Ikarus, 1962 (6. évfolyam, 44-45. szám)

1962-11-01 / 44. szám

4 Visszaélt a dolgozók bizalmával Miért váltották le Pauer János művezetőt? Pau­er János október 15-én fegyelmi határozat alapján írásbeli megrovást kapott. A fegyelmi határozatot vizsgálat előzte meg, amelyen világossá vált, hogy Pauer János veze­tői beosztásával visszaélve, megengedhetetlen magatartást tanúsított. Az autóbusz I. főosztályhoz tartozó segédmunkásoknak, körülbelül nyolcvan dolgozó­nak volt szeptember 1-ig mű­vezetője. Vállalatunknál 1847 óta dolgozik­. Az utóbbi évek­ben beosztottjaitól ismételten kisebb-nagyobb összegeket kért kölcsön. A pénzt határ­időre nem adta vissza és an­nak egy részét leváltása után térítette meg. Még így is ma­­radt 750 forint adóssága. Tettét súlyosbítja, hogy mint vezető előnyben részesí­tette azokat, akiktől kölcsönt kapott, így például Fehér Istvánnét. Súlyos megítélés alá esik az is, hogy a tőle függő helyzetben levő szak­­szervezeti bizalmiaknál össze­gyűlt tagdíjakból is kölcsön vett, és a vissza nem fizetés miatt zavart okozott azok el­számolásában. Visszaélt a jutalmak elosz­tásával is így például Tátrai Elemér­nek a folyó évben két esetben 200—200 forint ju­talmat adott azzal, hogy ebből az összegből 100 fo­rintot neki tartozott Tátrai átadni. Az egyik 100 fo­rintot Győr Gizellának juttatta, a másik 100 forin­tot feltehetően saját cél­jaira fordította. Több ízben előfordult, hogy ittasan jelent meg az üzem­ben, eltűrte, hogy beosztottjai szeszt hozzanak be az üzem területére és azok fogyasztá­sában maga is részt vett. Pauer János cselekedetei különösen sértik a munka­­fegyelmet és ugyanakkor ösz­­szeegyeztethetetlen a szocia­lista erkölccsel is. Nem tűr­hető, hogy bármelyik gazda­sági vezetőnk is visszaéljen beosztásával, kölcsönöket kér­jen és egyeseket előnyben részesítsen, ugyanakkor lejá­rassa a vezetők tekintélyét. A fegyelmi büntetés kisza­básánál enyhítő tényező­nek vették, hogy Pauer Já­nos 15 év alatt vállala­tunknál értékes szakmai munkát is végzett. Továb­bá tekintettel arra, hogy vezetői beosztásából már a fegyelmi határozat előtt népgazdasági érdekből le­váltották, ezért tettével arányos az írásbeli fegyel­mi megrovás. Pauer János belátta hibáit. Ügye tanulság arra, hogy a dolgozók bizalmával csak ideig-óráig lehet visszaélni és a felelősségrevonás nem ma­rad el. „ AHOL A MADÁR SEM JÁR“ Látogatóban a bőr­ és textilraktárban Túlzás lenne azt mondani, hogy a textil- és gumi­raktár ott van „ahol a madár se jár”. De tény, hogy üzemünknek majdnem a túlsó végén és az is, hogy elég ritkán fogadnak látogatókat itt a dolgozók. Pedig érdemes gyakrabban er­re járni, különösen az üzemi újság munkatársainak, mert van itt gond, megoldásra váró probléma elég. öt dolgozó, öt raktárt vezet. Bármennyire is fonákul hang­zik így ez a mondat, az igaz­ság mégis ez. Balogh bácsi ve­zetésével öt dolgozónk látja el ezekben a raktárakban a fel­adatokat. A bőr- és textilrak­tár — ahova ellátogattunk — egy helyen van. Ezenkívül kü­lön gumi, külön igelű­ raktár­ral rendelkeznek. Pesten, az Eötvös utcában kapott helyet a gumiabroncsraktár, a hozzá­tartozó tömlőkkel, a Hernád utcában pedig a laticelanyago­kat tárolják. Ami pedig a panaszt illeti — nem a dolgozók mondták el, mi észleltük. Bizonyságul had idézzük a külső képet: Szeretnénk, ha a szó leg­teljesebb értelmében fo­gadnák olvasóink azt a megállapításunkat, hogy a bőr- és textilraktár elke­rített irodahelyiségében az íróasztalon vastagon és az asztal egész felületét elfog­lalva, talán megszámolha­­tatlan mennyiségű anyag­utalvány közepette dolgo­zik Balogh Jenő elvtárs, raktárvezető, özv. Pluhár Miksáné elvtársnő segítsé­gével. Érdeklődésünkre elmondták, hogy sokat kell számolniok. Hát bizony elkelne itt egy szá­mológép is, de elsősorban arra van szükség, hogy a nemrégi­ben elhelyezett Kolompár elv­társnő helyére mentői hama­rább egy számolni jól tudó anyagkiadót kapjanak. Talán csak ebben össze­gezhető alapvetően Balogh elvtársék kérelme. De ta­pasztalataink szerint ettől többre is szükségük volna. Mindenek előtt arra, hogy vezetőik gyakrabban ke­ressék fel őket. (turbók) Pluhár Istvánná anyagot ad ki IKARUS Az Ikarus Karosszéria és Jármű­­­­gyár dolgozóinak lapja Felelős szerkesztő: Turbék János Szerkesztőség: Budapest XVI., Margit u. 2. Telefon: 298—440. 251, 116 mellék Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat . Felelős kiadó: Csollány Ferenc Budapest VTH., Blaha Lujza tér . Telefon: 343—100. 142—220 Megjelenik minden csütörtökön Terjesztik az Ikarus Karosszéria és Járműgyár sajtófelelősei Előfizetési díj negyedévenként 3.60 forint Szikra Lapnyomda Tűzoltó Dózsa—Ikarus I. 3:2 (1:1) Barátságos mérkőzés. Má­tyásföld. Tartalékos Ikarus csapata megérdemelt vereséget szen­vedett a Tűzoltó csapatától. Ikarus II.—Tűzoltó II. 4:0 (2:0) Barátságos mérkőzés. Má­tyásföld. A tartalékcsapat jó játékkal győzte le a Dózsa tartalék­csapatát. IKARUS Még nem tudjuk kik költözhetnek a régi edzőműhelybe A szerszámjavítók tették szóvá: — Amióta az edzőműhelyt elköltöztették, helyisége üre­sen áll, ígéretet kaptunk arra, hogy mi foglalhatjuk el ezt a műhelyt. Mind ez ideig nem kaptunk erre engedélyt, pedig igényünk, úgy gondoljuk, jo­gos. Érdeklődtünk az üresen álló edzőműhely sorsáról, s a mű­szaki fejlesztési osztály a kö­vetkezőkről tájékoztatta szer­kesztőségünket Az edzőműhelyre több igény mutatkozik. Bár igaz, hogy a felterjesztést — amelynek alapján a műszaki főosztály vezetője és a főmérnök elvtárs döntenek, ki költözzék a régi edzőbe — most készítjük, a műhelyt azonban ettől függet­lenül még nem tudjuk rendel­kezésre bocsátani, mert az át­építési munkálatokhoz nem rendelkezünk építőmunkások­kal. Ezért a műszaki fejlesztési osztály kéri dolgozóink türel­mét Kifestik a szerkesztési osztályok termeit is Szerkesztési osztályokon egyre többször és egyre türel­metlenebbül lehet hallani, hogy osztályaik nagyon piszko­sak és zsúfoltak. A falakon ujjnyi vastag a por. A második emeleti folyosók is rendezet­­lenek. A karbantartási osztály ne­vében Nagy Ferenc elvtárs azt válaszolta: a szerkesztési osz­tályok és folyosó festésének munkáit 1963. első negyedévé­ben folyamatosan elvégzik. — ötös csőtollat és kemény ceruzát csa­k ritkán lehet kap­ni és ez akadályozza a mun­kát — panaszolták a szerkesz­tési osztály dolgozói. Horváth József elvtárs rak­tárfőnök megvizsgálta a panasz jogosságát. „Amennyiben a fő­osztály ötös csőtollat igényel és rendel az anyaggazdálkodá­son, úgy azt Berzsenyi elvtárs­nő záros határidőn belül be­hozatja. Magyar gyártmányú kemény ceruza jelenleg is van raktáron. Külföldi ceruzát azonban csak korlátolt mennyi­ségben kapunk és kizárólag csak olyan osztályokra adunk belőle, ahol okvetlenül szük­séges a munka elvégzéséhez.” Váltakozó „szerencsével" szerepeltek asztaliteniszezőink Ifjúsági asztaliteniszezőink október 6-án szép sikert ér­tek el a IV. kerület (Újpest) asztalitenisz-bajnokságán. A fiú egyéniben Player a harma­dik helyet szerezte meg, míg a párosban a Baranyai—Pla­­yer-pár a második helyen vég­zett. Az ifjúsági csapatverseny­ben az ifi I. a Budapest­­bajnokság II. osztályában eddigi három győzelmet aratott egy vereség mel­lett, az ifi II-nek a Buda­pest-bajnokság III. osztá­lyában két győzelme és egy veresége van. A felnőtt I. csapat a Buda­­pest-bajnokság I. osztályában kevés sikerrel rajtolt. Három vereség után a múlt héten si­került először győzni. A mér­kőzés a Medicor-Röntgen csa­pata elleni 11:7 arányban vég­ződött. Az Ikarus győzelmeit a Márkus—Vincze-páros. Vin­­cze (4), Márkus, Nádasi, Bal­la (2—2) szerezték. A férfi II. csapat az össze­vont XIV—XVI. kerületi baj­nokságban 16:2 győzelemmel­­ kezdett. 1962. NOVEMBER 1. ÉRDEKLŐDÉS Nem tagadhatjuk meg a segítséget Nem tartoznak üzemünkhöz, de úgy gondoljuk egyetérte­nek olvasóink velünk abban, hogy ha szerkesztőségünkhöz fordultak kérésükkel, nem ta­gadhatjuk meg azt a segítsé­get, melyet olvasóink közvéle­ménye biztosít problémájuk megoldásához. Váczi Imre vasbetonszerelő és Bene Zoltán szakszervezeti bizalmi és még sokan mások a 22. Építőipari Vállalat dol­gozói közül panaszkodnak a konyhára.­­ — Állandóan, de a hét nagy részében főtt marhahúst kap­t­tunk, ugyanakkor a levesét sohse látjuk. Azt sem tudjuk miért kell égetett olajjal fő­zött ételeket fogyasztanunk, amikor az Ikarus konyhája — tudomásunk szerint — 8 forint 30 fillérből állítja elő az ebé­det, melyből személyenként ők 3,30 Ft-ot fizetnek. Ezúton kérjük az illetékese­ket, vizsgálják meg a 22-es Építőipari­ Vállalat dolgozói­nak panaszát, mert úgy vél­jük, nem lehet közömbös sen­ki a fentiekben elmondott észrevételekkel szemben. A második műszak és a férfiak... Bekötött ujjú asszonyka áll az orvosi előtt, mivel ismerő­söm volt, megkérdeztem tőle: — Mi történt a kezével? — Fát vágtam az este, az ujjam majdnem rá ment — válaszol az asszony fanyar mo­sollyal. — Szóval fát vágott — mon­dottam — és a férje mit csi­nált? — érdeklődtem arra gondolva, talán nem jött haza még a munkából, vagy eset­leg elutazott éppen, s ezért kellett feleségének ezt a férfi­munkát vállalni. Itt álljunk meg egy pilla­natra és vizsgáljuk meg e be­vezető kis történet után, vajon hogyan is viszonylanak mond­hatjuk általában — különös tisztelet a kivételnek — a fér­fiak az otthoni második mű­szakhoz. Hát bizony nem min­denhol egyformán. Egy elmaradt gyarmati or­szágban élő népnél például — figyelte meg egy ott járt kutató —, a férfiak semmiféle munkában nem vesznek részt. Minden munkát az asszonyok végeznek, ideértve az élelem megszerzését is. Amikor a kutató megemlítette előttük, hogy az ő hazájában, Európá­ban a férfiak is dolgoznak. — Ez viccnek is rossz — mondo­gatták mély meggyőződéssel az ott élő férfiak. Az ugyan lehet, hogy ez egy rossz vicc ottan, de ez nálunk komoly dolog. A szocializmust építő orszá­gokban a férfiak, nők egy­formán dolgoznak, mert csak így válthatják valóra álmai­kat, biztosíthatják a mind ma­gasabb életszínvonalat, a kü­lönböző robotgépeket, a kész­ételeket, a jégszekrényeket és sok mást, amelyek előbb-utóbb megszüntetik az asszonyok ma még második műszakját. Mert nincs messze az idő, amikor a technika segítségével szinte teljesen megszüntethető az asszonyok második­ műszakja is. De addig ... A családok életébe nehéz belelátni. Sok asszony jó nagy kötényt köt maga elé, jelképesen, hogy eltakarja az idegenek előtt, hogy mi törté­nik a családban. Csak az lát­, szódjon, ami szép, ami emeli a család tekintélyét. Sajnos, akadnak azonban olyan családok is, ahol a férj nem segít a háztartási munká­ban, viszont a tékozlásban előljár. Igaz, napjainkban már — ahogy növekedik a művelt­ség , úgy egyre inkább meg­szűnnek e jelenségek. Ehhez még elég sok idő kell. Szeren­csére nem ez az általános, in­kább talán éppen az ellenke­zője. Sok helyen a nagymama is segít, de ahol nincs nagy­mama és a fiatalasszony még iskolába jár, a férj vásárol be, süt, főz és vasal. Nem azért teszi ezt, mintha papucs fért volna, hanem mert tudja, hogy ezzel tartozik a családnak. Ismerünk a gyárból egy fia­tal dolgozót — ha elmonda­nánk név szerint ki az, el sem hinnék —, aki büszke arra, hogy a mosógéppel olyan szé­pen és egy-kettőre ki mos mindent, hogy csoda és ezt a munkát másra nem is bízná. Más férfi azt mondja vi­szont — mosást nem, de min­den mást él vállalatok a háztar­tásban. Én vasalom ki magam­nak a holmijaimat, gombot var­rok, fát vágok, szóval mindent „férfi” munkát elvégzek. Hogy mi is az a férfi mun­­ka, egy kiegyensúlyozott szép­ házaséletben ez a kérdés nem is szokott felmerülni. Egymás örömére mindent megtesznek­ G. J. Életet ment az, aki vért ad! November 8-án kezdődik a véradás üzemünkben Egyszerű emberek, akik egész napjukat a munkapad mellett töltik, most egy pilla­natra felfigyelnek munkájuk­ról. — A Vöröskereszt által hir­detett véradók gyűlése a fülke­üzem nagy műhelyében lesz megtartva — mondja az üzem­vezető, s aztán férfiak, nők egyaránt percek alatt körül­veszik az előadó Rosta doktor üzemorvos elvtársat és az Ikarus vöröskereszt szerveze­tének vezetőjét, Vörös elvtárs­nőt. — Megkérem a megjelent dolgozókat — kezdte el Rosta doktor elvtárs beszédét —, hogy a Vöröskereszt november 8-án itt az orvosi szobában tartandó véradási a­kciójában való r­észvételre minél nagyobb számban jelentkezzenek. Em­berek vagyunk — folytatta Rosta elvtárs —, velünk is, s másokkal is mindennap törté­nik és történhet baleset. Nem­csak az üzemekben, hanem mindenhol, ahol az élet folyik, az otthonunkban, de az utcán is. Ilyenkor élet-halál kérdése az, hogy van-e elegendő vér a beteg megmentésére.­­ Ehhez kérem ismételten a dolgozók segítségét és meg vagyunk győződve, hogy a dol­gozóink ezt a kér­elmet teljesí­tik. A véradás úgy történik, hogy a jelentkezőket a vérellátó központból ide a helyszínre érkező mint­egy huszonöt orvosa, labo­ránsa, asszisztense itt az ikarusi orvosi rendelőben teljesen kivizsgálja, mert vért csak attól veszünk és vehetünk, aki teljesen egészséges, véradásra al­kalmas. Akiket az orvosi vizsgálat során betegnek találunk, azok­tól vért nem veszünk, hanem orvosi kezelést nyújtunk a fel­épüléshez. Véradás után a vér­adókat megvendégeljük egy jó adag kirántott hússal, egy üveg sör elfogyasztása után pedig már hamarosan pótolják a véradók az elvett vért. Rosta doktor beszéde után a dolgozók szép számmal feliratkoztak Vörös elv­társnőnél a jelentkező ívre. A véradás sikere érdekében nagy munka folyik az Ikarus másik orvosi rendelőjében is, ahol Weisz doktor elvtárs irá­nyítja a véradók szervezé­sét . A tegnapi véradó röp­­gyűlésen — nyilatkozott Weisz elvtárs — a kárpitos-üzemben a várakozáson felül sikerült a véradók szervezése. Vannak itt műhelyrészek, ahol egy pár gyengébb, beteges dolgozó ki­vételével a műhely összes dol­gozója jelentkezett véradásra. — Holnap tovább folytatjuk felvilágosító munkánkat — folytatja tovább Weisz elvtárs — mindaddig, amíg az Ikarus­­gyár valamennyi dolgozójához el nem jut kérésünk. Ha így történik, biztosan teljesítjük azt a tervet, amit a vérellátó központ elvár az Ikarus dol­gozóitól. Gattyán József

Next