Igaz Szó, 1969. július-december (17. évfolyam, 7-12. szám)
1969-10-01 / 10. szám
1. Hiányolom, illetve kevésnek tartom a közművelődési intézmények hivatásos vezetőinek, dolgozóinak részvételét a lap szerkesztésében. Főleg a vidékiek szereplése nem kielégítő. Elvárják alió lapot, de maguk valami keveset tesznek, hogy gyakorlatilag részt vállaljanak a szerkesztőség gondjaiból, törekvéseiből. Sajnos — tapasztalatból tudom — olyanok is jócskán akadnak, akik jóformán át sem lapozzák a folyóirat egyes számait, nemhogy elmélyülten tanulmányoznák. 2. Feltétlenül élesítésre vár a lap bíráló, kritikai hangja. Elsősorban az előző pontban említettek irányába, másrészt pedig a közművelődési intézmények tevékenységéért felelős helyi közigazgatási szervek felé. 3. Úgy érzem (s ezért a szerkesztőség csak részben hibás), íróink, más művészeti ágban dolgozó alkotóink jelentős része még nem tekinti saját szócsövének is a lapot. Holott a Művelődés szerkesztősége — mint már ennek annyiszor tanújelét adta — mindenkire számít, mindenkitől, aki valamelyes felelősséget is érez a hazai magyar közművelődés iránt, gyakorlati segítséget vár. Hazai lapjaink nemrég örömmel üdvözölték a Művelődés önállósulását. Méltán remélhető tehát, hogy belső és külső munkatársaik testvéri segédkezet is nyújtanak a lapnak abban, hogy a növekvő igényekhez igazodva, a jövőben is derekasan helytálljon közművelődésünk teljes frontján. MÉSZÁROS JÓZSEF ALKOTÁS ÉS SZOLGÁLAT ,i,39 éves leszek, huszonhárom éve írok. Sokat szolgáltam. Keveset alkottam. Persze, elégedetlen vagyok magammal. És »életművemmel«“ — írja önvallomásában Bodor Pál. (Majd rajzolok magamnak. Utunk, 1969. VIII. 8.) Alkotás és szolgálat gyűjtőcím alatt sokan mások (Horváth Imre, Kovács György, Salamon László, Szemlér Ferenc, Szász János, Sütő András, Panek Zoltán, Tömböry Péter, Lászlóffy Aladár, Bodor Ádám, Király László, Szabó Zoltán, Apáthy Géza stb.) is vallottak az Utunk számaiban a maguk irodalmi tudatáról, nézetük és szándékuk erkölcstanáról, eszmei-művészi tájékozódásuk időszerű kérdéseiről. S teszik ezt alkatuk és tehetségük szerint. A szövegmagyarázó kedvtelés bizonyára a sok egészséges gondolat mellett sok elvontságot, ellentmondást kihívó kijelentést is fölfedez ezekben az írói vallomásokban, bár az is igaz, hogy a legtöbbnek gyökere van az időben, valamint az ész és szív rekeszeiben. S hogy mégis a Bodor Pál megállapításából induluik ki, annak oka az, hogy abban látom a legtöbb és legáltalánosabb igazságértéket. Mert hogyan is mondja Bodor Pál: „Sokat szolgáltam. Keveset alkottam. Elégedetlen vagyok magammal.“ Nos, ezek őszinte szavak, ez számvetés a javából. Éppen ezért önszemlélésének, számvetésének ez a tömény foglalata irodalmi, magyar nemzetiségi problémaként s magatartásként is jelentkezik. A romániai magyar szellemi élet mai állásának idején nem elégedhetünk meg néhány általános, könnyen igazolható vagy cáfolható politikai és esztétikai tétel leszögezésével. Mérjük föl a valóságot, végezzünk számvetést — igen, ez jogos igény. 752