Igaz Szó, 1970. július-december (18. évfolyam, 7-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
Emlékezés EMITT SZORONGOK Emitt szorongok a jóvátehetetlenekért, ama tévedésekért, amelyek valaha csak könnyed vállrándítást csiholtak ki belőlem, de amelyek súlya mostani álomtalan éjeimen nagyobb, mint lehetett egykor Atlaszé. A visszavonhatatlanokért sajog a bensőm. Szavakért, melyeket könnyelműen röpítettem képzelt ellenfelek vagy képzelt barátok felé, s amelyek ma is úgy szárnyalnak a légben valahol, mint idegéről óvatlan kézzel kibocsátott vessző. Az elmulasztottak fájnak kimondhatatlan fájdalommal, ha visszagondolok az ifjú felelőtlen időkre, amikor a holnapok sokából azt választhattam tettre, ami épp jólesett, de ma, ó, megkevesbedett a minden holnapok száma! így néha percenként, óránként vagy naponként fölmered előttem a nem tettek sokasága. S mivel már nincs mikor megtennem őket, szorong szívem a jóvátehetetlen, sajog bensőm a visszavonhatatlan dolgokért, és fájnak ...az elmulasztottak kimondhatatlan és örökre.