Igaz Szó, 1984. július-december (29. évfolyam, 7-12. szám)
1984-07-01 / 7. szám
— Mindjárt a beszélgetés elején töredelmesen bevallom, hogy látatlanban megfogalmazott első kérdésem kútba esett. Arra gondoltam, hogy azzal kezdem: milyen élményeket őriz a hadseregről, saját katonáskodásáról? Ez most nem jött össze, így ehelyett azt kérem, vázolja pályáját. — Harminc éve oktatok. Tanítottam a Karolina úti pártiskolán, aztán a belügyi esti egyetemen, majd a Benczúr utcai esti egyetemen. És 1962 óta, éppen huszonkét éve itt dolgozom a Kertészeti Egyetemen. — Ahogy az ajtaján olvastam : egyetemi docens, tanszékvezető-helyettes ... — Annál már több . . . Csak még a névtáblát nem cserélték ki. A termesztési kar dékánhelyettese vagyok. És két esztendeje egyetemi tanár. Ami az oktatói pályám megalapozását illeti: az egyetemen biológiát és filozófiát tanultam. A Szovjetunióban végeztem, s aztán ott védtem meg kandidátusi diszszertációmat is. — Moszkvában? — Igen, a Lomonoszov Egyetemen. — Hogyan került a Kertészeti Egyetemre? — 1962-ben az egyetem közzétett egy pályázatot. Mivel nekem a másik tárgyam a biológia, így ez a mezőgazdasági szakembereket képző oktatási intézmény különösen kedvezőnek tűnt a számomra, és jelentkeztem. Pályázatomat elfogadták, és 1962- ben adjunktusként kezdtem itt. — Amíg egyetemi előfelvételis katonákkal, leendő tanítványaival nem kellett foglalkoznia, volt-e valamilyen kapcsolata a hadsereggel? — Most olyat mondok, amitől meg fog lepődni. Én 1952-ben fejeztem be a tanulmányaimat egy katonai akadémián ... — Akkor nem is lett volna olyan rossz az első — látatlanul — megfogalmazott kérdésem . .. —■ Tehát 1952-ben tisztté avattak, alhadnagyi rendfokozatot kaptam. Tartalékos tiszt voltam évtizedeken át, s aztán megkaptam az obsitot. — Hogyan emlékszik az akkori hadseregre? — Három évig tanultam az akadémián . . . igen, a Vörös Hadsereg útján, a Sztálin Akadémián. Mivel én nappali hallgató voltam, a hét több napján jártunk katonai kiképzésre. Minden hét végén — szombaton vagy vasárnap — egynapos gyakorlaton vettünk részt. Kúsztunk, rohamoztunk, lőttünk . . . Aztán tartalékosok lettünk. Rendszeresen részt vettem a továbbképzéseken, egészen az obsitig. A férjemmel együtt tanultunk az akadémián. Ő főhadnagyi rendfokozatot kapott. Jelenleg is tartalékos katona. Azóta százados lett, ő is oktató. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tanszékvezető egyetemi tanár. Tehát mindketten voltunk katonák, jelenleg pedig oktatunk. — A gyerekek? — Két nagy, felnőtt gyerekem van és két unokám. Az egyik lányom a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán dolgozik közgazdászként, ugyancsak oktató. A másik lányom kutató. Az unokák szebbé teszik napjainkat: az egyik öt, a másik két és fél éves. — Hogyan került az ön feladatai közé az egyetemi előfelvételis katonákkal való foglalkozás? Kérte ezt? Vállalta? Véletlenül így alakult? Önre osztották? — A magyarázat roppant egyszerű. Én, mint dékánhelyettes, foglalkozom a termesztési kar hallgatóinak összes problémájával. Mindennel, ami a fiatalokat érinti, érdekli, valamennyi ügyükkel, bajukkal, így aztán magától értetődik, hogy az egyetemre előfelvettekkel is foglalkoznom kell. Tehát tulajdonképpen: hivatalból. — Hogyan kezdődött a hadsereg és az egyetem között ez a most már szépen gyümölcsöző és a lehető legjobb irányba fejlődő kapcsolat? — Egészen pontosan őszszel lesz két éve. Ceglédről Csillag János százados keresett engem, illetve valaki illetékest az egyetemről. Ekkor vonultak be hozzájuk először a mi termesztési karunk leendő hallgatói, és a százados kapta parancsnokától a feladatot: látogasson el az egyetemre és beszélje meg, hogy milyen legyen az iskola és az alakulat kapcsolata az egyetemi előfelvételisek sorkatonai szolgálata alatt. Csillag százados nem üres kézzel jött, hanem volt jó néhány elképzelése, javaslata. Ahogy megpillantottuk egymást, azonnal kiderült, hogy Csillag százados valamikor a tanítványom volt. Jó pár évvel ezelőtt, az esti egyetem szakosítóján oktattam, vizsgáztattam. Nagyon megörült annak, hogy az egyetem részéről én foglalkozom az előfelvételis katonákkal. Elmondta javaslatait, én átgondoltam azokat. Kölcsönösen figyelembe vettük, egyeztettük érdekeinket, elképzeléseinket. — Kérem, csináljunk leltárt : mi minden történt azóta? — A legfontosabb: havonta járunk az alakulathoz konzultációt tartani. Az első évfolyamosok tantárgyaiból. — Hány tanár vesz részt a konzultációkon? — Havonta általában öthat. — Tehát akkor kialakíthatók olyan létszámú kis csoportok, amelyekben akár egyénileg is lehet foglalkozni a leendő egyetemistákkal. — Igen, alapvetően erre törekedtünk. Egyrészt szaktanárok vesznek részt ezeken a konzultációkon. Órákat tartunk biológiából, fizikából, kémiából és matematikából. Másrészt magunkkal visszük az elsőéves hallgatókat. Azokat, akik tavaly éppen ennél az alakulatnál töltötték katonaidejüket. Lehetőséget teremtünk arra, hogy a gyerekeknek legyen idejük megbeszélni a tapasztalatokat. A volt katonák, mai egyetemisták találkoznak így jelenlegi katonákkal, a jövő egyetemistáival. A havonta egy teljes napot kitöltő konzultációk rendszeresek. Ezen túl — a parancsnokság kérésére — megszerveztük, hogy az első évben tanult valamennyi tantárgy tananyaga elkerüljön az alakulathoz. Megvalósítottuk a könyvtárközi kölcsönzést. Azaz, az alakulat könyvtárát elláttuk a fizika, filozófia, matematika, biológia és kémia tantárgyak valamenynyi elsőéves jegyzetével, könyvével. — Ezzel tulajdonképpen azt sikerült megoldaniuk, hogy az egyetemi előfelvételis katonák szolgálati idejük alatt előtanulmányokat folytathatnak?! — Valóban erre törekedtünk, s az eredménnyel kölcsönösen elégedettek lehetünk. Nagyon lényegesnek tartjuk, hogy leendő hallgatóink az „élő” jegyzetek, tankönyvek segítségével készülnek a konzultációkra. Ennek a lehetőségnek a legközvetlenebb haszna éppen az, hogy a konzultációs napokon már többször kaptunk olyan kérdéseket. EXKLUZÍV 1------INTERJÚ : dr. Kiss Arthurnéval, a Kertészeti Egyetem Termesztési Karának dékánhelyettesével .