Ikarus, 1964 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1964-01-09 / 1. szám

4 Egyre feljebb .^xagfc-x--- • • ' 'X ' F ‘ Y •n*”* •»' Az elmúlt héten fejezték be az új kazánház kéményének megvilágsítását. E munkálatokat a Gyárkémény- és Kazánépítő Hő- és SaV- szigetelő Vállalat dolgozói végezték azért, hogy megóvjuk gyárkéményünket az esetleges ,,balesetektől”. A kultúrház januári műsorából Mozi: 10-én, pénteken: Gengszterek és filantrópok, magyarul beszélő, lengyel filmszatíra. 12—13-án, vasárnap hétfőn: Mandrin kapitány, szélesvásznú színes olasz—francia film. 17-én, pénteken: A prágai tréfacsináló, szatirikus szovjet film a „Svejk” írójáról. Táncrendezvény: 11—18-án, szombat este 7- től éjfélig. Belépődíj 5 forint. Egyedül is meg krll csinálni Önök, az olvasók és családtagjaik nélkül sehogysem lehetne az Ikarus-újságot megírni. Akár holnap meg is szűnhetne, mert ez ia újság a gyár, az egész család lapja. A gyár, ahol a papa meg a mama dolgozik, gyermekeink érdeklődésének középpontjában áll. Nincs nagyobb és szebb kívánság gyermekeink részére, mint egy látogatás a gyárba, hol a papa dolgozik. Örök élmény. Körülnézni a gyárban, hogyan készül az autóbusz, amely mindjárt kiváltja rendszerint a kérdést belőle. — Mondd, papa, te egyedül, de egészen egyedül is meg tudnál csinálni egy ilyen autóbuszt? ■ Mit is válaszolhat erre egy igazi apa? — Hogyne tudnám, Lajoskám, de hát itt nagyon sok papa és mama dolgozik, így énrám ,,csak” a vázak hegesztése jut, de azért ez is elég munkát ad, és ebben a modern technikai világban egyedül már senki sem készít buszt ■— válaszol a papa, rendesen kicsit lehangoltam S mikor az országúton végighalad egy új autóbuszkaraván rendeltetési helye felé, a kis Lajoskák mindig csillogó szemekkel újságolják társaiknak. — Ezt mind az én apukám csinálja, mert ő a legjobb hegesztő a gyárban, és ha felnövök, én is az leszek. Innen aztán, hogy a család, Lajoska, Pistike, Ilonka, de talán nem mondunk sokat, ha hivatkozunk arra, hogy a nagypapa is várja az Ikarus- i újságot minden csütörtökön, hogy megnézzék, mi újság a gyárban. Ha esetleg benne van a Papa vagy a Mama képe a kiváló dolgozók vagy az oklevéllel kitüntetettek közt, bizony akkor tíz Ikarus-újság is kevés, mert, ugye, ezt mindenkinek illik látni, s otthon is meg kell mutatni. Ezért fordul elő sokszor a szaktársak közt a kérés: — Add kölcsön az „Ikarust”, s elfelejtettem most előfizetni rá. A fiam első szava pedig csütörtökön mindig az: — Elhoztad az újságot, papa? — Hát lehet mondani, hogy elfelejtettem — kérdem. — Különben a nagypapa meg nagyon szereti az „Évezredek árnya”-sorozatot az újságban, és nap mint nap kérdi, miért maradt abba. Hisz még annyi téma van. — Ezt meg ezt kellene megírni az Ikarus-újságban — sorolja nagyapó. — Aztán meg — folytatja.— Írni lehetne még az ízeltlábúakról is, amiről éppen csak megemlékeztek az „Évezredek árnya”-sorozatban — az ízeltek kedves családjáról nem is szólva. Hát látják kérem, ilyen sokoldalúan kellene szerkeszteni az újságot, mindenkit meghallgatva és mindenki kívánságára. Ehhez kérjük az olvasó segítségét továbbra is. . .?. Gazdára várnak a téli üdülőjegyek Mintha kristálycukorral szórták volna be a fákat, az utakat. Hó, fehérség látható mindenütt, csak a Balaton háborog még zöldesen. Az üdülök hócsatákat vívnak, s arra várnak, hogy fakutyázni mehessenek a befagyott Balatonra. Ilyennek meséli el Veszelik Józsefné, a könyvelés dolgozója azokat a téli napokat, melyeket a balatonlellei 200 személyes SZOT-üdülőben töltött. A téli szórakozásokon kívül a meleg szobákban, társalgókban is kellemesen töltötték az időt. Vendégművészek szórakoztatták az üdülőket, s hetenként két allúziómmal ötórai teára gyűltek öszsze. A televízió, ping-pong és különböző társasjátékok töltötték ki azt az időt, mely a bőséges étkezések között a rendelkezésükre állt. Négyötféle menüből válogathattak naponta, kinek mire volt gusztusa a „kiadós” séták után. A téli Balaton még nem olyan közkedvelt, mint a nyári idényben. Mégis, aki megismeri örömeit, gyakran kér a januári, februári üdülőjegyekből, amelyek most is bőségesen állnak dolgozóink rendelkezésére. Balatonfüred, Siófok, Lelle várja a vendégeket. Emellett a hegyi sportok kedvelői sem unatkozhatnak. Mátraháza, Mátrafüred és Szilvásvárad üdülőibe még mindkét téli hónapra lehet kapni beutalót. Sok az érdeklődő a filmklub előadásain Kevés olyan filmklub akad az országban, mint amilyen Művelődési Házunkban csaknem fél éve működik. A filmbarátok köre iránt igen nagy az érdeklődés és sok tag rendelkezik bérlettel. A kultúrház vezetősége számára mindez nemcsak örömet és eredményt jelent, hanem kötelességet is. Még fokozottabban kell törekednünk arra, hogy színvonalas és minél nagyobb érdeklődésre számot tartó előadásokat rendezzünk. Bár az érdeklődök számosan vannak, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy néhányan nem értik meg a filmeket bevezető húszperces esztétikai előadásokat, felesleges hangulatrontásnak tekintik. A meggyőzés persze nem egyszerű, hiszen elsősorban meg kell szerezniük az alapot ahhoz, hogy megtalálják az elméleti előadások értelmét, majd szépségét. Lehet, hogy mindez nem lesz könnyű, hiszen több anekdotát ismerünk arról, hogy milyen kiváló színészek nyilatkoztak lekicsinylően a filmművészetről. Jászai Mari például egy alkalommal azt mondta: — A film arra való, hogy ott szép emberek mutogassák magukat. Odry Árpád még ennél is súlyosabb szavakat mondott. — A filmen nem vicc jó színésznek lenni. A filmen egy kutya is jó színész, ha jól fotografálják. Némi igazság e meglátásokban van, hiszen az ő idejükben, a század elején még csupán kialakulóban volt e fiatal művészet. Azóta azonban már sokkal magasabb fokra emelkedett, és e fejlődés megismeréséhez szükséges a filmesztétika, a rövid előadások meghallgatása. A filmbarátok köre előre meghatározott program szerint ül össze egy-egy alkalommal, néha azonban változás következik be, mint a következő hónapokban. Január 14-én, délután 5 órakor a Hamlet című angol filmet mutatják be, Lawrence Olivier főszereplésével A színház és a film különbsége című előadás illusztrációjaként. Február 11-én a Csoda Milánóban című olasz film kerül bemutatásra Vittorio de Sica rendezésében. A rendező a film, alkotóművésze című bevezető előadás után. Az előadások kísérőfilmjei pillanatnyilag változatlanok. Most, az első előadássorozat második félévében is be lehett kapcsolódni a filmklubba. Január 14-én, délután 4 és 5 óra ! között a kultúrház jegypénz- , i táránál, vagy más alkalom-’! ! mai az irodában 15 forintos árban vehető fel bérlet. Az így váltott jegyek február 11-től 5 előadásra érvényesek. 1 Hogyan fűtsük lakásunkat A most épülő kisebb házak-ban, ahol központi vagy tér- a málvízfűtés nincs, a legtöbb helyen cserépkályha felállítá-sa a legalkalmasabb. A cserépkályha kitűnő melegtároló, elentétben a néhány kilogramm samott- és vasanyagot tartalmazó vaskályhánál. A mintegy 5—6 mázsás súlyú építményével sok ezer kalóriát képes magában felraktározni és a meleget ki- sugározni olyankor is, amikor a tűz a kályhában már régen kialudt. Természetes, hogy a cserép- kályhával való fűtést meg kell tanulni, mert bizony sok helyen láttam magam is, hogy helytelenül, lapátonként rakják a szenet vagy a brikettet a kályhába, és bár így sokkal több szén szükséges a kellete-nél, a szobában mégis hideg van. A helyes fűtés módja a következő: Ahhoz, hogy a lakásban egész nap — tehát 24 órán keresztül —, meleg legyen, de ugyanakkor a cserépkályában mégis csak egyszer rakjunk tüzet, az szükséges, hogy ügyeljünk a begyújtásra. A leggazdaságosabb , fát csak begyújtáshoz használni, így a szénhez adott 15 százalék fa teljesen elegendő. Hogyan érhetjük ezt el? A cserépkályhában mindig úgy tüzelünk, hogy a jól kitisztított kályha rostélyára a tapasztalat szerint a kályhaajtó aljáig brikettel vagy kevert, de por nélküli szénnel megtöltjük. A brikett tetején papirossal és aprófával tüzet rakunk és a fatűzre még néhány darab brikettet teszünk. Addig, míg a szén le nem ég, a hamu és a felső tűztér külső ajtaját nyitva hagyjuk. Majd a szén leégése után —, amikor már csak az izzó parázs maradt —, mindkét ajtót légmentesen lezárjuk. Cserépkályhánknak a fent leírt, felülről lefelé való fűtésével mindenféle rostélyrázás, tűzkotrás és rárakás nélkül egyenlő meleget biztosíthatunk egész napra. Természetes, helyben tüzelni csak jól felépített, gondosan karban tartott, jól záró ajtókkal felszerelt, hézagoktól és repedéseidől mentes kályhával lehet. Befejezésül csak annyit, hogy bizony itt a tél, s az egész családnak nagy öröme munka után az egészséges, mindig meleg lakás. Nálunk otthon — így fűtve — mindig meleg van! Gattyán József ne Kevesen járunk még színházija Színházba járni, jó. Tagadj hatja ezt bárki is? , Mégis, hogy a napokban beszélgetni akartam egy-egy dolgozóval, hogy mit láttak a legutóbbi időben, meglepő tapasztalatra jutottam. Lehet, hogy pechem volt, de megkérdeztem vagy harminc embert, nőt, férfit, fiatalt idősebbet vegyesen, amíg olyanokra akadtam, akik az utóbbi időben színházban voltak. Véletlen ez? Aligha. Nyilván mindez beleillik a színházlátogatás általános válságának keretébe, hódít a tv,az asszonyokat, fiatal házasokat otthon tartják a gyerekek, a klaszikusoktól eltekintve tökéletes színdarab ritkán jön létre, és bizonyára a közönségszervezés is hibáztatható. Jellemző, hogy az Ikarus Művelődési Házban a Madách Színház vendégjátéka a „Változak az idők” üres ház előtt ■ ment, ámbár műhibának tekeinthető, hogy a darabot rö- viddel előtte bemutatta a tv. Azért persze találkoztunk színházlátogatókkal is. Így B. Veres Jánossal, a busz II. lakatosával. Húsz éves magánykedvelő fiatalember. A barátjával volt színházban. — Mit látott? — Dobozi Imre darabját, a Holnap folytatjuk-ot. — Tetszett? — Igen. Mai környezetben, átlag típusokkal találkoztunk, úgy éreztem, nem idegen tőlem az a probléma, amit felvetnek, habár értelmiségi kérdésről esett szó. Szerettem volna bérletet venni a Madách Színházba, de elkéstem. Pedig a Hararetre igazán kíváncsi lettem volna. — És még mire kíváncsi? — Legközelebbi tervem, hogy megnézem a Rozsdatemetőt. De előbb szeretném a könyvet elolvasni. Csak tudnám, hol lehet megkapni, vagy megvenni. Ami igaz, az igaz, a könyvtárban rengeteg az előjegyzés, ideje volna végre, hogy a harmadik tömegkiadás megjelenne. Esetleg az Olcsó Könyvtárban, ha már ilyen nagy az érdeklődés. A másik színházlátogató Pál Árpádné, a forgácsolóműhely marósa. Munkaidő után van, készül hazafelé. Szégyenlős mosollyal mondja, mit látott utoljára. Hát a Csárdáskirálynét. Az „elpusztíthatatlan” Csárdáskirálynőt. .Nem baj, de azért érdeklődünk komolyabb színdarabot megnézne-e. — Igen — feleli — csak hát most gyűjtenek lakásra bútorra, televízióra és ahogy mondja, a színházba nem lehet csak „ügy” elmenni. Operában volt? — Régen. A Lammermoni Luciát láttam. — S a Nemzetiben? — Ott még nem. — De csak nem kerüli el? — kérdjük. — Az ember tragédiája, a Bánk bán, , Macbeth, milyen nagy élményt adná- nak. Szót se szól, de látszik az arcán, hogy tépelődik. Kulturosok! Közönségszervezők! Fogjátok meg a kezét,és vigyétek el a Nemzeti Szín- házba. S kezdetnek talán előbb az Ikarus Művelődési Ház vallamelyik előadására. " 1964. JANUÁR 9. Mindössze egy pont hiányzott kézilabda-csapatunk első helyezéséhez Rekkenő nyárban, hűvös őszön egyaránt pattogott a labda az Ikarus-sporttelep egyik eldugott zugában, az öltözőépület mögötti kis bokrokkal elkerített területen — a kézilabdapályám Sportkörünk férfi kézilabdacsapatának tagjai gyakoroltak ott szorgalmasan készülve a hét végi versenyekre. Amint a bajnokságban elért eredményeik mutatják, fáradozásuk nem volt sikertelen. A kerületi bajnokságban a BM Dózsa mögött a második helyen végeztek. Mindössze egy pont választotta el őket a büszke első helyezéstől. Az utánuk következő csapat messze lemaradva, 12 pont hátránnyal következett. Érdemes egy kicsit megnézni ezek után a szakosztály életét. A kézilabda nem tartozik a könnyű sportágak közé , de vajon melyik sportágat mondhatjuk ma könnyűnek? Azt, hogy nehéz sportág, bizonyítja az is, hogy gyárunkban igen sok jó „kötésű”, jó mozgású fiatal dolgozik, mégis legfeljebb 9—10 fő az, aki eljegyezte magát a kézilabdával, és rendszeresen űzi ezt a sportágat. Pedig ahhoz, hogy egy eredményes, ütőképes csapatról beszélhessünk, legalább 16 játékosra van szükség. A játékoshiány miatt azután az osztályozó bajnokság során nemegyszer került kényelmetlen helyzetbe a csapat, hátrányukat csupán az összeforrott törzsgárda lelkes küzdeni akarása révén sikerült behozni. Annak bizonyítására, hogy jó képességű játékosokból áll ez a gárda, megemlíthetjük az április 4. alkalmával Sashalmon rendezett ünnepi kézilabdatornát. Ezen a versenyen két osztállyal feljebb játszó Budapest első osztályú együttes előtt szerezte meg csapatunk az első helyet. Az elért eredmények alapján reméljük, hogy a következő bajnoki évadban egy osztállyal feljebb kerül a csapat, és a Budapest II. osztályban is meg fogja állni a helyét. A játékoshiányra jellemző az is, hogy kézilabdásaink csak egy olyan kapussal rendelkeznek, akinek eredetileg is ez a posztja. Miután az elmúlt mérkőzések egyikén lesérült, kénytelen volt egy mezőnyjátékos a kapuba állni. A kézilabdához értők előtt nem szükséges hangsúlyozni azt, hogy milyen fontos a kapus szerepe, mert a védésben gyakorlatlan kapusnál megtörténik, hogy minden kapura leres egy-egy kapott gólt jelent, és a mezőnyjátékosoknak van mit tenniük, hogy ledolgozzák a hátrányt. Bízunk abban, hogy amire a kapuvédő játékos felgyógyul, tartalékkapusunk is belejön a játékba. Szeretnénk, hogy amire megindul a tavaszi bajnokság, nagyobb létszámmal dolgozhasson kézilabdacsapatunk. Éppen ezért, akik kedvet éreznek e sport iránt, jelentkezzenek Hercz János sporttársnál a 185-ös vagy Kiss Péternél a 119-es telefonszámon. A sportszerető szurkolókhoz pedig az a kérésünk, ha kijönnek a sporttelepre, akkor időnként keressék fel a kézilabdapályát is. Jelenlétükkel,, biztatásukkal segítsék győzelemre sportkörünk kézilabdacsapatát." —baka— Kellemetlen meglepetést készítettek a különleges üzemben ISSI-nek. A műhelyben található és elmozdítható összes szemetet mesteri ügyességgel dobálták egymásra. A szemétbarikád mégsem tudta ,,kivédeni” az új esztendőt. Eladó egy kombinált szobabútor és egy kis Kalor kályha. Érdeklődni lehet a 116-os melléken. IKARUS Az Ikarus Karosszéria és Járműgyár dolgozóinak lapja Felelős szerkesztő: Turbék János Szerkesztőség: Budapest XVI., Margit u. 2. Telefon: 293—440. 251. US mellJR Kiadja: a Hírlapkiadó Vállalat Budapest VII., Blaha Lujza tér 1. Telefon: 340—100 Felelős kiadó: Csollány Ferenc előfizethető az üzemi lapterjesztőknél Előfizetési díj: 4 évre 3,60 Ft Szikra Lapnyomda, Budapest