Igazság, 1945 (1. évfolyam, 2-20. szám)

1945-06-30 / 2. szám

!­agy Ferenc miniszter beszéde az újjáépítésről ■Kagy Ferenc­ újjáépítési mi­niszter hosszabb Beszédben foglalkozott a tárcája körébe eső feladatokkal. Ezek sor­áitt többek között a következőket mondotta. — Azt szeretném, hogy ez a ■minisztérium kezdettől fogva valóban demokratiku­s minisz­térium lenryen. Ebben a mi­nisztériumban mindenkinek megvan a joga a kezdeménye­zésre, de megvan a felelőssége is. Be kell bizonyítanunk, hogy a demokráciában a jog­rend nem áll ellentétben a len­dülettel és dinamikával.­­ Természetesnek tartom azt, hogy ettől a miniszté­riumtól távol marad a múlt­ban megismert hivatali korrup­ció. Munkánk hitelét egyetlen ember egyéni­­ haszonlesése mérhetetlenül meg tudná ron­tani. Rövidesen el kell készí­teni az ország újjáépítésének tervét A maga­m­ részéről há­rom nagy időbeli csoportba osztom­ az újjáépítés tevékeny­ségét. Az első csoport, amely is mai nappal kezdődik, ennek nz esztendőnek a répáig tart. Ez alatt az idő alatt arról kell gondoskodnunk, hogy a meg­lévő értékállagok további rom­jétót megakadályozzuk. Mis meg kell teremtenünk azokat a termelőeszközöket, amelyek a további termelés feltételei. . .A termelés feltételeit os­tsm mértékben kell biztosí­tani, hogy a másodék fázisban,­­­ amelyet szintén elég rövi­d időben szabnánk meg a jövő gazdasági évben a rendelke­zésre álló termelési eszközök és egyéb adott viszonyok mel­lett a termelés maximumát ér­hessük el. A jövő évi termelési­nek­ biztosítania kell a jóvá tételi szállításokat, másrészt a j;: ‘«rtgés eredményeiből kell, hogy jus­'s számára éle* huh,. - : ! •«- ,»rrrrts rw**.' — Azt mindenkinek tudomá­sul kell vennie, hogy az idei termés még szűkös életviszo­nyokra kényszerít bennünket 11z esztendeig. A jövő gazda­sági évet azonban úgy kell be­fejeznünk, hogy egyrészt a jóvátételi kötelezettségeket hiánytalanul tudjuk teljesít teni — ez a nemzet becsületé­nek kérdése — másrészt­, hogy m­eg­teremtsük a lehetőségét annak, hogy­­a lakosság élel­mezésében jobb viszonyok kö­vetkezzenek be. A jövő eszten­dőben már világosan kell lát­nunk azt is, hogy részleteiben milyen a helyzet gazdasági életünkben. A harmadik fázis a gazdag és erős ország kiépí­tése. . .. — Hogy mi legyen « sorremi az újjáépítés munkájában, azt a rendelkezésünkre álló erő­források is nagymértékben meghatározzák, de magunk ré­széről is beleszólhatunk ebbe annyiban, hogy eldöntjük, mit akarunk: az élet­ben­vonalat próbál­juk­ ii kissé emelni, vagy az életszínvonal emelésétől egy idere eltekintünk és a ter­melés , fokozására fordítjuk minden erőnket hogy azután a következő esztendőkben az életszínvonalat már határozot­tabb formában emelhessük. — A munkaerőt először oda kell vetni, ahol a nyersanyag­hiány nem gátolja a munkát. Azután kell majd minden erőnkkel rávetni magunkat a nyersanyagtermelésre.­­ Az újjáépítéssel kapcso­lat­ban meg kell majd oldani néhány régen esedékes gazda­sági problémát is. Gondoljunk arra,, hogy megváltozott egész Európa gazdasági berendezke­dése. Mind több szó hallatszik a vámok eddigi merev fenn­tartása ellen. Vigyáznunk kell az ipar felépítésénél, de a mezőgazdaság átállításánál is arra, hogy ne ütközzünk bele olyan állapotba, mint a múlt háború után, amik­or egyes termelőterületeket csak úgy tudtunk megvédeni és megtar­tani, hogy a legélesebb vám­­háborúba kerültünk a körülöt­tünk lévő országokkal. Mint­hogy a fejlődés valószínűleg gyengíteni fogja ezeket a vám­­politikai lehetőségeket, tudo­másul kell ven­ni, hogy erősen a magunk látán­­ kell majd járnunk.­­ A magyar közvélemény megértése nélkül komoly ered­­ményeket nem tudunk elérni. A közvéleménynek nem sza­bad elfelejtenie, hogy jóidőre nilmfan becsületes és áldozatai» magyar embernek vállalnia kell « *aegény*é­g nullapotiit. Vállalnia kell ezt sz állapotot még annak is, aki­nek módjában tenne tultami! r­ogat ezen a* állásponton, mert az újjáépítés érdekében valóban áldozatosan tevékeny­kedő fizikai munkásságnak mérhetetlen lelki kínt és bi­zonyos mértékű kedvszegést is okozna, ha azt látni,­­hogy míg ő maga áldozatosan végzi az újjáépítés Munkáját, adui?­máink kihívó strédbn élnek vissz« a' betűjét szegénySág * vei, 'l­ikarékosan kell ólai min­da­nny tanknak és takaré­kosan kell felhasználni minden olyan fillért, amelyhez az adó­fizető verejtéke tapad. -- Tudom­ásul kell venni hogy a jövőben adóterhein it növekedni fognak. Kívánatos lenne, hogy nagyobb megér­téssel fogadja a magyar köz­vélemény » közmű­ítkaremlele­­tet­­», amely első anyagi alap­­ját jelenti az újjáépítésnek. — Parasztember vagyok, mondotta befejező szavaiban a miniszter — a legkisebb iskolai képesítésű tagja ennek a rtt m­ezterí minink. Kent Indák enyek­él adni, mint egévi mun­kámat, minden jómn­­ár felme­rnél. Ha mindannyian kemé­nyen összefogunk, úgy ahogy ezek a kegyetlen idők kénysze­rítenek, ha megértjük egy­­most, akkor, azt idézem, meg­­kapjuk majd azt a jutalmat, amely számunkra az egyetlen jutalom lehet, hogy rövid időn belül meg fogjuk látni azt az országot, amelyért dolgozunk: az újjáépített boldog Magyar­­országot. 2 IGAZSÁG " 1943 június 39 A kereskedelmi miniszter beszéde az ifj­raéppítésről A Mérnök Szakszervezet va­sárnap nagygyűlést tartott,­­ melyen többek között megje­­ent a kereskedelmi miniszter is és elmondotta, hogy a leg­fontosabb közlekedési eszkö­­zeink helyreállítása. Észszerű­­­íteni kell a m­unkaerőgazdál­­kodást, a földmunkásság meg­­sépítésére ki kell fejleszteni a mezőgazdasági gépek gyártá­sát növelni kell az építőanyag termelését és gyári rendsze­rűvé kell átszervezni az egész építőipart. A helyes és követ- s­ezd­éserl folytatott demokra­­tikus bel- és külpolitika nél­kü­l nincsen sikeres újjáépítés Beszélt az értelmiség mu­nká­járól is, hogy az értelmiséget be kell kapcsolni az­­ ráépí­tésbe. Az értelmiség túlnyomó többsége önömmel kivenné ré­szét az ország újjáépítéséből de viszont az értelmiség anya­gi helyzete még biztosítatlan és nekünk feladatunk az, hogy azt megváltoztassu­k ........ A burgonyavetésnél a tövek egyenetlensége, a sok hitvány,­­elmaradott, rozsdásnak lát­szó tű stb. nemcsak azt mu­tatja, hogy a talajban kevés a tápanyag, hanem főként hogy beteg burgonyagumokat vetettünk. _______________ Megszűnik a budapesti közellátási kormánybiztosság Budapesten Vas Zoltán ka­pott meghatalmazást a köz­ellátás intézésére. Ez a meg­hatalmazás igen nagy jogo­dat biztosított Vas Zoltánnak, aki Budapest gőzellátásának szempontjából az egész or­szág felett, úgyszólván teljes rendelkezési joggal bírt. A kormány­biztosság kiválóan el is látta feladatát, amennyi­ben a főváros lakosságát si­került átsegíteni az első idők rendkívüli nehézségein Az il­letékes köröket most az a terv foglalkoztatja, hogy a helyze­tet módosítani kell. A terv az, hogy megszüntetik a közellá­tási kormánybiztosság hatás­körét és a főváros közellátá­sit a készülő új országos köz­ellátási terv keretében oldják meg. Hat­millió mázsa gabonát hoznak be kokáidról Szomorú következménye a háborúban való részvételünk­nek az, hogy Magyarországra gabonát kell behozni. Előre­láthatólag az 1943—­4­1. gazda­sági évben hatmillió tuétemá­­zsa gabona behozatalára van szüksége az országnak. A be­hózataira vonatkozó előzetes tárgyalásokkal a közellátási miniszter van megbízva, de természetesen m­a még korai volna beszélni arról, hogy honnan és milyen feltételek mellett kell a hiányzó gabona­mennyiséget behozni. Kétség­telen azonban az, hogy beho­zni,lrra van szükség és a kftt­­,millió mázsás mennyiség csökkenhet vagy fokozódhat sszerint, hogy milyen lesz a termés. ­ Mi lesz az oroszoktól c­seré­be kopott lovakkal? A* oroszok sok esetben cse­rélni hagytak lovakat, a* or­szág majdnem minden kevesz­ében. Azonban ezeknek jár­­atlevelük nincs. Kérüjk az ü­­leteket» minisztériumot hogy azoknál a gazdáknál, illetve lótulajdonosok ti ijl, akiknek ez­előtt is volt lovuk, d­e azt el­vitték, hagyják meg ezeket a lovakat és a régi já­ttevés alapján új járlatlevelet állít­tassanak ki a jelenlegi lo adataival. Akiknek eddig nem volt lovuk és különböző ellenszolgáltatásokért kaptak az oroszoktól* lovat, felül kel­lene vizsgálni, hogy valóban mezőgazdasági célra használ­ja e vagy sem. Ma, amikor az országban igen megcsappant a lóállomány, minden igyeke­zetünkkel azon kell tennünk, hogy illetékesek kaphassák meg a lovakat. Azon gazda, aki járlatlevéllel rendelkezik, a lovát elvitték, nem lehetett abban a szerencsés helyzet­ben, hogy az oroszoktól lovat kapott volna, minden körül­mények között elsőbbséggel rendelkezik. Az igaz­ság a­lap­ján ezeknek kellene a lovat bizonyos térítmény ellenében átadni azoknak, akiknek ed­dig sohasem volt lovuk és nem is tudják azt érdem­lege­sen használni. Az idő múlik. Lassan az aratás után szántani kell és a gazdáknak nem lesz lovuk, melyekkel elvégezhetnék a mezőgazdasági munkát. Ha napszámba fogja a munkát elvégeztetn­i, akkor a termés ára csak magas lesz, mert ma egy pár ló napi használatáért ezer pengőt kérnek el, ősszel parlagon föld nem maradhat. Trakt­orunk kevés van és az is javításra szorul. Egyed­ül csak az igavonó állatokra szá­míthatunk. Értesülésünk sze­rint igen sok esetben ellen­szolgáltatás nélkül is kerül ló egyesekhez és semmi földjük sincs. Kérdjük, minek akkor a tói Drága takarmányt vá­sárolni és narry fuvarhiereket kérni!! Erre nincs szükség! ! A Független Kisgazdapárt dunántúli képviselői A Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt a Dunántúlról a következő képviselőket küldi be a nem­zetgyűlésbe: Dr. P­sathory István (Kör­mend), Mándi Sándor (Pé­­cel), Bognár József (Buda­pest), Kiss Gergely (Vésztő), Meixner Ernő (Győr), Kovács Jenő (Malomsok), dr. Hab Ká­roly (Budapest), Bartóffy Miklós (Budapest), Dobi Ist­ván (Szőny), dr.­­■sch-Szom­­bathy László (Budapest), Dancs József­ (Ács), Szabó Kálmán (Szend), Angus­t­in Ferenc (Abaújszántó), dr. Acsay László (Budapest), Adorján József (Gyöngyös­tarján), P­átéffy Géza (Buda­pest), Piatnik János (Balassa­gyarmat), Rrmhányi István (Kerencskeszi), dr. Dénes Ist­ván (Budapest), Szalay And­rás (Veszprém), Hajdú-Német Lajos (Nagyrévi), Csuppy Bá­lint (Velcee­­), Vas Károly (Sopron), Parragi György (Budapest), Kovács István (Csókherény), Szentiltányi La­jos (Budapest), Tombor Jenő (Budapest), dr. Nagy Vince (Budapest), dr. Pesti László (Újpest), Kovács József (Szil­­vásszentmárton), Hál Olivér (Balatonboglár), Jónás József (Parea), dr. Hompoltt Mihály (Barcs), Afolics János (Kó­ród), Zolkányi József (Homok­­szentgyörgy), Brandt Sándor (Zalaegerszeg), Kovács Fe­renc (Zalaegerszeg), Dajko­­vics Ferenc (Szöllőslak), dr. Bence Imre (Zalaegerszeg), Cs. Darab József (Balaton­fü­­r­ed), Sulyok Dezső (Pápa), Gáspár Vince (Balatonfőka­­jár), Fenyvesi László (Buda­pest), Kocsi Pál (Borször­­csög), Kiss Sándor (Buda­pest), Taksonyi János (Szek­szárd), Dessewffy Gyula (Bu­dapest), Borbély János (Nagy­­dorog), Futó József (Szegha­lom), dr. Bulin Jenő (Buda­pest). Demokratikus választások Ennek a véres háborúnak csak egyetlenegy haszna volt a magyar nép számára: az, hogy sok áldözit után végre mégis csak meglepemtődött a magyar demokrácia. Hogy ez milyen hasznot jelent a nem­zet számára, az attól függ, hogy a magyar nép hogyan tud élni vele. Ha jól fel tudja fogni a nép a demok­tetál­n rejlő rengeteg előnyt, akkor a jövendő képét a maga számára sokkal kedvezőbben tudja ki­alakítani, mint az elmúlt időkben, ha azonban nem tudja ezt megérteni, de nem fog a maga jógaivá­­agy élni, ahogy az számára a legkedve­zőbb volna, akkor ismét ki lasd szolgáltatni maagát" egy tőle idegen réteg lelki­ismeret­lenségének, mint a múltban tette. A demokrácia legelső és leg­fontosabb erőpróbája a kép­viselőválasztások lesznek. Ez lesz az­­elmi alkalom a nép számára arra, hogy a maga politikai súlyát éreztesse, hogy a maga önálló Véleményének kifejezést adjon. 1039-ben, az utolsó választások al­kalmával, már bevezették a titkos válasz­tójogot, azonban mindenki ál­tal ismert dolog az, hogy hogyan élt vele vissza az akkori ország­vezetés. A nép akaratát hazugságokkal és kü­lönösen fenyegetésekkel olyan erősen befolyásolták, hogy hiába látta a nép a helyes utat, nem merte azt válasz­tani, nem mert hangot adni a maga akaratának és nem egy helyen nem is volt meg a módja a­­nak, hogy a maga akaratát érvényesíthesse. Az idei választásokon telje­sen meg kell változnia ennek a helyzetnek. Meg kell változ­nia, mert így akarja a nép és mert ma a politika, nem lehet más, mint a nép akaratának a minél hitebb kifejezése. Meg kell szűnnie annak a rendszer­nek, amikor kalandorok csi­náltak politikát ebben az or­szágban és amikor a politizá­ló« egyet­len célja az volt, hogy a népet egy jelentékte­len kis réteg minél türelme­sebb fejőstehenévé tegyék. Hogy azonban a nép élni tudjon és élni akarjon a maga jogaival, ahhoz tudnia kell, hogy mit jelentenek a kép­viselőválasztások egy de­mokratikus felépítésű ország­ban. Tudnia kell azt, hogy ez az az állandóan visszatérő al­kalom, amikor a népnek mód­jában áll, hogy a következő esztendőkre olyan vezetőket emeljen maga fölé, olyan ke­­­zek­be tegye le a sorsát, amilyenre legjobb meggyőző­dése szerint számíthat majd akkor is, amikor országos je­­lentő­ségű kérdésekben kell döntenie. Tudnia kell azt, hogy a parlament összetétele az ő szavazataitól fü­gg és a parlament­ aszerint fogja a nép érdekeit védeni és szol­gálni, ahogyan a nép annak a viselődáts az ország törvény­hozó szerve , senki számára nem lehet közömbös az, hogy­ez a szerv olyan törvényeket fog-e hozni, amelyek az ország demokratikus fejlődését szol­gálják, amelyek a támadótemi kiegyenlítődést elősegítik, amelyek minden réteg szá­mára biztosítják a gazdasági felemelkedést, az egyéni sza­badságot és megbecsülést­,­­ vagy pedig olyan törvényeket, amelyek inkább azok lesznek a magyar népen, mint áldás, ahogyan ez a múltban történt. A magyar népnek tisztában kell lennie ezekkel a problé­­­máikal és a választásokon úgy kell­­majd leadnia a sza­vazatait, ahogyan azt öntuda­tosan és bátran a maga­ szá­mára legjobbnak találja. Ahogyan a gazdasági élet, a termelés alapja a parasztság és a munkásság, ugyen úgy , ami politikának is csak egyet­len alapja lehet: a magyar nép. Minden politikusnak, minden pártnak és mindenki­nek, aki csak a magyar köz­életben szerepet vállalt és po­zíciót tölt be, csak egy fel­adata lehet: a mag­yar nép maradéktalan szolgálata. És am­ikor a magyar paraszt le­adja majd szavazatait, gon­doljon arra, hogy ki volt az az ember a múltban, melyik volt az a politikai párt,, amelyik becsületesen és kitar­tóan küzdött a magyar nép érdekeiért, aki gerincesen kiállt, és nem adta el a?, elveit, akkor sem, amikor ezzel egyé­nileg a legnagyobb veszede­lemnek tette ki magát. Melyik volt az a párt, amelyik min­dig ellenezte ezt az esztelen háborút, amelyik egyéneiben és a maga egészében! is min­dig vállalta a megaláztatást, az elnyomatást, de amelyik soha nem ingott meg a meg­győződésében. Nem lehet közömbös senki számára, hogy ezeken vá­lasztásokon melyik párt fogja megkapni a politikai hatal­mat a néptől. Soha nem volt olyan fontos, hogy megfelelő kezekbe fog-e kerülni az or­szág vezetése, mint ma, mert most dől el, hogy a fiatal magyar demokrácia erősödni fog-e a választások után, vagy csak üres szólam, csak nép­­r elend­í­tás lesz belőle. Az or­szág érdeke azt kívánja, hogy a hatalmat a népből jött, ki­próbált emberek gyakorolják, mert a vezetésre csak az for­málhat jogot, aki együtt ér­zett, együtt szenvedett ezzel a néppel, akinek fáj az, ami a népnek fáj és akinek egyetlen célja a sebek begyógyítsa, és a jobb magyar jövő magte­re­m­tése!

Next