Igaz Szó, 1972. január-június (20. évfolyam, 1-6. szám)
1972-05-01 / 5. szám
Másnap a fiatal pár megindult városnézésre. Hogy kik lehettek a kalauzaik, azt csak közvetett forrásokból tudjuk. Szilágyi Sándor, a későbbi történetíró, — akkor még csak húszéves fiatalember — írja, hogy Urházy Györgynek, az Erdélyi Híradó munkatársának társaságában látta az utcán. „Csütörtök este későn érkezett meg — úgymond. — Másnap korán, a történteket nem is sejtve, kisétálok. Corda (talán: Torda) utcában Urházyt egy ismeretlennel látom, keresett valamit. Az őszinte arcot, a villogó szemeket látva önkéntelenül megszorítom kezét az ismert ismeretlennek!s nem tévedek — Petőfi volt. Beszéljetek vele, hogy meglássátok, mikép ez embernek Szive lelke helyén van! ... De Petőfi nem egyedül utazik: »Juliskájával, feleségével«, mint ő nevezi. És e nő méltó, hogy Petőfinének neveztessék. Ha levelem nagy közönség eleibe ne menjen, leírnám a testben, lélekben egyaránt szépet, így szerénységét nem bántandó, felhozom a magyar közmondást: »szép testben szép lélek lakhatók«. Pénteken Petőfi nejével bejárta Kolozsvárt s Kolozsvárnak környékét, megnézte a házat, mellyben Mátyás 1443-ban született, s mellyet 1843-ban tán azért, mert Magyarhon neki emléket akar emelni, tövéből megújítanak —,s megígérte, hogy e házat megénekli. Jól teszi! dicsőítni kell emlékeit a nemzetnek, mellynek emlékein kívül semmije sincs!“ (Hazánk, 1847. II. 132. sz. nov. 6. 528.) Brassai Sámuel életrajzírója, Boros György úgy tudja, bizonyára Brassaitól, hogy ő kalauzolta a költőt Kolozsvárt, többek között vele ment fel a Casinóba, s Petőfi itt beírta nevét az emlékkönyvbe. Maga Brassai mondta Borosnak halála előtt: „Igen jó barátságban voltunk Petőfivel az alatt a rövid idő alatt.“ (Ellenzék, 1897. június 16.) Ha első este még csak szállingózott a nép Petőfi szállása felé, másnap már a Biasini előtt egész tömeg verődött össze. Erről számol be több mint ötven évvel később egy szemtanú, Nuricsán Józsefné. Tirczka Eszter 1907-ben a Pesti Hírlap hasábjain, Walton Róbert tolmácsolásában. A cikket Hatvany Lajos közli (így élt Petőfi, 1957. IV. köt. 55—56.): „Szép őszi alkonyat volt s Tirczka Eszter Lottó nővérével és egy másik barátnőjével Kolozsvár utcáin sétált. Szembe jött velük Csehi Sándor városi hivatalnok, aki Lottónak, és Henzenberger Ferenc guberniumi hivatalnok, aki pedig Tirczka Eszternek tette a szépet, és Nuricsán József, aki később a férje lett. A két előbbi Teleki Sándornak is jó barátja volt s valószínűleg tőle tudták meg, hogy Petőfi Kolozsvárra jön. Hangos szóval közölték az ifjak, hogy Petőfiék a Biasiniban vannak szállva és ekkor valamennyien a szálló felé tartottak, ahova már az utca népe is csapatokban vonult. Kiáltások is hallatszottak: — Menjünk Petőfihez! Mind több és több nép nyomult velük együtt a Biasini felé s amikor odaértek, a jókora tér már tele volt jobbára polgári elemmel. Sok volt a nő is. A fiatal emberek utat csináltak a lányoknak s így sikerült nekik Petőfihez közel jutni: körülbelül tíz lépésnyire állottak a költőtől. Ekkor már Petőfi a szálló előtt levő (csak nemrég eltávolított) nagy, kerek, u. n. feleki kövön állott s a nép lelkesen éljenezte. Majd beszélni kezdett. Dicsőítette a népet, a szabadságot és beszélt a forradalomról. Barna úti ruhában volt a költő, lehajtott fehér 1708