt műszerek egyhangú zú­gását csak néha szakí­totta meg a parancsnok hangja. A mikrofonba dörögte az utolsó intel­meket, mire ügyeljenek leginkább. Az ablakta­lan betonbunker sárgás fényes viaszszínűre fes­tette az arcokat. Aztán hirtelen leoltották a mennyezeti lámpákat és csak néhány aprócska asztali lámpa vetített né­mi fényt a vezetésihez szükséges dokumentu­mokra, feljegyzésekre. Elkezdődött. A pa­rancsnok sorra adta az utasításokat és nyugtáz­ta a rádión érkező vá­laszokat. Ez még csak a készenlét állapota volt. Azok a percek, amikor ki-ki a maga posztján felkészült a feladat vég­rehajtására. Aztán el­hangzott az első, min­denkit mozgató pa­rancs:­­ — Duna egy, semmi­sítsd meg a 06—03-as

Next