Igazság, 1944 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1944-12-24 / 1. szám
2 menye lett az, hogy falvaink, városaink a harcok martaléka lettek. Ki látott olyan „szövetségeset, hogy egy állítólagos „baráti“, „fegyvertáras“ városnak a kelleg közepébe — mint Egerben történt — ütegek® állítson föl és ezzel előidézze természetesen azt, hogy az egész belvárost a harcok közben elpusztítottak. Ki látott olyan „szövetségeset, amely kétheti ostrom után kivonulván a városból, repülőgéptámadást intéz egy már úgyis elpusztított város központja ellen?! íme, ezt tette a „szövetséges barát“ és íme ennek a szövetségnek és fegyverbarátságnak örült nagyon sok olyan magyar, aki ma elpusztított vagyonát siratja. íme, ez az eredménye annak, hogy 1941 ben minden ok nélkül és Magyarország minden érdeke nélkül beléptünk a világhatalmak tusakodásába és aki akkor ennek örült, aki ujjongott a zsidótörvényeknek, aki ujjongott az október 16-a utáni bérencrendszer őrjöngéseinek, az mind bűnös a mai állapotokért és az egész nemzet elpusztításáért. A napokban megalakult Debrecenben az új békekormány, amely azonnal tudat fog üzenni a hitleri Németországnak és fegyvargránatet fog kérni a szövetséges nemzetek túl, elsősorban Szovjetoroszország él. Ezzel megindul a nemzet egy új élet felé vezető úton.Ez az út nehéz lesz, de hisszük, hogy rajta elérkezünk egy igazságosabb, népibb, boldogabb és békésebb Magyarországhoz. Mindez elpusztulhat, de a nép örök. A dolgos kezek, a gondolkodó alkotó agyak, dolgozni, alkotni fognak, a sebek behegednek, az épületek, hidak, gyárak újra felépülnek, csak a dolgozó kezeket kell összefogni, mindenkit a neki megfelelő munkahelyre kell állítani egy biztoskerti vezetőnek irányítása mellett, akkor nem kell félni a jövőtől. A pillanatnyi szenvedéseket lassan elfelejtjük és elindulnak igés-n új úton a feltámadás felé. — Nagy árat fizettünk, nagyon sokat szenvedtünk és fogtak még szenvedői a bűnös kormánynak esztelen politikája miatt. Most már túl vágynak rajta, ne nézzünk hátra. Előre a végső cél: egy újra felépített békés Magyarország felé! IGAZSÁG „Szívvel és lélekkel tudom szolgálni azt a rendet, amely harcot indít a reakció ellen“ — mondja a polgármester Lapunk első számában kötelességünknek tartottuk, hogy a város első polgárát felkeressük és megszólaltassuk a város jelenlegi viszonyairól. Az eddigi díszes polgármesteri fogadó szoba helyett egy eldugott, egyszerűen berendezett udvari szobában fogad bennünket. Már az előszobában olyan nagy a zsúfoltság, hogy úgy kell átfurakodnunk az embereken, mind a polgármesterrel akar beszélni, hogy orvoslást találjon ügyes bajos dolgaira. Nem tartjuk fel soká a polgármester urat, mert látjuk, hogy el van foglalva. Mosolyogva válaszol. — Hisz azért maradtam vissza a városban, hogy ezekben a sorsdöntő, nehéz időkben helytálljak és ne maradjon a város vezető nélkül. Munkám rengeteg van, de teljes erőmből és szívesen végzem, bár nem tudok egyelőre mindenkinek mindenben eleget tenni, de remélem, hogy a közeljövőben már minden zökkenő nélkül fog folyni a hivatali élet és mindenki legteljesebb megelégedésére folytathatjuk munkánkat. — Milyen károkat szenvedett a város az ostrom alatt? Ennek megállapítása folyamatban van, ehhez csak azt teszem hozzá, hogy a napokban városunkban járt különböző városokból delegált nemzetgyűlési kiküldöttek egyöntetűen megállapították, hogy a többi városhoz képest Eger városa igen jó állapitban van. A város vérkeringése is lassan meg fog indulni. Az égi tanintézetekben a tanítás megindult, a postahivatal megkezdte működését, két népkonyha, a teljesen élelem nélkül maradt lakosság részére kb. 1 hét óta meleg ételt ad. A Vörös Katonai Parancsnokság rendeletére ezután a Práff-féle malom három napig a lakosság, 1 napig a katonaság részére fog dolgozni. A jövő héten ki fogjuk jelölni azokat a péküzemeket, ahol a lakosság részére fognak kenyeret sütni. Általában mondhatom, hogy a közellátás jó kezekben van és a közeljövőben itt is lényeges javulás várható. Az üzletek rendbehozatala is folyamatban van és rövidesen meg fognak nyílni. A vonatközlekedés is a napokban megindul. A város katonai parancsnokságától, ahol minden kérésemet a legnagyobb jóindulattal teljesítik, arra nézve is határozott ígéretet kaptam, hogy a közbiztonság is hamarosan megszilárdul, úgyhogy remélem, hogy a város lakossága az új esztendőt a háborús borzalmaktól mentes, felszabadult lélekkel fogja köszönteni. Folytatódhat e az élet úgy, ahogy eddig volt, adjuk fel a kérdést a polgármesternek. „Az ittmaradásommal erre választ adtam, mert látom, hogy a Vörös Hadsereg felszabadítóként jön és tisztában voltam azzal is, hogy a nemzetnek, az országnak át kell esni azon az átalakuláson, amelyet a művelt nyugat és a szabad nem zetek politikája, Szovjetoroszország, Nagybrittania, Egyesült Államok tőlünk is megkövetelt. Itt maradtam, mert tudtam, hogy szívvel és lélekkel tudom szolgálni azt a rendet, amely harcot indít a reakció ellen és a szabad, független Magyarországért küzd.“ A polgármester maga elé tekint és érzem tekintetében, hogy ebben az emberben megvan a kellő erő ahhoz, hogy Eger városát és a városházát demokratikus és szocialista szelleműm építse újra. December 24. Kezdjük újra az életet! Be befulladunk a tétlenségbe. Már három hete elmúlt, hogy Eger városa átélte a sorsdöntő napokat és sok szenvedés és veszteség árán felszabadult. Nagy volt a veszteség anyagban, emberben; a lelkek sokáig éltek a bombázás és ágyúzás idegmegrázó bénaságában. Megszűnt minden élet, minden forgalom, és a város olyan kihalt lett, mint egy temető. Sokan elmenekültek, nem baj. A katona, aki elhagyja őrhelyét, nem megbízható; a polgár, aki tán nem is a veszély elől, hanem a fasizmus letörésétől való félelmében menekült, nem használható, nem sajnálják. De azok, akik út maradtak, mit csinálnak ? Mit csináltak az elmúlt hetek alatt? Tettek e lépéseket, hogy visszaadjanak valamit a város életéből ? Egy várost a munka üteme, pezsgése tesz élővé, de itt meg is mint minden mozgás, minden élet. Ha valaki felvetette a munka lehetőségének a gondolatát, legyintettek. Úgy sem lehet még. Úgy sem érdemes. Ráérünk. Pedig nem érünk rá. Nagyon sok tennivalónk van. Megdőlt a régi fasiszta rendszer. Leráznk a láncokat. Most építenünk kell, összefogva felépíteni újra lerombolt házainkat, városainkat, felépíteni az új demokratikus, egységes Magyarországot. Mennyi munka, mennyi kötelesség, és az egri polgár hallgat. Más városok már az első napokban lerázták magukról a félelem bénaságát, megjelentek a munkára felszólító falragaszok s a vár is újra élni kezdett. A kereskedők zakarítottak, leltároztak. És minden munkás örömmel sietett régi vagy új munkahelyére. És ment az élet tovább a maga útján. De itt Egerben ebből semmit sem látunk. Pedig most kéne igazán dolgozni, most kéne igazán lüktetni az életnek. Megszűnt a „PATÓ PÁL paketon !“ Nem érünk rá. Helgünk van s aki most nem teljesíti a kötelességét, nem áll helytett, ahova a sors állította, az szabotál. Ti pedig, egri polgárok, legyetek hívek régi történelmi hagyományaitokhoz ! Érték már Egert veszteségek, de mindig kiheverte, mert polgárai egyesült összefogással újjáépítették a romokat, új életet teremtettek a romok fölött. Most pedig, amikor súlyos veszteségek árán, de sikerült megszabadulni a fasiszta imperialista igától, érdemes dolgozni, érdemes élni az új demokratikus Magyarországért 55-osztagok borzalmas vérengzése magyarországon Könnyes szemű ember állított be ma délelőtt szerkesztőségünkbe. Hellyel kíváltuk. Fáradtan rogyott a székbe s reszkető hangon beszélni kezdett. Harminc napig bolyongtam bujkáltam az erdőkben, hogy megmeneküljek a fasiszta hóhérok karmai közül. Október 15-e volt. Felszabadultan hallottuk a Kormányzó úr szózatát. Minden szív örült, hogy vége a szenvedésnek, vége az öldöklésnek és jön az újjáépítés, küzdelmes, de örömteli munkája. De jaj, korai volt az örömünk! Mert Szálasi és aljas bandája Kormányzó urunkat hitszegő módon német kézre adta s a bitangul megszerzett hatalmat rombolásra, gyilkolásra használta fel. Pusztavám községben, Mórtól 3 kilométerre állomásoztunk ezen a napon. Századunkban voltak Heves és Borsod vármegye legtekintélyesebb orvosai, mérnökei és gyógyszerészei, akik velünk együtt felszabadult szívvel köszöntötték a kormányzó urat, a békét. De véresen kelt fel október 16 án a nap. SS alakulatok vonultak be a faluba és akadtak bitang renegátok, Volksbandisták, akik ráakaszították a vérengző banditákat. Nagy volt a bűnünk. Békét akartunk, élni akartaik, dolgoztunk. És elkezdődött a nagy vérengzés. A falu népének szeme láttára 217 ártatlan embert végeztek ki bestiális kegyetlenséggel. Köztük voltak városunk közismert orvosai is, dr. Sándor Imre, dr. Szabó Jenő, dr. Grosz György, dr. Englender Imre, dr. Gyárfás János, dr. Lengyel Zoltán, Pánczél György gyógyszerész, Sárkány Endre és Fischer Miklós mérnökök. Elégtételt kell adni azonban azoknak, akik bár tiszti uniformisban jártak, igyekeztek megmenteni ezeket a szerencsétlen embereket s ilyen módon 100—160 embert visszaadtak a dolgozó magyarságnak. Hát meddig tűritek még, magyarok, hogy a föld legvérengzőbb söpredéke büntetlenül dúlja fel hazátokat? Százezreknek a vére kiált bosszúért az égre. És ti álltok és várjátok, hogy a vörös hadsereg egyedül végezze el azt, ami a ti