Igazság, 1945 (2. évfolyam, 1-63. szám)
1945-01-07 / 2. szám
Megjelenik minden szerdán és szombaton délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Líceum, földszín. Telefon: 11 és 176 szám. Vesszen a fasizmus — szabad Magyarországot! A MAGYAR NEMZETI FÜGGETLENSÉGI FRONT LAPJA Szerkesztőbizottság: MILASSIN KORNÉL Dr. KARDOS LÁSZLÓ LÉNÁRD SÁNDOR Független Kisgazda Párt Magyar Kommunista Párt Szociáldemokrata Párt • Főmunkatárs: EBERGÉNTI TIBOR. Előfizetési díjak Egy hóra 350, negyedévre 101, félévre 201—, egész évre 40’ P. — Kéziratot nem adnak vissza A szélkakas jellemző tulajdonsága, hogy mozgásának irányát kizárólag a szél járása határozza meg. Mindegy neki, hogy jobbra vagy balra fordul-e, alkalmazkodóképessége lehetővé teszi számára a hirtelen fordulatváltoztatást. Nyugodt időben mozdulatlan, hogy úgy mondjuk várakozási állásponton van, ellenben a legkisebb szél lebbenésére is rögtön reagál. A legutóbbi negyedszázad viharos időjárása következményeképpen — amióta az ellenforradalmi reakció idegen segítséggel az ország nyakára telepedett — a politikai szélkakasok száma megsokasodott. Ott forogtak sürögtek az ú. n. „keresztény“ kurzus bölcsőjénél, részt vettek a különféle terrorkülönítmények akcióiban, az ÉME, a Sasok, a Darvak, majd a zöld „eszmevédők“ pokolgépes tevékenységében. Hol mint cselekvő részesek, hol pedig mint háttérben meglapuló buzdíték. Napidíjas felvonulásokat rendeztek. Friedrichtől a megkótyagosodott Szálasiig minden kormány mellett. Hol fekete, hol barna, majd zöld szabványinget viseltek s ha az pillanatnyilag kiment a divatból, rögtön betaftalmazták s a láda fenekére rejtették, hogy bármikor újra magukra ölthessék. A MOVE-től a KABSZ-ig minden jobboldali alakulás jelvényét fiókjukban tartották. Egyáltalán nem voltak finnyásak. Válogatás nélkül zabáltak kommunistát, szocialistát, zsidót, szabadkőművest, de gyakran terítékükre került az általuk még napelőtt kiszolgált és megtapsolt „jó polgári, keresztény“ politikus is. Világszemlélet, meggyőződés soha nem volt sajátjuk. Azt esetről esetre kapták vagy örökölték, mint szamár a nagy fülét. Közönséges kikiáltók voltak ők, akik vezérük parancsára egyszer Kenyeres-Kaufmann mellett korteskedtek Bajcsi Zsilinszky ellenében, máskor zsidóbérencnek kiáltották ki azt, aki nem üvöltött velük és fel akartak falni mindenkit, aki a magyar parasztnak földet, a munkásnak kenyeret kívánt juttatni s aki bírálni merészelte a minden emberi méltóságot megalázó, jogot és szabadságot megcsúfoló hitvány „rendszerüket“. Ezek a szabadonfutó kalandorok átszállójegyet váltottak minden, őket befogadó politikai párthoz. Eszményképeiket úgy váltogatták, mint színes ingeiket. S akik a múlt év október 15-éig Horthy nevét csak „országgyarapító“ jelzővel, kalaplevéve, bokaösszeverés közben merték és engedték kiejteni. 16-án, — elhurcolása után — már csak mint tehetségtelen, áruló, trottli, országvesztőt emlegették és a vérrögeszmés Szalosján Szálasit nevezték ki Magyarország legbölcsebb és legbátrabb államférfiénak. Közülük a jobbszimatúak — akik megérezték, hogy a nácilakáj hungarista uralom csak pünkösdi királyság — megkezdték tapogatódzásukat, összeköttetések után futkostak s most már szerte az országban, a baloldali pártok ajtain próbálnak kopogtatni. Ezek a stréberek, akik annak idején bohócos karlendítéssel és „heil“ üvöltéssel kísérték a németek benyomlását, most utólag megállapítják, hogy nem lett volna szabad beszállnunk a hitlerista halálautóba s ha már mégis beleszédültünk, idejében kellett volna abból kiugranunk. Ezek a politikai hamiskártyások — miután a megugrás lehetetlenné vált számukra — önbiztosítási akcióba kezdtek. S most valamilyen minőségben meglapulva, vagy hangoskodva próbálják elterelni a figyelmet korábbi méregkeverő szerepükről. De ez egyszer rosszul számítanak! Az ország dolgozó népe már okult. Okulása súlyos áldozatába került s nem lesz mégegyszer olyan könnyelmű, hogy emberies érzésből maga rakja a tetüt subája gallérjába. A demokratikus blokkban tömörült pártok mindegyikétől elvárjuk és feltételezzük a köteles óvatosságot, mellyel nemcsak önmaguknak, belső életük zavartalanságának, de az ország egész népének tartoznak. A szélkakasoknak tehát bealkonyodott. Azokat leszereljük és oda kerülnek, ahova valók...!ord KÖRKÉP A DECEMBERI EURÓPÁBAN Mialatt Eger és környéke a német rabságból felszabadult, Malinovszky és Polbukin orosz főparancsnok seregei Budapestet teljesen körülzárták. Vác és Rákosliget állomásai után sikerült minden oldalról a Budapestre beszorult német és nyilas csapatokat elvágni minden összeköttetéstől. Azóta nagy iramban folyik Budapest ostroma, ahol nagytömegű német hadsereg van körülzárva. December folyamán a Vörös Hadsereg csapatainak sikerült bejutni Budapest területére és a város nagy részét biztos kézben tartják. Többszáz kilométer szélességben a Vörös Hadseregnek sikerült a szlovák határt is elérni, Losonc, Rimaszombat és Balassagyarmat megszállása után. Az orosz front déli szárnya a téli hadjárat megkezdéséül új támadási irányt mutat, melynek célja Bécs és Pozsony felszabadítása. A nagy szovjet támadás eredményeként a német SS osztagok a szokásos módon megkezdték Pozsony kiürítését. A front északi szárnyán, Kelet- Poroszországban három helyen indult meg nagyarányú orosz támadás, melynek sikerült benyomulnia a német földön levő övezetbe. A németek ellenállása ma már lelkileg is össze van törve, mert — mint német jelentésekből látszik — földalatti szervezkedés folyik a náci hadsereg és vezetőik ellen. Ma már kénytelen beismerni a német hírmagyarázó is, hogy létezik egy sztálingrádi szövetség, amely a föld alatt szervezkedik és azokból a németekből áll, akik Sztálingrád feladása után bűnténynek tartják a háború folytatását. Az angolszászok csapatai folytatják harcukat és december első felében Saarbrücken körül a városért folytattak harcot. A német hadvezetőség már más védelmet nem látott, az alsó Rajna zsilipjeit nyitotta fel és megakadályozta az angolok előnyomulását. Rundstädt vezetésével úgy látszik meg akarták előzni az angolszászok téli nagy támadását. Minden erejüket összegyűjtve, a német hadsereget újabb támadásba dobták bele. A német hadvezetőség, mint a sarokba szorított patkány, ezt tartja utolsó támadási lehetőségnek és mint a halottak nagy száma mutatja, újabb embertömegeket küldtek a halálba. Felhasznál minden rendelkezésére álló tartalékot emberben, anyagban, amellyel sikerült is ugyan kezdeti sikereket elérnie, de a nyugati front döntő tényezője, a légifölény az angolszász hadvezetőség kezében van. De nem sikerült ez a támadás azért sem, mert hiszen keletről a szovjet haderő minden frontszakaszon vonul előre, nyomul be Németország szívébe és a nyugati sikerek nem állítják meg a Vörös Hadsereget. Az amerikai csapatoknak sikerült visszafoglalni Stavelott és Dilingen városokat és sikerrel járt az a céljuk is, hogy a Saar-folyó utolsó nyugati hídfőjét is megszerezzék. Eisenhower hadparancsában utolsó német kísérletnek tekinti ezt a nagyarányú német támadást, amelyet az angolszász csapatoknak már sikerült megállítaniuk. A déli frontszakaszon lendületes támadással foglalták el az angolok Ravenna városát és a tőle nyugatra fekvő Brizigella, valamint Baena- Savello olasz városokat és elérte támadási élük a Samo-folyót. Tito felszabadító csapatai a Szerémségben Sid városát szabadították fel és Zágráb irányába menetelnek. Az olaszországi helyzettel és az olasz belpolitikával az angol alsóház ülésén Eden miniszter foglalkozott és bejelentette, hogy gróf Sforza külügyminisztert az olasz kormány külügyminisztereként elismeri. Kijelentette és elvileg leszögezte, hogy az angol kormány álláspontja szerint jogában áll a kormánynak a felszabadított országok belügyeibe beleszólni. A Balkán érdekes decemberi eseménye a görög polgárháború, amelyet az angol csapatok lokalizálnak