Igaz Szó, 1980. július-december (25. évfolyam, 13-24. szám)
1980-07-01 / 13. szám
épp a kútról húzott vizet. Berciről beszélgetünk. A család számára ő nem a hős, nem a bátor kozmonauta, hanem a féltett gyermek. — Bercim nem itt született — meséli az édesanya —, hanem Gyulaházán. Ott laktunk akkor, 1949-ben. Csak később jöttünk ide, Pácinba, az én szülőházamba, édesanyámékhoz. Ő meg Kisvárdán tanult, a Bessenyei György szakközépiskolában. Az ajtóban fényes csizmás öregember áll. Czinke Gábor, az űrhajós anyai nagyapja. Valahányszor Berci neve szóba kerül, az öregnek — nem restelli — könny fut a szemébe. — Amikor kicsi volt, akkor is minden nyáron, iskola utáni szünidőben hazajött ide — mondja. — Mentünk ki együtt a földre, eltekapázni. Ő vezette a lovat, a hátára is felült... alig látszott ki a nagy tengeriből. A nagyapa számára — így szokta meg — a ló a „jármű”.. Az űrhajózás — idegen világ. 74 éves... — Hogyan lett a Bercin űrhajós? — tűnődik az édesapa, Farkas Lajos, az ősz hajú, nyugdíjas cipészmester. — Én csak annyit tudok, hogy mindig nagyon vonzották a gépek. Emlékszem, hároméves lehetett, de ha fent az égen motorzúgást hallott, már szaladt is ki az udvarra. Ott kellett hagynom a munkám, húzott magával engem is: „Nézd apu, ott egy repülő, látod?” Nem lehetett addig bemenni, amíg el nem tűnt a gép a szeme elől. — Megmondom, ahogy van — folytatja az édesanya —, eleinte annak sem örültem, hogy vadászpilóta lett. Veszélyes foglalkozás. De amikor megtudtam, hogy űrhajósnak jelentkezett... sokat sírtam. Mondta is: „Inkább apával beszélek „Alig látszott ki a nagy tengeriből . . (Czinke Gábor) „Mindig nyugtatott, vigasztalt a leveleiben" (Farkas Lajosné) erről, te folyton csak pityeregsz." De mindig nyugtatott, vigasztalt a leveleiben. Először azt írta az alakulatától: jelentkezett űrhajósnak, de ne aggódjam, annyi a jelölt, úgysem őrá esik a választás. A sikeres itthoni vizsgálatok után meg azzal nyugtatott: négyen utaznak a Szovjetunióba újabb próbák A család a Csillagvárosból jött fotókat, lapokat nézi .