Ikarus, 1963 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1963-01-03 / 1. szám
1963. JANUÁR 3. A harácsolás lejtőjén... Ha a társadalmi tulajdon védelméről esik szó, sokan elsősorban a lopás bűncselekményére és szabálysértéseire gondolnak. Pedig más tényezők is megkárosíthatják komoly összeggel népgazdaságunkat. Elsőként az anyagselejtet, a nagy mennyiségű festék leselejtezését, 4 tonna lemez elszabását, vagy a selejtes munkát említem. Ide tartozik az anyagok egyéni célra való felhasználása (például ultra-ügy.) Ezúttal nem nézzük a különböző gondatlanságból előforduló karambolokat, vontatásból származó sérüléseket, a gondatlanul kezelt szerszámkárokat, pedig ezek is érintik nyereségrészesedésünket. Emellett, sajnos, még mindig jelentős azoknak a száma, akik néhány forintért feláldozzák becsületüket — elfelejtik, hogy merrt a tőkéseket, hanem dolgozótársaikat lopják meg. Nézzük, milyen ügyek is voltak ezek. Kovács Imre az alkatrészműhelyben dolgozik, mint lakatos. 10 méter hosszú, 80 cm széles molinó anyagot akart a gyárból kilopni. A molinó anyagot összehajtogatta és aktatáskájába tette. Távozásakor az ellenőrzés során itt találták meg. Arra hivatkozott, hogy rekamiéjának alsó része lyukas, hull belőle az afrik és ezt akarta beborítani vele. Fogh Lászlóné a darabolóműhely segédmunkása (csömöri lakos) szintén molinó anyagot — 3 métert — akart kilopni a gyárból. Félrevezetésünkre azt mondotta, hogy a kárpitosműhely mellékhelyiségében találta. Sebők János fényező egy félliteres tejesüvegben szintetikus fehér festéket akart eltulajdonítani. A tejesüveget egy védőételes papírzacskóba helyezte és munkaruhájába becsavarta, a motozásnál megtalálták nála. Berek Ferenc épületkarbantartó csoportvezető csalást és lopást követett el, mivel az általa befizetett számlához kiállított kapujegyet az anyag - és egy kivitelekor nem adta le ezt a mennyiséget még alkalommal kivitte. A kihallgatás során elismerte, hogy több alkalommal befizetett hulladákjára és az így nyert utalvány segítségével több és jobb minőségű anyagot vitt ki. A fenti cselekmények elkövetőit egyrészt fegyelmi úton vonta felelősségre a vállalat igazgatósága, másrészt ügyüket átadta a rendőrségnek, így Berek Ferencet fegyelmi úton leváltották csoportvezetői beosztásából és kötelezték a kár megtérítésére. Ügyét átadták a rendőrségre. Ettől függetlenül Berek Ferenc cselekedetét a társadalmi bíróság is tárgyalni fogja. Ezek az esetek azt mutatják, néhány dolgozónkban él még rossz tulajdonság , a meggondolatlanság, a harácsolás. A felelősségrevonások mellett azonban szükséges az is, hogy a gazdasági vezetők nevelő-, felvilágosító munkájuk mellett minden segítséget megadjanak a lopások megelőzése érdekében. Reméljük, hogy mindezek tudatában az új, 1963-as esztendő ebben a munkában és harcban eredményesebb lesz az előzőnél. Nagy Rudolf IKARUS Nekünk sem célunk az önkényes változtatás Még egyszer a tetőszellőzőkrel Egyetértünk Bánóczi Kál Imán, a futógyártmány II. szerkesztési osztályvezető által írt cikk lényegével. Mi az üzem dolgozói, akik a termelésben közvetlenül részt veszünk, elismerjük azt az elvet, hogy ..a széria konstrukciókat, csak az illetékes szerkesztési osztályoknak van joguk kialakítani és módosítás is csak tudomásukkal és beleegyezésükkel történhet, még ha a hibát szerkesztés követte is el.” Ezzel az elvvel teljesen egyetértünk, sajnos, azonban a termelésünk sajátos arculata következtében a gyakorlat mást kényszerít ránk. Hiába nem akarunk változtatni, a kocsiknak ki kell menni. Éppen ezért nem adhattunk teljesen igazait a futógyártmány II. szerkesztési osztály vezetőjének, amikor a tetőszellőzők problémájáról írt. „A tetőszellőző ugyanis hónapok szerkesztési és technológiai munkájának eredménye. A szériagyártás előtt a végső rajzok alapján több minta készült.” Sajnos, a mai napig nem készülnek rajz szerint tetőszellőzők. Maga a sajtolószerszám sem rajzhű. Olyan tűréseket adott meg a szerkesztés, amelyeket a mi eszközeinkkel nem tarthatunk be. Nem akarjuk a vitát elmérgesíteni, de azt kénytelenek vagyunk újra leszögezni, hogy mindaddig, amíg a szerkesztés utasítása szerint akartuk elkészíteni a szellőzőket, addig minden nap viszszaadta az átvevő a kocsikat. A forgópontok áthelyezésével a műhely megoldotta ezt a problémát, de a szerkesztés elvi álláspontjának helyessége tudatában ma sem rajzolta át a szellőzőket, holott a gyártás a műhelymegoldás alapján készül. Ezért érezzük mi, a gyáregységek dolgozói, hogy a szerkesztések sokszor nem veszik figyelembe a lehetőségeket és nem az adott körülményeknek megfelelően készítik el a rajzokat. Hajduska Miklós ★ Szerkesztőségi kiegészítés. A műhelyekből hozzánk érkezett levél mondanivalójával teljes egészében egyetértünk. Lapunknak nem célja, hogy fegyelmezetlenségekre, szabálytalanságokra buzdítson. Nagyon helyes lenne, ha minden szabályszerűen menne, de ez csak akkor válik lehetővé, ha egy-két állandó típust gyártunk. A szerkesztések és műhelyek dolgozóinak össze kell egyeztetni szempontjaikat és mindenek fölött uralkodni kell annak a gondolatnak, hogy a legfontosabb feladat: a jó, vagy még inkább a lehető legjobb autóbusz gyártása. ul kettő- és háromajtós 66-osokkal indul 1963-as tervünk Az 1963-as évet kettő- és háromajtós Ikarus 66-osokkal indítjuk és ezeket folytatólagosan készítjük, az I. negyedév végéig. Még az első negyedévben megkezdjük az Iktarus 55 gyártásait is, amely tovább húzódik, a második negyedévre. Vegyesen termelünk majd export- és hazai rendeltetésű járműveket. Az elmúlt évekhez hasonlóan, a 31. típusból fenékvázakat is gyártunk. Ez a tétel a II. negyedben szerepel. A külföldön megbecsülésnek örvendő 31. típus gyártására a második negyedév végén kerül sor és áthúzódik a III- negyedévre is. Az alvázas autóbuszaink közül az első félévben, januártól kezdve, a 630-assal indulunk, míg áprilistól párhuzamosan a 620-as gyártását is bekapcsoljuk. Az új típusok közül a nullszériák a II. negyedben indulnak, az 557. és a 180-as csuklós típusokkal. Az 556-os gyártására az év későbbi részében kerül sor, csakúgy, mint futógyártmányaink különböző típusválasztéka. és filmet láttak a kétütemű motor működéséről. Huszonnyolcan vettek részt az előadáson és ez jelentős csökkenést mutat a nyolcvannégy indulóval szemben. Jivodorics elvtárs, a szakszervezet oktatási felelőse azt bizonygatja, hogy a dolgozók érdeklődése hiányzik. Ezt nem értem, akkor vajon miért jelentkeztek olyan sokan az indulásnál. Talán inkább az érdeklődés megfelelő kielégítésében van a hiba? Talán szakosítani kellene a munkásakadémiát. Talán a színvonalon is javítani lehetne, vagy éppen a szervezőmunkán. Újabb állomásom olyan, amit kevesen ismernek. Eldugott helyen, a hátsó folyosón „éteri” hangok szállnak az egyik szobából. A rádiós klub helyisége. Csak az ügyeletes tartózkodik benne. Állandó összeköttetést tart a világ amatőrállomásaival. Bizonyára sokan olvasták, hogy nyújtottak, a magyar rádiósok segítséget egy franciaországi életveszélyes betegnek. A sürgős gyógyszert kérő adásnak első felvevői az Ikarus rádiósai voltak. Kiváló működésük elismerését fejezi ki a nemzetközi viszonylatban is említésre méltó ENSZ-diploma, melyet elnyertek rádiósaink. A rádiószoba melletti teremben egy MHS műszaki tanfolyamot találunk. Komoly erőfeszítést igénylő tananyaggal készülnek a sorköteles fiatalok a hadseregbeli életre. Ezután jegyzetfüzetemben a következő bejegyzés került: a dalkör Kodálymegemlékezése. Amikor termükbe léptünk, Hortobágyi karmester már megkezdte az előadást. Szeretettel idézi és ismerteti 80. születésnapját ünneplő nagy művészünk pályafutását, alkotásainak jelentőségét. Mindezt lemezjátszón bemutatott művekkel illusztrálja. A dalkör tagjain kívül néhány vendég is jelen van. Mindannyian nagy csendben az életrajzból kibontakozó emberi nagyság iránti tisztelettel a szép után fokozott vággyal hallgattuk Kodály örökbecsű műveit. Elfeledkezve további feladataimról, én is végig maradtam, pedig más fontos események vártak. Kópé elvtárs fővárosi tanácstag fogadóórájáról és a nyugdíjasok ismeretterjesztő előadásáról le is késtem. De Szíjjártó elvtárstól, a nyugdíjasok kulturális vezetőjétől az előcsarnokban mégis megtudtam, hogy orvosi előadást hallgattak „Az emberi életkor meghosszabbításának titka” címmel, utána filmet vetítettek. — Negyvenhatan voltak — közli —, bár máskor úgy kilencvenen, százan is vagyunk. Kópé elvtárs fogadóóráján utólagos tájékozódásom szerint tizenkilencen voltak. Ez a szám bizonyítja, hogy dolgozóink bizalma veszi körül a fővárosi tanács tagját. Különböző ügyekkel keresték fel, de nagy részük lakásproblémával. Már este hét óra körül járunk, de még nincs nyugalom a kultúrházban. Színjátszóink a nagyteremben Gerendás Ferenc: Tető nélkül című darabjának fő-próbáját tartják. A színpadon a szereplők, a nézőtéren a rendező. Valami közös játékot folytatnak. Hol a szereplők beszélnek, hol a rendező, hol egyszerre mind, sőt még a világosító is belép és most már teljes zűrzavarnak tűnik az egész. Ember legyen hát a talpán — legalábbis rendező —, aki itt kiismeri ma-Igát. De semmi baj — biztatnak —, majd holnap a bemutatón annál simábban megy minden. (Így is történt.) Fel 9-et mutat az órám, mikor otthagyom a még fáradhatatlanul próbáló színjátszó gárdát. Bálla elvtárssal együtt indulunk kifelé. Tőle még megtudom azt is, hogy a barkácsoló gyerekeknek is volt ma foglalkozásuk. Mögöttünk marad a kultúrház, most már csak ütött világító ablakaival. Gondolatban egy elnagyolt statisztikát készítek. Tíz rendezvényen több mint kétszáz személy fordult meg, itt ma. Mennyi esemény, mind más arculattal és mindez csak egy szokványos hétköznapján kulturális életünknek. Megszokott, de mégis csak nagy dolgok folynak itt az ablakok, a falak mögött. Csak elsikkad felette szemünk. " Megpróbáltam hát egyszer nyitott szemmel termeit végigjárni. Kiss Ernő Levél fehérvári olvasóinkhoz Szeretettel köszöntjük az Általános Mechanikai Gépgyár dolgozóit. Az új év első lapszáma kopogtat be önöknél, hogy lapunk következő számaival közelebb hozzuk egymáshoz, az egyesült két gyár dolgozóit. Célunk, hogy írásainkkal kölcsönösen megismertessük egymással mindkét gyár problémáját és a közös célért küzdő dolgozókat. Köszönjük mindazoknak önfeláldozó segítségét, akik közreműködtek abban, hogy lapunk önöknél már az egyesülés első napjaiban megjelenhetett. Reméljük, hogy mind a terjesztők, mind az olvasók igényeit ki tudjuk elégíteni és kapcsolatunk hamarosan elmélyül annyira, hogy a fehérvári dolgozótársaink is felkeresnek bennünket leveleikkel, problémáikkal. Bírálataikat, észrevételeiket, írásaikat éppen olyan szívesen fogadjuk, mint kérdéseiket, vagy tanácsaikat. KULTÚRHÁZUNK képzőművészeti szakköre szobrásztagozatot alakított. Mindazon dolgozók, ipari és középiskolai tanulók jelentkezhetnek a szakkörbe, akik kedvet éreznek a szobrászat gyakorlásához. Érdeklődni és jelentkezni lehet minden kedden és csütörtökön délután 6-ig kultúrotthonunk első emeleti 13- as szobájában. A műanyagokkal kapcsolatos újítások elbírálásának feltételei Mind gyakrabban beszélnek vállalatunknál a műanyagok alkalmazásáról. Déri elvtárs, az újítási iroda vezetője tájékoztatta lapunkat a műanyagok használatára vonatkozó újítások elbírálásáról. — Vállalatunk az 1961. éves műszaki fejlesztési tervben már foglalkozott autóbuszalkatrészek, szerelvények műanyagokból való gyártásával — mondta Déri elvtárs. — Alkalmazásának azonban határt szab műanyagiparunk fejlettségi foka és a rendelkezésünkre álló szerszámkapacitás. Számtalan újítás érkezik be hozzánk, melyben javasolják, az alkatrészek műanyagból való elkészíté- i sét. Ezeknek egy részével, mint újítással nem tudunk foglalkozni, mert a műszaki fejlesztési osztály a 2012-es vállalati intézkedési terv alapján már tárgyalt az illetékes műanyaggyárral, és alkalmazásukat a 63—64-es évre tervezték. Műanyagiparunk még nem minden esetben tud megfelelő anyagot korlátlanul biztosítani. Az iparág fejlesztése terén elért eredményük alapján mégis egyre szélesebb körben számíthatnak műanyagok alkalmazására. Az ez évben megrendezett műanyagkiüilítás azt is megmutatta, hogy vállalatunk már milyen területeken használhat új anyagokat. Milyen javaslatok kerülnek ebben a témakörben elfogadásra? — kérdezték Déri elvtársat. — Ami a műszaki fejlesztési tervben nem szerepel és ami vállalati szinten a viszonylagos újdonság fogalmát kielégíti. Ilyenek például a műgyanta-szerszámok. — Szeretnénk példát hallani azokról az újításokról, amelyeket nem fogadtak el. — 1959-ben figyelembe kellett venni elbírálásnál az akkori lehetőségeket, amikor sem megfelelő szerszámkapacitás, sem kivitel nem volt biztosítva. Az alumínium vízléceknek műanyaggal való felcserélését sem tudtuk bevezetni, mert nem felel meg a követelményeknek. Javasolták többek között, hogy a műanyagperselyeket — amelyeket eddig forgácsolással munkáltak meg — fröccsöntéssel készítsék el. Az ehhez szükséges szerszámok készítése azonban csak 25—30 ezres darabszám esetén lenne gazdaságos. Az újításokat az egyszemélyi elbíráló, a főmérnök és az általa megbízott személyek, szám szerint négyen és a beosztott szakszervezeti tagok bírálják el. Feladatuk: a tanácsadás. Az egyszemélyi elbíráló szabja meg, hogy a szükséges véleményeket kiktől kéri. A műanyaggal foglalkozó újításokat minden esetben a központi technológiára küldik. Amennyiben szükséges, a kutatóintézetek véleményét is kikéri. Az újítási iroda és a műszaki fejlesztési osztály figyelemmel kíséri a műanyagipar fejlődését. A hazai anyagok egyre szélesebb körben teszik lehetővé az új szerelvények gyártását. Az újítók tehát hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az új anyagok közül mind többet alkalmazhassanak. Nincs azonban lehetőség arra, hogy olyan javaslatokat is elfogadjanak, melyben minden komolyabb újítói tevékenység nélkül egyszerűen javasolják szerelvények, vagy elemek műanyagból való készítését. Ez tulajdonképpen egy folyamat, amely magától értetődő és természetes fejlődési út. A vállalat általában nem kezeli a műanyagokra vonatkozó újításokat mostohagyermekként és ezeket is különkülön bírálják el és ha megfelelő, el is fogadják. Fütyül a januári szél, az utakon jeges havat söpörve maga előtt. Ilyenkor bizony a legjobb a jó meleg műhelyekben foglalkozni a soron levő munkákkal. Szünetben pedig megbeszélni az elmúlt vasárnap sportműsorát és mint valami távoli eseményt, mely nem reánk vonatkozik, a kemény téllel küzdő emberek harcát országszerte. Pedig ha jól körülnézünk itt az Ikarusban is, sokan dolgoznak künn a szabadban. Az új kazánház falán a kihúzott Mátrai-létrán villanyszerelő serénykedik. Sokszor áll be ide a vontató megtelt szenes vagonokkal, amit a meleg pufajkába bújt segédmunkások azonnal kiürítenek, hiszen álláspénzt nem szoktunk fizetni, akár éjjel, akár nappal jön a szerelvény. Az udvaron az elkészült és szállításra váró buszokat „árgus’’ -szemekkel vizsgálják újra és újra az átvevők, bármilyen időjárás uralkodik. Hiszen a tervben fennakadás nem lehet, különösen most, mikor az évi tervet fejezzük be. Felsorolni is nehéz lenne kinek milyen okból kell kijönni a meleg műhelyből, de tény az, sokan vannak. A nehéz bundába öltözött gépkocsivezetők például sokszor egész napos próbaútra indulnak, nem tudva, mi fog történni, nem lesz-e szükség hóláncra, vontatóra. A tavasz még messze van, de bizony a ruharaktár adja ki utalványra a jogosultaknak a jó meleg bundát, pokrócot, kesztyűt védekezésül a hideg ellen. Az elmúlt években sok panasz hangzott el, hogy a ruharaktárban penészednek a drága holmik, mert jóformán semmi fűtési lehetőség nincs. A tűzrendészet a gyúlékony helyen a kályhafűtést nem engedélyezte, így maradt minden a régiben, arra várva, hogy majd új helyiségbe helyezik el a raktárt. Késő ősszel azonban a sok panasz végre meghallgatásra talált. A karbantartási osztály dolgozói csatornát építettek a ruharaktár és a katalóguscsoport épülete között, fűtési csövet fektettek le, a raktárban pedig a középső fal mindkét oldalán fűtőtesteket helyeztek el. Már az előcsarnokban, ahol a dolgozók a munkaruha kiadására várakoznak és a próbafülkében, ahol a ruhát mérik magukhoz, kellemes meleg levegő fogadja a belépőt, így tehát nemcsak a munkaruhák menekülnek meg a zenésztől, hanem a raktár dolgozói sem hűlhetnek meg oly könnyen az állandóan hideg helyiségekben. Talán ők örülnek legjobban a segítségnek, mely a téli hidegben is kellemessé teszi tartózkodási helyüket. G. J. A JANUÁRI SZÉL NYOMÁBAN Teljesült a ruharaktár dolgozóinak régi vágya két kép a Fődön ikertengelyt ábrázolja, kombinált, kúpos kiképzésű rugókkal. A laprugó mindössze két, teljesen azonos méretezésű,egyik.1 oldalán kúposan kiképzett, vastag rugólapból áll, melyek sík felületükkel vannak egymásra fektetve. A lapok 120 mm szélesek, középen 31 mm vastagok egyenként, a széleken 22 mm-re csökken vastagságuk. Felfüggesztésük a külön ábrán jól látható: a két rugóvég hengeres acélpárnába van befogva és a rugalmas Vulkollánbetétben fekszik.