Igaz Szó, 1984. július-december (29. évfolyam, 7-12. szám)

1984-07-01 / 7. szám

— Mindjárt a beszélgetés elején töredelmesen beval­lom, hogy látatlanban meg­fogalmazott első kérdésem kútba esett. Arra gondoltam, hogy azzal kezdem: milyen élményeket őriz a hadsereg­ről, saját katonáskodásáról? Ez most nem jött össze, így ehelyett azt kérem, vázolja pályáját. — Harminc éve oktatok. Tanítottam a Karolina úti pártiskolán, aztán a bel­ügyi esti egyetemen, majd a Benczúr utcai esti egye­temen. És 1962 óta, éppen huszonkét éve itt dolgo­zom a Kertészeti Egyete­men. — Ahogy az ajtaján ol­vastam : egyetemi docens, tanszékvezető-helyettes ... — Annál már több . . . Csak még a névtáblát nem cserélték ki. A termesztési kar dékánhelyettese va­gyok. És két esztendeje egyetemi tanár. Ami az oktatói pályám megalapo­zását illeti: az egyetemen biológiát és filozófiát ta­nultam. A Szovjetunióban végeztem, s aztán ott véd­tem meg kandidátusi disz­­szertációmat is. — Moszkvában? — Igen, a Lomonoszov Egyetemen. — Hogyan került a Ker­tészeti Egyetemre? — 1962-ben az egyetem közzétett egy pályázatot. Mivel nekem a másik tár­gyam a biológia, így ez a mezőgazdasági szakembe­reket képző oktatási intéz­mény különösen kedvező­nek tűnt a számomra, és jelentkeztem. Pályázato­mat elfogadták, és 1962- ben adjunktusként kezd­tem itt. — Amíg egyetemi előfel­­vételis katonákkal, leendő tanítványaival nem kellett foglalkoznia, volt-e valami­lyen kapcsolata a hadsereg­gel? — Most olyat mondok, amitől meg fog lepődni. Én 1952-ben fejeztem be a tanulmányaimat egy ka­tonai akadémián ... — Akkor nem is lett volna olyan rossz az első — látat­lanul — megfogalmazott kér­désem . .. —■ Tehát 1952-ben tiszt­té avattak, alhadnagyi rendfokozatot kaptam. Tartalékos tiszt voltam év­tizedeken át, s aztán meg­kaptam az obsitot. — Hogyan emlékszik az akkori hadseregre? — Három évig tanul­tam az akadémián . . . igen, a Vörös Hadsereg útján, a Sztálin Akadémián. Mi­vel én nappali hallgató vol­tam, a hét több napján jár­tunk katonai kiképzésre. Minden hét végén — szom­baton vagy vasárnap — egynapos gyakorlaton vet­tünk részt. Kúsztunk, ro­hamoztunk, lőttünk . . . Aztán tartalékosok lettünk. Rendszeresen részt vettem a továbbképzéseken, egé­szen az obsitig. A férjem­mel együtt tanultunk az akadémián. Ő főhadnagyi rendfokozatot kapott. Je­lenleg is tartalékos katona. Azóta százados lett, ő is oktató. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tanszékvezető egyetemi tanár. Tehát mindketten voltunk kato­nák, jelenleg pedig okta­tunk. —­ A gyerekek? — Két nagy, felnőtt gye­rekem van és két unokám. Az egyik lányom a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán dolgozik közgazdászként, ugyancsak oktató. A másik lányom kutató. Az unokák szebbé teszik napjainkat: az egyik öt, a másik két és fél éves. — Hogyan került az ön feladatai közé az egyetemi előfelvételis katonákkal való foglalkozás? Kérte ezt? Vál­lalta? Véletlenül így ala­kult? Önre osztották? — A magyarázat rop­pant egyszerű. Én, mint dékánhelyettes, foglalko­zom a termesztési kar hall­gatóinak összes problémá­jával. Mindennel, ami a fiatalokat érinti, érdekli, valamennyi ügyükkel, ba­jukkal, így aztán magától értetődik, hogy az egye­temre előfelvettekkel is fog­lalkoznom kell. Tehát tu­lajdonképpen: hivatalból. — Hogyan kezdődött a hadsereg és az egyetem kö­zött ez a most már szépen gyümölcsöző és a lehető leg­jobb irányba fejlődő kap­csolat? — Egészen pontosan ősz­szel lesz két éve. Ceglédről Csillag János százados ke­resett engem, illetve valaki illetékest az egyetemről. Ekkor vonultak be hozzá­juk először a mi termesztési karunk leendő hallgatói, és a százados kapta pa­rancsnokától a feladatot: látogasson el az egyetemre és beszélje meg, hogy mi­lyen legyen az iskola és az alakulat kapcsolata az egyetemi előfelvételisek sorkatonai szolgálata alatt. Csillag százados nem üres kézzel jött, hanem volt jó néhány elképzelése, javas­lata. Ahogy megpillantot­tuk egymást, azonnal ki­derült, hogy Csillag száza­dos valamikor a tanítvá­nyom volt. Jó pár évvel ezelőtt, az esti egyetem szakosítóján oktattam, vizsgáztattam. Nagyon megörült annak, hogy az egyetem részéről én foglal­kozom az előfelvételis ka­tonákkal. Elmondta javas­latait, én átgondoltam azo­kat. Kölcsönösen figyelem­be vettük, egyeztettük ér­dekeinket, elképzeléseinket. —­ Kérem, csináljunk lel­tárt : mi minden történt az­óta? — A legfontosabb: ha­vonta járunk az alakulat­hoz konzultációt tartani. Az első évfolyamosok tan­tárgyaiból. — Hány tanár vesz részt a konzultációkon? —­ Havonta általában öt­hat. — Tehát akkor kialakít­hatók olyan létszámú kis csoportok, amelyekben akár egyénileg is lehet foglalkozni a leendő egyetemistákkal. — Igen, alapvetően erre törekedtünk. Egyrészt szaktanárok vesznek részt ezeken a konzultációkon. Órákat tartunk biológiá­ból, fizikából, kémiából és matematikából. Másrészt magunkkal visszük az első­éves hallgatókat. Azokat, akik tavaly éppen ennél az alakulatnál töltötték ka­tonaidejüket. Lehetőséget teremtünk arra, hogy a gyerekeknek legyen idejük megbeszélni a tapasztala­tokat. A volt katonák, mai egyetemisták találkoznak így jelenlegi katonákkal, a jövő egyetemistáival. A ha­vonta egy teljes napot ki­töltő konzultációk rend­szeresek. Ezen túl — a pa­rancsnokság kérésére — megszerveztük, hogy az el­ső évben tanult valamennyi tantárgy tananyaga elke­rüljön az alakulathoz. Meg­valósítottuk a könyvtár­­közi kölcsönzést. Azaz, az alakulat könyvtárát ellát­tuk a fizika, filozófia, ma­tematika, biológia és ké­mia tantárgyak valameny­­nyi elsőéves jegyzetével, könyvével. — Ezzel tulajdonképpen azt sikerült megoldaniuk, hogy az egyetemi előfelvételis katonák szolgálati idejük alatt előtanulmányokat foly­tathatnak?! — Valóban erre töreked­tünk, s az eredménnyel köl­csönösen elégedettek lehe­tünk. Nagyon lényegesnek tartjuk, hogy leendő hallga­tóink az „élő” jegyzetek, tankönyvek segítségével készülnek a konzultációk­ra. Ennek a lehetőségnek a legközvetlenebb haszna ép­pen az, hogy a konzultá­ciós napokon már többször kaptunk olyan kérdéseket. EXKLUZÍV 1------INTERJÚ : dr. Kiss Arthurnéval, a Kertészeti Egyetem Termesztési Karának dékánhelyettesével .

Next