Igaz Szó, 1969. július-december (17. évfolyam, 7-12. szám)

1969-10-01 / 10. szám

1. Hiányolom, illetve kevésnek tartom a közművelődési intézmé­nyek hivatásos vezetőinek, dolgo­zóinak részvételét a lap szerkesz­tésében. Főleg a vidékiek szereplé­se nem kielégítő. Elvárják a­lió la­pot, de maguk valami keveset tesz­nek, hogy gyakorlatilag részt vál­laljanak a szerkesztőség gondjai­ból, törekvéseiből. Sajnos — ta­pasztalatból tudom — olyanok is jócskán akadnak, akik jóformán át sem lapozzák a folyóirat egyes számait, nemhogy elmélyülten ta­nulmányoznák. 2. Feltétlenül élesítésre vár a lap bíráló, kritikai hangja. Első­sor­ban az előző pontban említettek irányába, másrészt pedig a köz­­művelődési intézmények tevékeny­ségéért felelős helyi közigazgatási szervek felé. 3. Úgy érzem (s ezért a szerkesz­tőség csak részben hibás), íróink, más művészeti ágban dolgozó al­kotóink jelentős része még nem te­kinti saját szócsövének is a lapot. Holott a Művelődés szerkesztősége — mint már ennek annyiszor ta­nújelét adta — mindenkire számít, mindenkitől, aki valamelyes fele­lősséget is érez a hazai magyar közművelődés iránt, gyakorlati se­gítséget vár. Hazai lapjaink nemrég örömmel üdvözölték a Művelődés önállósu­lását. Méltán remélhető tehát, hogy belső és külső munkatársaik testvéri segédkezet is nyújtanak a lapnak abban, hogy a növekvő igé­nyekhez igazodva, a jövőben is de­rekasan helytálljon közművelődé­sünk teljes frontján. MÉSZÁROS JÓZSEF ALKOTÁS ÉS SZOLGÁLAT ,i,39 éves leszek, huszonhárom éve írok. Sokat szolgáltam. Keve­set alkottam. Persze, elégedetlen vagyok magammal. És »életmű­vemmel«“ — írja önvallomásában Bodor Pál. (Majd rajzolok magam­nak. Utunk, 1969. VIII. 8.) Alkotás és szolgálat gyűjtőcím alatt sokan mások (Horváth Imre, Kovács György, Salamon László, Szemlér Ferenc, Szász János, Sütő András, Panek Zoltán, Tömböry Pé­ter, Lászlóffy Aladár, Bodor Ádám, Király László, Szabó Zoltán, Apá­­thy Géza stb.) is vallottak az U­­tunk számaiban a maguk irodalmi tudatáról, nézetük és szándékuk erkölcstanáról, eszmei-művészi tá­jékozódásuk időszerű kérdéseiről. S teszik ezt alkatuk és tehetségük szerint. A szövegmagyarázó kedvtelés bizonyára a sok egészséges gondo­lat mellett sok elvontságot, ellent­mondást kihívó kijelentést is föl­fedez ezekben az írói vallomások­ban, bár az is igaz, hogy a leg­többnek gyökere van az időben, valamint az ész és szív rekeszei­ben. S hogy mégis a Bodor Pál megállapításából induluik ki, annak oka az, hogy abban látom a leg­több és legáltalánosabb igazságér­téket. Mert hogyan is mondja Bo­dor Pál: „Sokat szolgáltam. Keve­set alkottam. Elégedetlen vagyok magammal.“ Nos, ezek őszinte szavak, ez számvetés a javából. Éppen ezért önszemlélésének, számvetésének ez a tömény foglalata irodalmi, ma­gyar nemzetiségi problémaként s magatartásként is jelentkezik. A romániai magyar szellemi élet mai állásának idején nem elégedhetünk meg néhány általános, könnyen igazolható vagy cáfolható politikai és esztétikai tétel leszögezésével. Mérjük föl a valóságot, végezzünk számvetést — igen, ez jogos igény. 752

Next