Ikarus, 1963 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1963-01-03 / 1. szám

1963. JANUÁR 3. A harácsolás lejtőjén... Ha a társadalmi tulajdon védelméről esik szó, sokan elsősorban a lopás bűncselek­ményére és szabálysértéseire gondolnak. Pedig más ténye­zők is megkárosíthatják ko­moly összeggel népgazdasá­gunkat. Elsőként az anyag­­selejtet, a nagy mennyiségű festék leselejtezését, 4 tonna lemez elszabását, vagy a se­lejtes munkát említem. Ide tartozik az anyagok egyéni célra való felhasználása (pél­dául ultra-ügy.) Ezúttal nem nézzük a különböző gondat­lanságból előforduló karam­bolokat, vontatásból származó sérüléseket, a gondatlanul ke­zelt szerszámkárokat, pedig ezek is érintik nyereségrésze­sedésünket. Emellett, sajnos, még mindig jelentős azoknak a száma, akik néhány forintért feláldozzák becsületüket — elfelejtik, hogy merrt a tőkése­ket, hanem dolgozótársaikat lopják meg. Nézzük, milyen ügyek is voltak ezek. Kovács Imre az alkatrész­­műhelyben dolgozik, mint la­katos. 10 méter hosszú, 80 cm széles molinó anyagot akart a gyárból kilopni. A molinó anyagot összehajtogatta és ak­tatáskájába tette. Távozása­kor az ellenőrzés során itt ta­lálták meg. Arra hivatkozott, hogy rekamiéjának alsó része lyukas, hull belőle az afrik és ezt akarta beborítani vele. Fogh Lászlóné a daraboló­műhely segédmunkása (csö­möri lakos) szintén molinó anyagot — 3 métert — akart kilopni a gyárból. Félrevezeté­sünkre azt mondotta, hogy a kárpitosműhely mellékhelyisé­gében találta. Sebők János fényező egy félliteres tejesüvegben szinte­tikus fehér festéket akart el­tulajdonítani. A tejesüveget egy védőételes papírzacskóba helyezte és munkaruhájába becsavarta, a motozásnál meg­találták nála. Berek Ferenc épületkarban­­tartó csoportvezető csalást és lopást követett el, mivel az általa befizetett számlához ki­állított kapujegyet az anyag - és egy kivitelekor nem adta le ezt a mennyiséget még alkalommal kivitte. A kihallgatás során elis­merte, hogy több alkalom­mal befizetett hulladákjá­­ra és az így nyert utalvány segítségével több és jobb minőségű anyagot vitt ki. A fenti cselekmények elkö­vetőit egyrészt fegyelmi úton vonta felelősségre a vállalat igazgatósága, másrészt ügyü­ket átadta a rendőrségnek, így Berek Ferencet fegyelmi úton leváltották csoportveze­tői beosztásából és kötelezték a kár megtérítésére. Ügyét át­adták a rendőrségre. Ettől füg­getlenül Berek Ferenc csele­kedetét a társadalmi bíróság is tárgyalni fogja. Ezek az esetek azt mutat­ják, néhány dolgozónkban él még rossz tulajdonság , a meggondolatlanság, a harácso­lás. A felelősségrevonások mellett azonban szükséges az is, hogy a gazdasági vezetők nevelő-, felvilágosító munká­juk mellett minden segítséget megadjanak a lopások megelő­zése érdekében. Reméljük, hogy mindezek tudatában az új, 1963-as esztendő ebben a munkában és harcban ered­ményesebb lesz az előzőnél. Nagy Rudolf IKARUS Nekünk sem célunk az önkényes változtatás Még egyszer a tetőszellőzőkrel Egyetértünk Bánóczi Kál­ I­mán, a futógyártmány II.­­ szerkesztési osztályvezető ál­tal írt cikk lényegével. Mi az üzem dolgozói, akik a ter­melésben közvetlenül részt veszünk, elismerjük azt az el­vet, hogy ..a széria konstruk­ciókat, csak az illetékes szer­kesztési osztályoknak van jo­guk kialakítani és módosítás is csak tudomásukkal és bele­­­­egyezésükkel történhet, még ha a hibát szerkesztés követ­te is el.” Ezzel az elvvel tel­jesen egyetértünk, sajnos, azonban a termelésünk sajá­tos arculata következtében a gyakorlat mást kényszerít ránk. Hiába nem akarunk vál­toztatni, a kocsiknak ki kell menni. Éppen ezért nem ad­hattunk teljesen igazait a futó­gyártmány II. szerkesztési osz­tály vezetőjének, amikor a te­­tőszellőzők problémájáról írt. „A tetőszellőző ugyanis hónapok szerkesztési és technológiai munkájának eredménye. A szériagyártás előtt a végső rajzok alapján több minta készült.” Sajnos, a mai napig nem készülnek rajz szerint tető­­szellőzők. Maga a sajtolószer­szám sem rajzhű. Olyan tű­réseket adott meg a szerkesz­tés, amelyeket a mi eszkö­zeinkkel nem tarthatunk be. Nem akarjuk a vitát el­mérgesíteni, de azt kénytele­nek vagyunk újra leszögez­ni, hogy mindaddig, amíg a szerkesztés utasítása szerint akartuk elkészíteni a szellő­zőket, addig minden nap visz­­szaadta az átvevő a kocsikat. A forgópontok áthelyezésével a műhely megoldotta ezt a problémát, de a szerkesztés elvi álláspontjának helyes­sége tudatában ma sem raj­zolta át a szellőzőket, holott a gyártás a műhelymegoldás alapján készül. Ezért érezzük mi, a gyár­egységek dolgozói, hogy a szerkesztések sokszor nem veszik figyelembe a lehetősé­geket és nem az adott körül­ményeknek megfelelően ké­szítik el a rajzokat. Hajduska Miklós ★ Szerkesztőségi kiegészítés. A műhelyekből hozzánk ér­­­­kezett levél mondanivalójá­val teljes egészében egyet­értünk. Lapunknak nem cél­ja, hogy fegyelmezetlensé­­­gekre, szabálytalanságokra buzdítson. Nagyon helyes len­ne, ha minden szabálysze­rűen menne, de ez csak akkor válik lehetővé, ha egy-két ál­landó típust gyártunk. A szer­kesztések és műhelyek dol­gozóinak össze kell egyeztet­ni szempontjaikat és minde­nek fölött uralkodni kell an­nak a gondolatnak, hogy a legfontosabb feladat: a jó, vagy még inkább a lehető legjobb autóbusz gyártása. ul kettő- és háromajtós 66-osokkal indul 1963-as tervünk Az 1963-as évet kettő- és háromajtós Ikarus 66-osokkal indítjuk és ezeket folytatóla­gosan készítjük, az I. negyed­év végéig. Még az első negyed­évben megkezdjük az Iktarus 55 gyártásait is, amely tovább húzódik, a második negyed­évre. Vegyesen termelünk majd export- és hazai rendelte­tésű járműveket. Az el­múlt évekhez hasonlóan, a 31. típusból fenékvázakat is gyártunk. Ez a tétel a II. negyedben szerepel. A külföldön megbecsülésnek örvendő 31. típus gyártására a második negyedév végén ke­rül sor és áthúzódik a III- ne­gyedévre is. Az alvázas autóbuszaink közül az első félévben, janu­ártól kezdve, a 630-assal in­dulunk, míg áprilistól párhu­zamosan a 620-as gyártását is bekapcsoljuk. Az új típusok közül a nullszériák a II. ne­gyedben indulnak, az 557. és a 180-as csuklós típusokkal. Az 556-os gyártására az év későbbi részében kerül sor, csakúgy, mint futógyártmá­nyaink különböző típusválasz­téka. és filmet láttak a kétütemű motor mű­ködéséről. Huszonnyolcan vettek részt az előadáson és ez jelentős csökkenést mu­tat a nyolcvannégy indulóval szemben. Jivodorics elvtárs, a szakszervezet okta­tási felelőse azt bizonygatja, hogy a dol­gozók érdeklődése hiányzik. Ezt nem ér­tem, akkor vajon miért jelentkeztek olyan sokan az indulásnál. Talán inkább az érdeklődés megfelelő kielégítésében van a hiba? Talán szakosítani kellene a munkásakadémiát. Talán a színvona­lon is javítani lehetne, vagy éppen a szervezőmunkán. Újabb állomásom olyan, amit kevesen ismernek. Eldugott helyen, a hátsó fo­lyosón „éteri” hangok szállnak az egyik szobából. A rádiós klub helyisége. Csak az ügyeletes tartózkodik benne. Állandó összeköttetést tart a világ amatőrállomá­saival. Bizonyára sokan olvasták, hogy nyújtottak, a magyar rádiósok segítséget egy franciaországi életveszélyes beteg­nek. A sürgős gyógyszert kérő adásnak első felvevői az Ikarus rádiósai voltak. Kiváló működésük elismerését fejezi ki a nemzetközi viszonylatban is említés­re méltó ENSZ-diploma, melyet elnyer­tek rádiósaink. A rádiószoba melletti te­remben egy MHS műszaki tanfolyamot találunk. Komoly erőfeszítést igénylő tananyaggal készülnek a sorköteles fia­talok a hadseregbeli életre. Ezután jegyzetfüzetemben a követke­ző bejegyzés került: a dalkör Kodály­­megemlékezése. Amikor termükbe lép­tünk, Hortobágyi karmester már meg­kezdte az előadást. Szeretettel idézi és ismerteti 80. születésnapját ünneplő nagy művészünk pályafutását, alkotá­sainak jelentőségét. Mindezt lemezját­szón bemutatott művekkel illusztrálja. A dalkör tagjain kívül néhány vendég is jelen van. Mindannyian nagy csendben az életrajzból kibontakozó emberi nagy­ság iránti tisztelettel a szép után foko­zott vággyal hallgattuk Kodály örök­becsű műveit. Elfeledkezve további feladataimról, én is végig maradtam, pedig más fontos események vártak. Kópé elvtárs főváro­si tanácstag fogadóórájáról és a nyugdí­jasok ismeretterjesztő előadásáról le is késtem. De Szíjjártó elvtárstól, a nyug­díjasok kulturális vezetőjétől az elő­csarnokban mégis megtudtam, hogy or­vosi előadást hallgattak „Az emberi életkor meghosszabbításának titka” címmel, utána filmet vetítettek. — Negyvenhatan voltak — közli —, bár máskor úgy kilencvenen, százan is vagyunk. Kópé elvtárs fogadóóráján utó­lagos tájékozódásom szerint tizenkilen­cen voltak. Ez a szám bizonyítja, hogy dolgozóink bizalma veszi körül a fő­városi tanács tagját. Különböző ügyek­kel keresték fel, de nagy részük lakás­­problémával. Már este hét óra körül járunk, de még nincs nyugalom a kultúrházban. Színját­szóink a nagyteremben Gerendás Fe­renc: Tető nélkül című darabjának fő-­­próbáját tartják. A színpadon a szerep­lők, a nézőtéren a rendező. Valami kö­­­zös játékot folytatnak. Hol a szereplők­­ beszélnek, hol a rendező, hol egyszerre­ mind, sőt még a világosító is belép és most már teljes zűrzavarnak tűnik az­­ egész. Ember legyen hát a talpán — leg­alábbis rendező —, aki itt kiismeri ma-I­gát. De semmi baj — biztatnak —, majd holnap a bemutatón annál simábban megy minden. (Így is történt.) Fel 9-et mutat az órám, mikor ottha­­­gyom a még fáradhatatlanul próbáló­­ színjátszó gárdát. Bálla elvtárssal együtt­ indulunk kifelé. Tőle még megtudom­­ azt is, hogy a barkácsoló gyerekeknek­­ is volt ma foglalkozásuk. Mögöttünk marad a kultúrház, most már csak üt­ött világító ablakaival. Gondolatban egy­­ elnagyolt statisztikát készítek. Tíz ren­dezvényen több mint kétszáz személy­­ fordult meg, itt ma. Mennyi esemény,­ mind más arculattal és mindez csak egy­­ szokványos hétköznapján kulturális éle­tünknek. Megszokott, de mégis csak nagy dol­­­­gok folynak itt az ablakok, a falak mö­­­­gött. Csak elsikkad felette szemünk. " Megpróbáltam hát egyszer nyitott szem­mel termeit végigjárni. Kiss Ernő Levél fehérvári olvasóinkhoz Szeretettel köszöntjük az Általános Mechanikai Gép­­gyár dolgozóit. Az új év első lapszáma kopogtat be önöknél, hogy lapunk következő szá­maival közelebb hozzuk egy­máshoz, az egyesült két gyár dolgozóit. Célunk, hogy írá­sainkkal kölcsönösen megis­mertessük egymással mindkét gyár problémáját és a közös célért küzdő dolgozókat. Köszönjük mindazoknak ön­feláldozó segítségét, akik köz­reműködtek abban, hogy la­punk önöknél már az egyesü­lés első napjaiban megjelenhe­tett. Reméljük, hogy mind a terjesztők, mind az olvasók igényeit ki tudjuk elégíteni és kapcsolatunk hamarosan el­mélyül annyira, hogy a fehér­vári dolgozótársaink is felke­resnek bennünket leveleikkel, problémáikkal. Bírálataikat, észrevételeiket, írásaikat ép­pen olyan szívesen fogadjuk, mint kérdéseiket, vagy taná­csaikat. KULTÚRHÁZUNK képző­­művészeti szakköre szobrász­tagozatot alakított. Mindazon dolgozók, ipari és középisko­lai tanulók jelentkezhetnek a szakkörbe, akik kedvet érez­nek a szobrászat gyakorlásá­hoz. Érdeklődni és jelentkez­ni lehet minden kedden és csütörtökön délután 6-ig kul­­túrotthonunk első emeleti 13- as szobájában. A műanyagokkal kapcsolatos újítások elbírálásának feltételei Mind gyakrabban beszél­nek vállalatunknál a mű­anyagok alkalmazásáról. Déri elvtárs, az újítási iroda veze­tője tájékoztatta lapunkat a műanyagok használatára vo­natkozó újítások elbírálásá­ról. — Vállalatunk az 1961. éves műszaki fejlesztési tervben már foglalkozott autóbusz­­alkatrészek, szerelvények mű­anyagokból való gyártásával — mondta Déri elvtárs. — Alkalmazásának azonban ha­tárt szab műanyagiparunk fejlettségi foka és a ren­delkezésünkre álló szerszám­kapacitás. Számtalan újítás érkezik be hozzánk, melyben javasolják, az alkatrészek műanyagból való elkészíté- i sét. Ezeknek egy részével, mint újítással nem tudunk­­ foglalkozni, mert a műszaki fejlesztési osztály a 2012-es vállalati intézkedési terv alapján már tárgyalt az il­letékes műanyaggyárral, és alkalmazásukat a 63—64-es év­re tervezték. Műanyagiparunk még nem minden esetben tud megfe­lelő anyagot korlátlanul biz­tosítani. Az iparág fejlesz­tése terén elért eredményük alapján mégis egyre szé­lesebb körben számíthatnak műanyagok alkalmazására. Az ez évben megrendezett mű­­anyagkiüilítás azt is meg­mutatta, hogy vállalatunk már milyen területeken hasz­nálhat új anyagokat. Milyen javaslatok kerül­nek ebben a témakörben el­fogadásra? — kérdezték Déri elvtársat. — Ami a műszaki fejlesz­tési tervben nem szerepel és ami vállalati szinten a vi­szonylagos újdonság fogal­mát kielégíti. Ilyenek pél­dául a műgyanta-szerszámok. — Szeretnénk példát hal­lani azokról az újítások­ról, amelyeket nem fogad­tak el. — 1959-ben figyelembe kel­lett venni elbírálásnál az akkori lehetőségeket, ami­kor sem megfelelő szerszám­kapacitás, sem kivitel nem volt biztosítva. Az alumí­nium vízléceknek műanyag­gal való felcserélését sem tudtuk bevezetni, mert nem felel meg a követelmények­nek. Javasolták többek kö­zött, hogy a műanyagper­selyeket — amelyeket ed­dig forgácsolással munkáltak meg — fröccsöntéssel ké­szítsék el. Az ehhez szük­séges szerszámok készítése azonban csak 25—30 ezres darabszám esetén lenne gaz­daságos.­­ Az újításokat az egysze­mélyi elbíráló, a főmérnök és az általa megbízott sze­mélyek, szám szerint négyen és a beosztott szakszervezeti tagok bírálják el. Felada­tuk: a tanácsadás. Az egy­személyi elbíráló szabja meg, hogy a szükséges véleménye­ket kiktől kéri. A műanyag­gal foglalkozó újításokat min­den esetben a központi tech­nológiára küldik. Amennyi­ben szükséges, a kutatóin­tézetek véleményét is ki­kéri. Az újítási iroda és a mű­szaki fejlesztési osztály fi­gyelemmel kíséri a műanyag­ipar fejlődését. A hazai anyagok egyre szélesebb kör­ben teszik lehetővé az új szerelvények gyártását. Az újítók tehát hozzájárulhat­nak ahhoz, hogy az új anya­gok közül mind többet al­kalmazhassanak. Nincs azon­ban lehetőség arra, hogy olyan javaslatokat is elfo­gadjanak, melyben minden komolyabb újítói tevékeny­ség nélkül egyszerűen java­solják szerelvények, vagy elemek műanyagból való készítését. Ez tulajdonkép­pen egy folyamat, amely magától értetődő és termé­szetes fejlődési út. A vállalat általában nem kezeli a műanyagokra vonat­kozó újításokat mostohagyer­mekként és ezeket is külön­­külön bírálják el és ha meg­felelő, el is fogadják. ­ Fütyül a januári szél, az utakon jeges havat söpörve maga előtt. Ilyenkor bizony a legjobb a jó meleg műhelyek­ben foglalkozni a soron levő munkákkal. Szünetben pedig megbeszélni az elmúlt vasár­nap sportműsorát és mint va­lami távoli eseményt, mely nem reánk vonatkozik, a ke­mény téllel küzdő emberek harcát országszerte. Pedig ha jól körülnézünk itt az Ikarusban is, sokan dol­goznak künn a szabadban. Az új kazánház falán a kihúzott Mátrai-létrán villanyszerelő serénykedik. Sokszor áll be ide a vontató megtelt szenes va­gonokkal, amit a meleg pufaj­­kába bújt segédmunkások azonnal kiürítenek, hiszen ál­láspénzt nem szoktunk fizet­ni, akár éjjel, akár nappal jön a szerelvény. Az udvaron az elkészült és szállításra váró buszokat „ár­gus’’ -szemekkel vizsgálják új­ra és újra az átvevők, bármi­lyen időjárás uralkodik. Hi­szen a tervben fennakadás nem lehet, különösen most, mikor az évi tervet fejezzük be. Felsorolni is nehéz lenne ki­nek milyen okból kell kijönni a meleg műhelyből, de tény az, sokan vannak. A nehéz bun­dába öltözött gépkocsivezetők például sokszor egész napos próbaútra indulnak, nem tud­va, mi fog történni, nem lesz-e szükség hóláncra, vonta­tóra. A tavasz még messze van, de bizony a ruharaktár adja ki utalványra a jogosultaknak a jó meleg bundát, pokrócot, kesztyűt védekezésül a hideg ellen. Az elmúlt években sok panasz hangzott el, hogy a ruharaktárban penészednek a drága holmik, mert jóformán semmi fűtési lehetőség nincs. A tűzrendészet a gyúlékony helyen a kályhafűtést nem en­gedélyezte, így maradt minden a régiben, arra várva, hogy majd új helyiségbe helyezik­­ el a raktárt. Késő ősszel azonban a sok panasz végre meghallgatásra talált. A karbantartási osztály dolgozói csatornát építettek a ruharaktár és a katalógus­­csoport épülete között, fűtési csövet fektettek le, a raktár­ban pedig a középső fal mind­két oldalán fűtőtesteket he­lyeztek el. Már az előcsarnok­ban, ahol a dolgozók a mun­karuha kiadására várakoznak és a próbafülkében, ahol a ru­hát mérik magukhoz, kelle­mes meleg levegő fogadja a belépőt, így tehát nemcsak a munkaruhák menekülnek meg a zenésztől, hanem a raktár dolgozói sem hűlhetnek meg oly könnyen az állandóan hi­deg helyiségekben. Talán ők örülnek legjobban a segítségnek, mely a téli hi­degben is kellemessé teszi tar­tózkodási helyüket. G. J. A JANUÁRI SZÉL NYOMÁBAN Teljesült a ruharaktár dolgozóinak régi vágya két kép a Fődön ikertengelyt ábrázolja, kombinált, kúpos kikép­zésű rugókkal. A laprugó mindössze két, teljesen azonos méretezésű,­­egyik.1 oldalán kúposan kiképzett, vastag rugólapból áll, melyek sík felületükkel vannak egymásra fektetve. A lapok 120 mm szélesek, középen 31 mm vastagok egyenként, a széleken 22 mm-re csökken vastagságuk. Felfüggesztésük a külön ábrán jól látható: a két rugó­vég hengeres acélpárnába van befogva és a rugalmas Vulkollán­­betétben fekszik.

Next